2011. december 31., szombat

Adjon az Isten...


 Hová vezet az utunk? 





Nagy László: Adjon az Isten…

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

2011. december 29., csütörtök

Szívem melegével...

Igen, szívem minden melegével, Karácsonyra készültek ezek az
ajándék-kesztyűcskék a Szeretteimnek. :-)


 Többségük kötött és "zoknifanalból" készült.
A "kakukktojás" (horgolt, Annás tanítása alapján) 100%, egy ágú gyapjúból,
amelyet kézi technikával, szintén én festettem. 

Akár örült a megajándékozott, akár nem, egy biztos, amíg kötöttem,
addig csak Rá, a leendő tulajdonosára gondoltam...
Méghozzá, nagy-nagy szeretettel! 

- Valahol mélyen, legbelül, bízom benne, hogy ez is érték!
És... nem csak a drága pénzen megvásárolható, kereskedelmi tömegcikk! -

2011. december 26., hétfő

Karácsonyi csuka

Ez év december 24-én Zita-lányoméké volt a főszerep, mivel a Szent Este vacsoráját, Ők készítették el, náluk gyűlt össze a nagy Család.  Persze... azért mi "vendégek is hozzájárultunk a lakomához. Jucimama nagyon finom hájas tésztát, én pedig sült csukát és gyümölcskenyeret vittem a halászlé, túróscsusza, guba és Renike által készített finom sütemény mellé. ...Szóval, volt "terülj-terülj asztalkám"! :-)   


 A "csukás" történet még ez év nyarán, illetve őszén kezdődött...
Dénes, a legidősebb fiam - bár a közel 2 méteres magasságával mondhatnám  azt is, hogy a legnagyobb :-) - ismét felfedezte gyermekkora egyik kedvenc időtöltését, a horgászatot.
- Boldogan mesélte, hogy milyen öröm számára, amikor eszébe jut mind az a "tudomány", amit a Papától, vagyis Édesapámtól sajátított el. ...Az én szívem meg ettől olvadozott. :-))) -
Kezdetben csak kisebb kárászok, majd méretes pontyok és végül, a csúcsragadozó csuka is a horgára került. Október egyik késő esti óráján ezzel állított be Fiacskám és Családja:


Élő súlyban 4,5 kg volt a "haramia"! :-)))
Este 10 órakor ujjongások közepette történő, küzdelmes halpucolás, majd karikába forgatva, bezacskózás és irány a fagyasztó! 
Szegény csuka két hónapot várt, hogy beteljesedjen a sorsa. :-)


És, hogy miként is készítettem?
Kiolvadás után ismét átmostam, beirdaltam, sóval és borssal beszórtam, majd egy fél napot hagytam pácolódni.
Közben hajában főztem burgonyát, amit megpucolva felkarikáztam és a kivajazott tálamra terítettem.  Erre fektettem fel a csukát, aminek a hasába rozmaring-, zsálya- és kakukkfű ágacskát tettem és kívül-belül alaposan bedörzsöltem a felaprított fokhagymával. Mivel a húsa nagyon száraz, kapott egy kis olívaolajos csorgatást (meg a burgonya is) és szalonna szeletekkel betakartam. Majd jött a fólia és 20 perc a 180 fokos sütőben.
Ezek után lekerült róla a fólia, a sütőt 200 fokra feltekertem és mind addig sütöttem, amíg szép piros nem lett a szalonna. De még nincs vége...
Fél liter tejfölt kis olíva olajjal, kevés sóval és sok-sok fokhagymával összekevertem és a pironkodó csukára öntöttem. A sütőt még magasabb hőfokra csavartam és a tejfölt pár perc alatt rápirítottam a csukára.
Hááát, mit mondjak??? Látványa, illata, íze, fenomenális!!!

Ha szereted, készítsd el Te is!
Jó étvágyat kívánok hozzá!
Vagy... Egyszer légy a vendégem! :-)



2011. december 23., péntek

"Akkor is eljön..."

Csodák, márpedig vannak!

Minden évben nagy, családi ünnep nálunk a Karácsony. Már hetekkel előbb, igazi adventi hangulat pezsdíti fel, járja át az életünket. Karácsonyi zenék szólnak, sütemények édes illata lengi be az egyre inkább ünnepi díszbe öltöző lakást, készülnek a meglepetés-ajándékok és készül a lelkünk is. De...
Először az életemben, ebben az évben, nekem ez valahogy nem ment.  Szomorúság, kilátástalanság, gondok terhe nyomta/nyomja a vállam. Úgy döntöttem az idén NEM!
Nem fogok díszíteni, nem sütögetek, nem állítok Karácsonyfát, - mivel a staféta botot, segítség-gyanánt átvette más - nem főzőcskézek... Szóval, nem, nem, NEM! ...Csak megpróbálok erőt gyűjteni azokhoz a "nemszeretem küzdelmekhez", amelyek elkerülhetetlenek a túléléshez!
És mégis-mégis láss csodát!



20-án délelőtt kis dolgom akadt a városban...  Délben, Déneskéért kellett menni az iskolába...
Renikém, - a nagylányunokámat - megkértem, hogy autóval hozzon haza minket. Közben egy kis bevásárlás és utána iszkiri haza, mert "kis Sofőröm" éhes volt. A lakásba érve a fiatalságot betereltem a szobába, én pedig gyorsan-gyorsan hozzáfogtam a "Marcsimami-féle", jó kis pörcös, szélesmetéltes túróstészta mielőbbi elkészítéséhez.
Hallom én, hogy Déneske ujjong és egyre többször felkiált, hogy... "Jaj, de szép, Karácsonyfa! Jaaaj, de szééép Karácsonyfa!..."
Én meg a vízforralás és a szalonna vagdosása közben agyalok... Milyen Karácsonyfáról beszél ez a gyerek??? Hiszen semmi nem emlékeztet most nálam a Karácsonyra! Egy karácsonyos képet sem hagytam, - még véletlenül sem - elől! ???
Egy idő után már nem bírtam a kíváncsiságommal és bekukkantottam hozzájuk...
És láss csodát!!!
A szoba átrendezve, a szekrény előtt pedig egy kis feldíszített, fényekben ragyogó, (konténeres) Karácsonyfa várt engem!
A szavam elakad, megszólalni sem tudtam és csak gyűrtem, gyűrtem befelé a könnyeimet. Hát mégis, mégis szeretnek engem? Igen!!!  :-)))

Mint kiderült, Zita-lányom ötletét, távollétem alatt megvalósította a mi Drága Renikénk. Vásárolt fát, egyedül becipelte, leolvasztotta róla a havat, átrendezte a szobát, ünneplőbe öltöztette a kis fácskát és... ezáltal a lelkem is. :-)
Ölelgettem, csókolgattam az én drága Unokáim és...
Felhívtam Zitukát, hálálkodtam, hebegtem-habogtam, tétován köszöngettem és elmeséltem, hogy... megéltem a CSODÁT! Angyal, Angyalok jártak nálam! Zitácskám csak ennyit válaszolt:
"Látod Anyu, akkor is eljön a karácsony, ha nem akarod!"

Drágáim, köszönöm ezt a CSODÁT
és azt a SZERETETET, amely mögötte van!
- Ilyenkor érzi az ember, hogy nem volt hiábavaló a megélt sok-sok küzdelem,
nem volt hiábavaló az életem! -

A túrós tészta elkészült és étkezés után elkezdődött a pörgés.  Pörgés, mert innentől nem volt megállás, díszíteni kellett a lakást! Előbányásztuk a karácsonyi dekorációk hadát és Déneske ujjongása közepette, újabb díszek kerültek a fácskára és... mindenfelé a lakásba.

Csodaváró kis fácskám képével kívánok,
ÁLDOTT, BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT 
minden kedves Rokonomnak, Barátomnak, Ismert és Ismeretlen
OLVASÓMNAK!


2011. december 1., csütörtök

ÜZENET

KIPLING : Ha...
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád, 

ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s ugy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok. 

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: ,,Kitartani'',  

ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam

(Kosztolányi Dezső fordítása)


2011. november 28., hétfő

Túlzásokba estem...

...Már mint, a színeket illetően!

November 20-án arra ébredtem, hogy a készleten lévő italporokkal gyapjút kell festenem!!!
Olyan erős volt a késztetés, hogy azonnal nekiláttam a kísérletezésnek, a kutyulásnak. Mivel nem tudtam a színek közül egyről sem lemondani, - legfeljebb a hasonló narancsosokat összeönteni - harsány, gyümölcsös színkavalkád lett a végeredmény.


Először előszálat festettem, majd - mivel maradt még egy kis festőlé - gyapjúszalagot is.

 

Kíváncsian vártam az öblítés utáni színeket, de bizony, mint előzőleg is már elárultam, harsány lett!


Méregettem, méregettem, azután - még fonás előtt - gyorsan kötőtűt ragadtam és az előfonalból készítettem egy próbakötést. Mit mondjak, így is vad és harsogó! Most mit is kezdjek vele???
Mivel is vigasztalom magam?
...Először is, hogy ez egy kísérlet része, tanulási folyamat.
...Másodszor, hogy valójában igazán egyedinek mondható. :-)
...Talán az elkövetkező hideg, szürke-fehér napokban jól fog esni a meleg, tüzes színek látványa. 
...Talán valamilyen egyszínű fonalam mellé, bele fogom kötni csíkozásnak. 
Vagy...  A szalaggyapjú színei fonás közben (remélem) kissé összeolvadnak, elmosódnak és veszíteni fog "tüzességéből".   

- Most megint festésről ábrándozom és csak remélni merem,
hogy valami kevésbé színes, halványabb tónusú, tompább, pasztellesebb árnyalatot
tudok kikísérletezni. - :-)


 

2011. november 24., csütörtök

Egy kis malackodás

...avagy,  jó néha kikapcsolódni! :-)))

Az élet úgy hozta, hogy az idősebb fiam apósa egy közeli kis településen, Szankon lakik.  A maga módján, lehetőségei szerint kertészkedik, állatokat nevel és...  Minden évben vág disznót!  Az utóbbi években ezekre az "ünnepekre" én, a kis városi asszonyság is hivatalos vagyok. Na nem mintha sok hasznomat látnák, de azért - tőlem telhetően - igyekszem.  A lényeg, hogy jó együtt lenni, kikapcsolódni, nevetgélni és...  közben a rokonok és jóbarátok segítségével a sertés sorsa is beteljesedik.  


Készítettem pár kollázst, amelyek némileg tükrözik a történéseket, a hangulatot. 
Először is egy kis horror: 


Petipapa állatfarmjának pár egyede: 
- Manó kutya sajnos lemaradt a képről, mert ő taktikusan megbújt
a meleg konyha hatalmas asztala alatt.

 
...És hogy, mi okból kerülnek a kiscsibék a lakókonyha meleg kályhája mellé?
Késve, orozva keltette ki őket a mamájuk és csak így élik túl a közelgő telet. 

Na meg az elmaradhatatlan főzőcske: 
- A teljesség igénye nélkül, mert Kismenyemmel nekünk előbb haza kellett jönnünk, mint ahogy a "dáridó" befejeződött volna. - 

A drága, közel 90 éves Dédimami reszortja a hatalmas mennyiségű töltöttkáposzta elkészítése volt, míg én a sülthúsok és a húsleves elkészítésében serénykedtem. 
Bizony serénykedtem, hogy hasznossá tegyem magam és...
Régi vágyam is teljesült, mert végre főzhettem a sparhelten! :-)))

Amiről Beácskámmal - kényszerű okokból kifolyólag - lemaradtunk, az az esti tor.
A rengeteg hurkával, kolbásszal, lerniben sült krumplival, töltöttkáposztával,
házi savanyúságokkal...
Na és a zenészekkel, akik ilyenkor felkeresik jóbarátjukat és
a kemény munkával telt nap után segítenek, az egyébként is jókedélyű társaság hangulatát az "egekig" fokozni. :-))) 

Ebben az urbanizált, szinte már online-világban igazán örülök, hogy Déneském
- a szanki nagypapája által, legalább néhanapján - közvetlen kapcsolatba kerülhet
a falusi hagyományokkal, a valós élettel, a természettel.

Ha jól megnézed Kedves Olvasóm a képeket, az egyiken feltűnik egy vörös,
mangalica malac. Róla, februárban mond ítéletet Petipapa és... 
Hurrááá!
Szerényke közreműködésemre akkor is számítanak! :-) 


2011. november 20., vasárnap

Gyorsuló idő

Pár napja reggelenként, a fürdőszobámból
- az ablaküvegen és a szúnyoghálón át - még ez,  


a teraszomról pedig, ilyen látvány fogadott:


Ragyogó napsütésben fürdő, pompázatos őszi színkavalkád! :-)

Eltelt 1-2 nap és az Őstermészet jelezte, hogy visszavonhatatlanul,
óriási léptekkel közelít a tél!


Levelek lehullottak, színek kifakultak, reggelente köd és dér lepi a tájat...  

Wass Albert sorai jutnak az eszembe:
"Minden napnak van valamilyen öröme.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt." 


2011. november 16., szerda

Rumli

Hatalmas rumlit csináltam! :-)

Tudni illik, (még októberben) fejembe vettem, hogy a 12 nm-es szobácskám - amely részben háló, részben dolgozó-szerűség lett volna - felforgatom.  Felforgatom, mert ugyan nagyon kellemes, lélekemelő, hogy az ágyamra reggelente ráragyog a felkelő nap fénye, de...  Hiába állt ott (a sötét sarokban) a varrógépem, bizony - pár ritka kivételtől eltekintve - évek óta nem is használtam.
- Pedig szerettem varrni, sőt...  Még a "Május 1. Ruha" idején, egyedülálló, három gyermekes anyukaként, - kellő szorgalommal, kitartással, megfelelő kreativitással, ízléssel és persze motiváltsággal - városunk  akkor még csak  2 butikját láttam el a termékeimmel.  Mondhatom úgy is, hogy a varrásomból éltünk és nem az óvónői fizetésemből. - 
Nekem az "alkotáshoz" fény kell, hát...  szétkaptam a szobát! 


A nagyobb darabokon kívül mindent áthordtam a másik szobába és elkezdődött a "helycserés támadás".  
- Persze, egyedül!  Egyedül húzva, vonva, taszigálva, mert... "Magad Uram, ha szolgád nincs"! -


Ágyam a "sötét" sarokba került, az asztalok (régi irodám feleslegessé vált bútorai) és a polcok pedig, "L" alakban a fényre. Bizony, a fényre! :-))) 


Érdekes, a szoba ugyan akkora, a bútor ugyan annyi és valahogy mégis tágasabb! 
Tágasabb, sőt befért egy kis összecsukható asztalka is, amin jól lehet vasalni, kinyitott állapotában pedig, szabni.

Még pár simítás, pár polc vár felhelyezésre és megkezdődhet a munka!
Na, nem olyan erőltetett menetben, mint a 80-as években, hanem...
csak úgy örömködve. :-)

2011. november 9., szerda

Néztem...

Igen, ma reggel néztem a statisztikát és meglepődtem... 
Meglepődtem, hogy a több, mint egy hónapos hallgatásom ellenére, 
- számomra - milyen sokan be-be kukkantanak hozzám.
Köszönöm! :-) 
Köszönöm, mert hitet, inspirációt ad és ettől érzem, újra meg kell nyílnom! 

Hogy miért hallgattam? 
Mert nehéz a szívem, súlyosak a gondjaim, az aggódásaim, a megoldás, a segítség után kiáltó problémáim...
- De, úgy vélem ezzel, a létbizonytalanság érzésével sajnos, sajnos nem vagyok egyedül... 
Ne hidd kedves Olvasóm, hogy pusztán magamat sajnálgatom.  Sajog a szívem a Családomért, a jövőt nem látó Ifjúságért, az otthon nélkül maradókért, a hidegben Fagyoskodókért, az Éhezőkért, a Reményvesztettekért, a Hazánkból kényszerűségből elköltöző Honfitársainkért... 
Nyilván nem vagyok szent, hogy magamra vegyem a világ súlyát, de mégis, mégis érzem a terhét... 
Úgy gondolom, nagyon sokan - főleg mi anyák - nem harcokat, nem frontokat várunk, hanem BÉKÉT, SZERETETET, EMBERSÉGET, REMÉNYT, HITET!
Hitet a JÖVŐBEN, az élhető ÉLETBEN, a szerethető HAZÁBAN! -

Aggodalmakkal teli, nehéz szívvel nem tud szárnyalni a lélek!


2011. október 3., hétfő

...nem unod még?

Egyre hűvösebbek a reggelek,
ezért igyekeztem az első osztályos kisunokámnak,
Déneskének egy új, fiús, de még nem nagyon meleg sapkát készíteni. 
Olyat, amelyet a kerékpáros sisakja alatt is tud viselni.


Úgy döntöttem horgolom!
Választásom a Barka - Gilice, 100% pamutfonalára esett. 
A horgolást felülről kezdtem 4,5-ös horgolótűvel,
majd a patent résznél 3,5-el fejeztem be. 


- Vasárnap késő délután - amikor már túl voltunk a kalákában készült (Icamama hozta a pogácsát, Menyecském a kakaós kalácsot, én pedig főztem a halászlét...) ebéd utáni pilledtségen -, Bea és az Ő Drága Kicsi Fiacskája már útra készen állt, amikor eszembe jutott, hogy az új sapkát fel kellene próbálni...!   Persze nem csak próbálni, hanem fotózni is! :-)
- Gyere Kicsim, állj ide a tiszafa elé... Fordulj felém...
- Jaaaj, a szemembe süt a nap!
- Jó, akkor fordulj oldalt... Most kicsit balra... Egy kicsit jobbra... Kérlek ne mozogj... Mindjárt készen vagyunk!
-  Jó-jó, de... Marcsimama nem unod mééég? :-)))
- Rendben Drágám, nem gyötörlek tovább! Induljatok Anyával, mert mindjárt este lesz és...  Apa is haza ér! :-)


Vigyázzatok az úton!
Kedveskéim, vigyázzatok Egymásra!

2011. szeptember 26., hétfő

Fellebben a fátyol...

... avagy, az elő rokkám története!


Úgy vágytam rá! :)

Igen, vágytam egy rokkára, hogy végre megtanuljam Ősanyáink tudományát, hogy megfonhassam a nyár folyamán festett gyapjaimat, hogy átéljem a varázslatot!  A varázslatot, amikor ujjaim között formálódik a szösz fonallá. :) 

Szétkürtöltem én rengeteg fórumon, hirdetésben, de mégis, a blogom "kiáltványa" hozott eredményt. :)  
Már a közzétételét követő másnap kaptam egy e-mailt, hogy... egyik kedves, - általam nagyon csodált - Blogger-társam (látva "megszállottságomat"), ingyenes adományként felajánlja az Ő régi, használaton kívüli rokkáját. Csak néztem, néztem, újraolvastam és meregettem a szemem, hogy jól látom? Van ilyen??? Valóban működik a "kérj, s megadatik"???

IGEN! :))) 

- Határtalan örömöm felszínre hozta a bennem rejtőző, már csak néha-néha megmutatkozó, újra hinni és másokban bízni tudó gyermeket.  Jó érzés volt! - 
És, hogy ki az adományozó? Akkor (jóváhagyásával) lebbentsük fel a fátylat!!! :)))


Bizony, a drága, fantasztikus kreativitásáról, csodálatos alkotásairól, Elinor17 -ként ismert, tündéri TÜNDE! :)
Levelek jöttek, levelek mentek és hamarosan kiderült, hogy... már csak "egyet kell aludnom"!  Egyet, mert... - nem kis kitérőt téve - Párjával "házhoz" is hozzák!
- Én pedig csak ámultam és bámultam, hogy létezik ilyen??? "Lám csak jó az Isten, jót ád!" :))) -

Dologidő lévén, a munkahelyemen találkoztunk...  Tündi, a Párja, "Rozika" (mert, hogy így neveztem el) és én! :)
És, hogy Petőfinél maradjak... "még az asztalra is felszáll"! - Mivel a földre nem szerettem volna letenni a kicsikét, az első landolása, az íróasztalomon volt. :))) -


Csak - meglehetősen komolytalanul, de... oly jó néha kicsit ismét, önfeledt gyereknek lenni -  "vigyorogtam", hálálkodtam, lelkesedtem, köszöngettem és... szemeimmel simogattam. Este pedig... - autó híján -, nem kis kockázatot vállalva, de... hazakerékpároztunk, én és az ELSŐ ROKKÁM! :)


Öröm, hála, gyönyörködés, ismerkedés, eszmélés, ráébredés...

Én még nem-, ő pedig már nem tud fonni! :)

- Folytatása következik! -


2011. szeptember 22., csütörtök

Színterápia, inspirációk

"Ha nem tudsz mást, mint eldalolni, saját... "   Nem is teszem!!!  
Inkább... - tudat alatti indíttatásból ugyan, de - alkalmazom a szín- és fényterápiát! :-) 


Nagyon szeretek gyapjút festeni. Persze még csak kezdő, még csak tanuló vagyok, de  kihívást, játékot, kíváncsiságot, örömteli várakozást jelent a számomra. - Először a festés eredménye, utána pedig a produktum, amit majd alkotni fogok belőle. -  Minden esetben alig várom, hogy készíthessek belőlük egy próbakötést, hogy láthassam miként mutat-, miként rajzolódik ki, milyen lesz a színátmenetek játéka.  :-)
Mi az ami ezen felül, a színek megálmodásánál inspirál? A természet ezer arca, színe, szépsége! :-)  És, hogy mi születik belőlük? 

Íme, a "Múzsák"!

Kertem őszi termései:


Kertem virágai:


Életünk bölcsője, az imádott tenger :))) 


Hol vannak még a zöldek, a barnák, a tüzesek, a kékek, a hamvasak, a... ?
Minden további csak...  fonal, festék és idő kérdése. :-)))


2011. szeptember 19., hétfő

Úgy szeretnék... egy ROKKÁT!


Most újat venni nem tudok, működőképes régit meg nem találok, de
nagyon-nagyon szeretnék egy ROKKÁT!

Miért is?
Mert... roppant mód vonzódom a fonáshoz (is). :-)
Mert... egy ősi misztériumként élem meg ahogy a kezeim között alakul a sodrat.
Mert... egyfajta meditáció a számomra.
Mert... élvezem és átélem azokat a fonással járó mozdulatokat,
amiket az ősanyáink is ugyan így tettek.
Mert... bizonyára az a használaton kívüli rokka is új életre kelne
és... ezért Ő is nagyon örülne nekem! :-)


Mert... ezt a rengeteg szalaggyapjút, amit a nyáron festettem,
egyszerűen nem győzöm kéziorsóval megfonni! :-)))



Szóval kedves Olvasó!
Ha a környezetedben látnál, találnál egy régi, de működőképes és...
megfizethető árú rokkát, akkor kérlek szólj nekem!

Ha még kérdéses, hogy miért?
Mert... ez egy beteljesületlen szerelem,
amire vágyom, amit nagyon-nagyon szeretnék! :-)

2011. szeptember 12., hétfő

Zöldek

Az előző bejegyzésemnél ígértem, hogy szót ejtek a vérehulló fecskefűvel tett festési tapasztalataimról. De, ha már itt tartok, akkor essen szó egyéb, gyapjúfestési próbálkozásaimról is. Főleg, hogy ezek - amint az alábbi kép is mutatja - közel egyidejűleg történtek.  

 

Mindenek előtt el kell, hogy mondjam, nem vagyok tudója a gyapjúfestésnek! Folyamatosan kutakodok a módszerek után és saját, "bátor" kísérleteim által gyűjtöm a tapasztalatokat. :-)
Így történt ez a (lásd a kép bal oldalán lévő motringot) vérehulló fecskefűvel is! 
Roppant mód elszaporodott a kertem egy részében és kénytelen voltam kigyomlálni. Látva a hatalmas kupacot és a kezem besárgulását (gyógyhatását ismerem), arra gondoltam ne vesszen kárba, kipróbálom vele a gyapjúfestést. Három jó nagy (két)maréknyit apróbb darabokra vágtam, majd egy éjszakára vízben áztattam. Másnap lassú tűzön kb. egy órát főztem a "levest", majd kihűlése után leszűrtem. Ezt a szűrt, kb. 5 l-i levet ismét feltettem melegedni és ebbe raktam az előtte alaposan kimosott Rikker-féle (2010-es évjáratú) egyágú gyapjút. Lassú tűzön, minimális kevergetés mellett 1 órát bugyogtattam, majd hagytam levében kihűlni.
Az eredmény egy nekem nem tetsző, piszkos-szürkés-drappos fonal lett! 
- Nem tudom, hogy kellett volna ecetet, vagy sót tenni a festőlébe??? - 
Mentsük ami menthető, jelszóval elővettem a még soha nem használt rézgálicot, 2 evőkanálnyit tettem a már kihűlt festőlébe és (én tudatlan) hozzáfogtam az utólagos pácoláshoz! Az eredmény pedig a fenti kép bal oldalán látható! Nekem nagyon tetszett! :-) 
A fonalat alaposan kiöblítettem, kitettem száradni és mint aki jól végezte dolgát (hátha még szükség lesz rá), a rézgálicos levet benne hagytam a zománcos fazékban, majd hozzákezdtem a Columbusos festéshez. 
Az újabb kisérletezés elvonta a figyelmem, sőt jól lefárasztott, így azután korán lefeküdtem aludni. Reggel meg csodálkoztam, hogy mi az a zöldes izé a tűzhelyemen? A rézgálicos lé egy része volt! Bizonyára nem volt teljesen hibátlan a zománcozás és a rézgálic, kilyukasztva az edényemet, átrágta magát rajta.
Dobhattam ki a jó kis fazekamat! :-(
Szóval a tanulság:
VIGYÁZNI A RÉZGÁLICCAL!

A Columbusos festés nem bonyolult, de vigyázni kell, hogy ne filcesítsük- és nagyon jó ecetes vízben öblítsük a fonalat, hogy a későbbiekben ne eressze a színét! - Ez nem mindig tökéletes! -
A fenti kép középső és a jobb szélén lévő fonalai ezzel az eljárással készültek. Valójában itt is kísérleteztem, mert egy bizonyos árnyalatot kerestem. Kerestem, mert egy kedves ismerősömnek szerettem volna eltalálni a színbeli ízlését és abból kötni neki egy "barátság-kendőt". A szín - almazöld, borsózöld és menta keverékéből - meglett és a kendő ez év tavaszán el is készült! :-)


Sőt... át is lett adva, egy vele színeiben harmonizáló babatakaró társaságában! :-)))

 

2011. augusztus 31., szerda

Barátság-kendő

Sok évtizedes, generációkról, generációkra hagyományozódó barátság köt a Hajóson élő Veronika nénihez és lányához, Ágotához. - Az elmúlt, örömteli vasárnap ismét élvezhettem határtalan vendégszeretetüket. - 
Áginak készítettem az alábbi kendőt:





Vérehulló fecskefűvel sajátkezűleg festett, egyágú (vékony),
100%  gyapjúfonalból kötöttem ezt a 140 x 65 cm-es kendőt. 
Kötőtű: 4,5-ös, bambusz körkötőtű
Súlya: 52 gramm

A barátság története:
Verus néni és Anyám, mindketten doroszlói származásúk. A II. világháború vihara őket is elsodorta és kit itt, kit ott tett le. 
1953-ban egy esős májusi napon Anyám egy hosszú sorban a hentes előtt - velem, a pár hónapos babácskával - várakozott. Egyszer csak egy ismerősnek vélt arcot pillantott meg és felhagyva a sorbaállással, hozzászaladt: "Ugye Te vagy a Szabóék Veronikája?"
Persze, hogy Ő volt! :))) Öröm, ölelkezés, könnyek és az emlékek felelevenítése jellemezte akkor és később is a találkozásaikat. 
- Talán még a mai napig abból a végtelen, a szülőföld iránti imádatukból táplálkozik a mi (Ági, én és gyermekeim) Doroszló- és az ott élő emberek iránti szeretetünk. - 
Verus néni - mivel nekem akkor már választottak keresztszülőt - a később született öcsém, míg Anyu a pár évre rá született Ágota keresztszülője lett. Ezáltal is megpecsételve barátságukat, így lettek "komák"!  Rendszeresen összejártak és ilyenkor mi csak hallgattuk gyermekkori történeteiket Libásroziról, Szódásilusról és a többiekről..., a szeretett DOROSZLÓRÓL.
Anyu, lassan már 12 éve (szinte hihetetlen) nincs közöttünk... De itt van Verus néni, akinek ugyan már 8 évtized súlya nyomja a vállát, mégis - csodálatos memóriájának köszönhetően - ha velük vagyok, olyan, mintha Anyám is ott lenne közöttünk.  
Mivel én nem ismerhettem a keresztszülőmet, Veronka néni lett a fogadott Keresztanyám... Mivel Ágota hiányolja a kereszttestvérét, egymás fogadott Kereszttestvérei lettünk és... törekszünk arra, hogy ezt a szép barátságot - példaként az utánunk jövőknek - őrizzük tovább.

Ugye őrizzük tovább? :-)


2011. augusztus 25., csütörtök

LL sál

Vagyis, Luna Lovegood sálat horgoltam! :) 
Nem mintha nem várakozna pár befejezetlen munka a kötőtűimen, de...  "Jobbról-balról" érnek hatások, inspirációk és egyszerűen féktelen vágyat érzek, hogy megfeleljek a kihívásnak. - Kihívásnak, mert úgy érzem, a horgolással még eléggé hadilábon állok.


Az inspiráció most Florentinetől érkezett, aki az egyik közösségi oldalon nemrég alakult, "kötős-horgolós" csoportnak "dobta fel a labdát". :) Persze nem csak feldobta, de kezdők számára is érthető, részletes leírást adott a munkamenetről.
Köszönet érte! 


A sálam 160 cm hosszú, de...
legközelebb legalább 50 cm-el hosszabbra és egyszínű fonallal fogom horgolni!


2011. augusztus 21., vasárnap

Persze, hogy...

- hosszas tépelődés, keresgélés után -
elkezdtem kötni egy kendőt.


Bár nem az én színvilágom, nagyon izgatott, hogy az eredetileg megálmodott
őszi levélszíneket, kötve miként adja vissza?

Egészen másként mutat, ha vakuval fotózom,


...és egészen másként, ha játszik rajta a fény és az árnyék:


Akár így, akár úgy, de engem mindenképpen az őszi avarra emlékezetet. :-)
Ami pedig tény, színei igazán a napfényben élnek!
Mit élnek? Ragyognak, aranylanak! 

- Lehet, hogy máskor is próbálkoznom kellene a fonalfestéssel? - 

2010.08.19.

Az a nevezetes - mondhatnám sorsfordító - dátum, amikor elindítottam a blogomat. Ebből következik, hogy... most volt az első születésnapja! :-)))
Ha visszatekintek, magam is csodálkozom, hogy mennyi (bár közel sem annyi, mint szerettem volna) alkotás, fotó, gondolat, érzés került rögzítésre.
- Arról nem is beszélve, hogy milyen sok, kedves emberrel hozott össze a jósorsom és... vélhetően új barátságok is születtek. -
Kedves barátaimnak, olvasóimnak, drukkereimnek és nem utolsó sorban, a családomnak kívánok kedveskedni ezzel a (ma talált) linkkel, a...

"CSIPKEKÖTŐK" táncával:


2011. augusztus 18., csütörtök

Elrontott...

...étel helyett,  festés helyrehozása. :-)


Annyi minden történt-, (pl. voltam Bösztörpusztán /is/ és találkoztunk...)  készült  mostanában, de a bejegyzések elmaradtak. Szóval bőségesen lenne mit bepótolnom! - Főleg, hogy holnap lesz 1 éves a blogom!!! :))) -  Én meg itt csapongok!  De...  a mai élményemet, örömömet - frissiben, melegében - le kellett  írnom.

A történet tegnap este kezdődött, amikor is olthatatlan vágyat és határtalan bátorságot éreztem arra, hogy a pár nappal ezelőtt kimosott, majd növényi festéssel iszonyú ronda szürkére sikeredett csipkefonalamat, valami türkizkékes-zöldes, kicsit sárgás színre fessem. - A bátor jelzőt azért illesztettem be, mert egy teljesen új, általam még nem próbált technikával kísérleteztem. - Az eredmény... 


...valami förtelem, amin még a fehérítő sem segített. Nézegettem, nézegettem azután - ettől már rosszabb úgy sem lesz alapon - jött az ihlet! A maradék (szépen bespájzolt) tojásfestékeim felhasználásával megpróbáltam megfesteni a több hónapja dédelgetett álmomat, az ősz, de leginkább a vadszőlő színeit.
És tádááámmm!!! Ez lett belőle! :-)))


- Most már csak erőt kell gyűjtenem, hogy estére (legalább némileg)
pótoljam az elmaradásaim.
Meg... találni egy szép, leveles csipkekendő-mintát,
hogy a fonalam "testet öltsön"! :-))) -


2011. augusztus 8., hétfő

Aktuális kedvenc

Az elmúlt hetekben készült (még közzé nem tett) "alkotásaim" közül mutatom az aktuális kedvencemet:


A fonalat, egy végkiárusítás során, Ágnestől vettem (vaterán: magnes69) még karácsony előtt. Nézegettem-nézegettem és azután (valószínűleg ebben ez a néha hűvös nyár is befolyásolt) megálmodtam belőle ezt a nagy és meleg kendőt.
Be kell, hogy valljam, én - aki inkább kötni szeretek és nem horgolni - beleszerettem a "nagyimintába", mint alapba. De... valójában a szegély az, ami inspirál! :) - Csak rovom, rovom a sorokat és alig várom, hogy a fonalamhoz megálmodhassam az általam legalkalmasabbnak vélt szegélyt. -
Ebben az esetben figyelembe vettem, hogy a fonalam vastagabb, így a kendő alapja "testes". Ezáltal légies szegély nem jöhetett szóba. Mivel nagy, tömörebb cakkokat gondoltam a legszélére, (hogy lehúzza és hangsúlyozza a mintát) az összhang megteremtése érdekében a bordűr kezdő sorait közbeiktatott pikókkal tömörítettem. 
Ez lett a végeredmény:


Méret: 160 x 80 cm (blokkolás nélkül)
Fonal: 50% gyapjú + még valami /?/ - Finom, puha, pamut tapintású.
Súlya: 40 dkg
Horgolótű: 4,5-ös 
- A színe miatt és egyéb objektív-, szubjektív körülmények miatt alig hagyta magát fotózni. -

És bevallom...
Már újabb "nagyikendőn", egy újabb kihíváson jár az eszem...
Ahol a fonalam színe, textúrája, valami egészen másmilyen szegélyt fog megkívánni...
Amit élvezet lesz kitalálni, összepárosítani, megalkotni. :)

Mi ez?
Szenvedély? Mánia? Szelem?
Vagy "pusztán" az alkotás öröme?
Mindegy is, a lényeg, hogy jó érzés! :)