2011. augusztus 31., szerda

Barátság-kendő

Sok évtizedes, generációkról, generációkra hagyományozódó barátság köt a Hajóson élő Veronika nénihez és lányához, Ágotához. - Az elmúlt, örömteli vasárnap ismét élvezhettem határtalan vendégszeretetüket. - 
Áginak készítettem az alábbi kendőt:





Vérehulló fecskefűvel sajátkezűleg festett, egyágú (vékony),
100%  gyapjúfonalból kötöttem ezt a 140 x 65 cm-es kendőt. 
Kötőtű: 4,5-ös, bambusz körkötőtű
Súlya: 52 gramm

A barátság története:
Verus néni és Anyám, mindketten doroszlói származásúk. A II. világháború vihara őket is elsodorta és kit itt, kit ott tett le. 
1953-ban egy esős májusi napon Anyám egy hosszú sorban a hentes előtt - velem, a pár hónapos babácskával - várakozott. Egyszer csak egy ismerősnek vélt arcot pillantott meg és felhagyva a sorbaállással, hozzászaladt: "Ugye Te vagy a Szabóék Veronikája?"
Persze, hogy Ő volt! :))) Öröm, ölelkezés, könnyek és az emlékek felelevenítése jellemezte akkor és később is a találkozásaikat. 
- Talán még a mai napig abból a végtelen, a szülőföld iránti imádatukból táplálkozik a mi (Ági, én és gyermekeim) Doroszló- és az ott élő emberek iránti szeretetünk. - 
Verus néni - mivel nekem akkor már választottak keresztszülőt - a később született öcsém, míg Anyu a pár évre rá született Ágota keresztszülője lett. Ezáltal is megpecsételve barátságukat, így lettek "komák"!  Rendszeresen összejártak és ilyenkor mi csak hallgattuk gyermekkori történeteiket Libásroziról, Szódásilusról és a többiekről..., a szeretett DOROSZLÓRÓL.
Anyu, lassan már 12 éve (szinte hihetetlen) nincs közöttünk... De itt van Verus néni, akinek ugyan már 8 évtized súlya nyomja a vállát, mégis - csodálatos memóriájának köszönhetően - ha velük vagyok, olyan, mintha Anyám is ott lenne közöttünk.  
Mivel én nem ismerhettem a keresztszülőmet, Veronka néni lett a fogadott Keresztanyám... Mivel Ágota hiányolja a kereszttestvérét, egymás fogadott Kereszttestvérei lettünk és... törekszünk arra, hogy ezt a szép barátságot - példaként az utánunk jövőknek - őrizzük tovább.

Ugye őrizzük tovább? :-)


2011. augusztus 25., csütörtök

LL sál

Vagyis, Luna Lovegood sálat horgoltam! :) 
Nem mintha nem várakozna pár befejezetlen munka a kötőtűimen, de...  "Jobbról-balról" érnek hatások, inspirációk és egyszerűen féktelen vágyat érzek, hogy megfeleljek a kihívásnak. - Kihívásnak, mert úgy érzem, a horgolással még eléggé hadilábon állok.


Az inspiráció most Florentinetől érkezett, aki az egyik közösségi oldalon nemrég alakult, "kötős-horgolós" csoportnak "dobta fel a labdát". :) Persze nem csak feldobta, de kezdők számára is érthető, részletes leírást adott a munkamenetről.
Köszönet érte! 


A sálam 160 cm hosszú, de...
legközelebb legalább 50 cm-el hosszabbra és egyszínű fonallal fogom horgolni!


2011. augusztus 21., vasárnap

Persze, hogy...

- hosszas tépelődés, keresgélés után -
elkezdtem kötni egy kendőt.


Bár nem az én színvilágom, nagyon izgatott, hogy az eredetileg megálmodott
őszi levélszíneket, kötve miként adja vissza?

Egészen másként mutat, ha vakuval fotózom,


...és egészen másként, ha játszik rajta a fény és az árnyék:


Akár így, akár úgy, de engem mindenképpen az őszi avarra emlékezetet. :-)
Ami pedig tény, színei igazán a napfényben élnek!
Mit élnek? Ragyognak, aranylanak! 

- Lehet, hogy máskor is próbálkoznom kellene a fonalfestéssel? - 

2010.08.19.

Az a nevezetes - mondhatnám sorsfordító - dátum, amikor elindítottam a blogomat. Ebből következik, hogy... most volt az első születésnapja! :-)))
Ha visszatekintek, magam is csodálkozom, hogy mennyi (bár közel sem annyi, mint szerettem volna) alkotás, fotó, gondolat, érzés került rögzítésre.
- Arról nem is beszélve, hogy milyen sok, kedves emberrel hozott össze a jósorsom és... vélhetően új barátságok is születtek. -
Kedves barátaimnak, olvasóimnak, drukkereimnek és nem utolsó sorban, a családomnak kívánok kedveskedni ezzel a (ma talált) linkkel, a...

"CSIPKEKÖTŐK" táncával:


2011. augusztus 18., csütörtök

Elrontott...

...étel helyett,  festés helyrehozása. :-)


Annyi minden történt-, (pl. voltam Bösztörpusztán /is/ és találkoztunk...)  készült  mostanában, de a bejegyzések elmaradtak. Szóval bőségesen lenne mit bepótolnom! - Főleg, hogy holnap lesz 1 éves a blogom!!! :))) -  Én meg itt csapongok!  De...  a mai élményemet, örömömet - frissiben, melegében - le kellett  írnom.

A történet tegnap este kezdődött, amikor is olthatatlan vágyat és határtalan bátorságot éreztem arra, hogy a pár nappal ezelőtt kimosott, majd növényi festéssel iszonyú ronda szürkére sikeredett csipkefonalamat, valami türkizkékes-zöldes, kicsit sárgás színre fessem. - A bátor jelzőt azért illesztettem be, mert egy teljesen új, általam még nem próbált technikával kísérleteztem. - Az eredmény... 


...valami förtelem, amin még a fehérítő sem segített. Nézegettem, nézegettem azután - ettől már rosszabb úgy sem lesz alapon - jött az ihlet! A maradék (szépen bespájzolt) tojásfestékeim felhasználásával megpróbáltam megfesteni a több hónapja dédelgetett álmomat, az ősz, de leginkább a vadszőlő színeit.
És tádááámmm!!! Ez lett belőle! :-)))


- Most már csak erőt kell gyűjtenem, hogy estére (legalább némileg)
pótoljam az elmaradásaim.
Meg... találni egy szép, leveles csipkekendő-mintát,
hogy a fonalam "testet öltsön"! :-))) -


2011. augusztus 8., hétfő

Aktuális kedvenc

Az elmúlt hetekben készült (még közzé nem tett) "alkotásaim" közül mutatom az aktuális kedvencemet:


A fonalat, egy végkiárusítás során, Ágnestől vettem (vaterán: magnes69) még karácsony előtt. Nézegettem-nézegettem és azután (valószínűleg ebben ez a néha hűvös nyár is befolyásolt) megálmodtam belőle ezt a nagy és meleg kendőt.
Be kell, hogy valljam, én - aki inkább kötni szeretek és nem horgolni - beleszerettem a "nagyimintába", mint alapba. De... valójában a szegély az, ami inspirál! :) - Csak rovom, rovom a sorokat és alig várom, hogy a fonalamhoz megálmodhassam az általam legalkalmasabbnak vélt szegélyt. -
Ebben az esetben figyelembe vettem, hogy a fonalam vastagabb, így a kendő alapja "testes". Ezáltal légies szegély nem jöhetett szóba. Mivel nagy, tömörebb cakkokat gondoltam a legszélére, (hogy lehúzza és hangsúlyozza a mintát) az összhang megteremtése érdekében a bordűr kezdő sorait közbeiktatott pikókkal tömörítettem. 
Ez lett a végeredmény:


Méret: 160 x 80 cm (blokkolás nélkül)
Fonal: 50% gyapjú + még valami /?/ - Finom, puha, pamut tapintású.
Súlya: 40 dkg
Horgolótű: 4,5-ös 
- A színe miatt és egyéb objektív-, szubjektív körülmények miatt alig hagyta magát fotózni. -

És bevallom...
Már újabb "nagyikendőn", egy újabb kihíváson jár az eszem...
Ahol a fonalam színe, textúrája, valami egészen másmilyen szegélyt fog megkívánni...
Amit élvezet lesz kitalálni, összepárosítani, megalkotni. :)

Mi ez?
Szenvedély? Mánia? Szelem?
Vagy "pusztán" az alkotás öröme?
Mindegy is, a lényeg, hogy jó érzés! :)