2010. szeptember 22., szerda

A búcsú utóképei

Szeretnék pár, - nekem kedves - képet közzétenni, de... lehet, hogy technikai hiányosságaim megakadályoznak ebben?










Csak itthon vettem észre az otthagyot botot:




Sikerült! :-)))

Megkésve... Kisboldogasszony-napi Szentkúti Búcsú Doroszlón 2010. szeptember 8-án

Megkésve írom, mert... eddig nem volt lelkierőm és megkésve, mert bizony rosszul tudtam az időpontot és csak a búcsú végére értem oda.
A miséknek vége volt, a zarándoklati emberek többsége már elment, a kirakodók sátraikat bontották, megpihentek a zászlók, a Szentek, kiürült a kápolna, a Szent Kút körüli tér, a gyóntatószékek... és én mégis, mégis áhitattal néztem.
Ott élő barátaink mondták, hogy "Marcsikám már csak a szemetet fogod látni", de én nem azt láttam!
Nem azt láttam, hanem a helyet, ahol a nagyszüleim - Gréber Mihály (Michael Gräber) és Gál Zsófia, nagybátyám - Gréber János (Hans Gräber) - és a gyermek, majd kiskamasz Édesanyám - Gréber Mária (Doroszlón úgy hívták, hogy Kályhás Mariska) -  szent áhitattal imádkozott a családért és a békéért, még a II. világháború idején...
...és láttam ismét a barátainkat, akik - minden nehézségük ellenére - mérhetetlen szeretettel fogadtak.
(Erről a barátságról majd egy későbbi időpontban írok, mert megérdemel egy külön fejezetet.)
És... még láttam, láthattam a múlt tanúját, abontásra ítélt falu széli csárdát.
A falu széli csárdát, amely oly sok mindent megélt, látott és hallott, de...
...minden emlékével halálra van ítélve. 
- Lehet, hogy ezek az utolsó képek róla. -
Én meg csak áhitattal nézem, nézem, szemeimmel simogatom, mert... valamikor régen, munkából hazajövet be-be tért ide nagyapám, a környék neves fazekas és kályhásmestere, akit sajnos személyesen nem ismerhettem, mert felemészette a háború...
Ha néha-néha járom Doroszló utcáit, keresem az emlékeket és... nagyapám még meglévő - embereknek ma is melegséget adó - cserépkályháit.

2010. szeptember 1., szerda

Kötődés

Erős a kötődésem a Vajdasághoz.
Doroszlón született Édesanyám és ott volt neves fazekas és kályhásmester a nagyapám, Gréber Mihály.
Bár a nagypapa még a háborúban meghalt, de az ott és a környékben élő emberek a mai napig melegednek gyönyörű cserépkályhái mellett.
Édesanyám is meghalt sajnos, de - rokoni szálak híján - az Ő barátaival, azok gyermekeivel, unokáival tartom, gyermekeimmel tartjuk a kapcsolatot, őrízzük a határokon is átnyúlú barátságot.
Doroszlón, szeptember 8-án lesz a "Szentkúti" búcsú, amin még sosem voltam és most...  reménykedem, hogy sikerül elmennem.