2011. november 28., hétfő

Túlzásokba estem...

...Már mint, a színeket illetően!

November 20-án arra ébredtem, hogy a készleten lévő italporokkal gyapjút kell festenem!!!
Olyan erős volt a késztetés, hogy azonnal nekiláttam a kísérletezésnek, a kutyulásnak. Mivel nem tudtam a színek közül egyről sem lemondani, - legfeljebb a hasonló narancsosokat összeönteni - harsány, gyümölcsös színkavalkád lett a végeredmény.


Először előszálat festettem, majd - mivel maradt még egy kis festőlé - gyapjúszalagot is.

 

Kíváncsian vártam az öblítés utáni színeket, de bizony, mint előzőleg is már elárultam, harsány lett!


Méregettem, méregettem, azután - még fonás előtt - gyorsan kötőtűt ragadtam és az előfonalból készítettem egy próbakötést. Mit mondjak, így is vad és harsogó! Most mit is kezdjek vele???
Mivel is vigasztalom magam?
...Először is, hogy ez egy kísérlet része, tanulási folyamat.
...Másodszor, hogy valójában igazán egyedinek mondható. :-)
...Talán az elkövetkező hideg, szürke-fehér napokban jól fog esni a meleg, tüzes színek látványa. 
...Talán valamilyen egyszínű fonalam mellé, bele fogom kötni csíkozásnak. 
Vagy...  A szalaggyapjú színei fonás közben (remélem) kissé összeolvadnak, elmosódnak és veszíteni fog "tüzességéből".   

- Most megint festésről ábrándozom és csak remélni merem,
hogy valami kevésbé színes, halványabb tónusú, tompább, pasztellesebb árnyalatot
tudok kikísérletezni. - :-)


 

2011. november 24., csütörtök

Egy kis malackodás

...avagy,  jó néha kikapcsolódni! :-)))

Az élet úgy hozta, hogy az idősebb fiam apósa egy közeli kis településen, Szankon lakik.  A maga módján, lehetőségei szerint kertészkedik, állatokat nevel és...  Minden évben vág disznót!  Az utóbbi években ezekre az "ünnepekre" én, a kis városi asszonyság is hivatalos vagyok. Na nem mintha sok hasznomat látnák, de azért - tőlem telhetően - igyekszem.  A lényeg, hogy jó együtt lenni, kikapcsolódni, nevetgélni és...  közben a rokonok és jóbarátok segítségével a sertés sorsa is beteljesedik.  


Készítettem pár kollázst, amelyek némileg tükrözik a történéseket, a hangulatot. 
Először is egy kis horror: 


Petipapa állatfarmjának pár egyede: 
- Manó kutya sajnos lemaradt a képről, mert ő taktikusan megbújt
a meleg konyha hatalmas asztala alatt.

 
...És hogy, mi okból kerülnek a kiscsibék a lakókonyha meleg kályhája mellé?
Késve, orozva keltette ki őket a mamájuk és csak így élik túl a közelgő telet. 

Na meg az elmaradhatatlan főzőcske: 
- A teljesség igénye nélkül, mert Kismenyemmel nekünk előbb haza kellett jönnünk, mint ahogy a "dáridó" befejeződött volna. - 

A drága, közel 90 éves Dédimami reszortja a hatalmas mennyiségű töltöttkáposzta elkészítése volt, míg én a sülthúsok és a húsleves elkészítésében serénykedtem. 
Bizony serénykedtem, hogy hasznossá tegyem magam és...
Régi vágyam is teljesült, mert végre főzhettem a sparhelten! :-)))

Amiről Beácskámmal - kényszerű okokból kifolyólag - lemaradtunk, az az esti tor.
A rengeteg hurkával, kolbásszal, lerniben sült krumplival, töltöttkáposztával,
házi savanyúságokkal...
Na és a zenészekkel, akik ilyenkor felkeresik jóbarátjukat és
a kemény munkával telt nap után segítenek, az egyébként is jókedélyű társaság hangulatát az "egekig" fokozni. :-))) 

Ebben az urbanizált, szinte már online-világban igazán örülök, hogy Déneském
- a szanki nagypapája által, legalább néhanapján - közvetlen kapcsolatba kerülhet
a falusi hagyományokkal, a valós élettel, a természettel.

Ha jól megnézed Kedves Olvasóm a képeket, az egyiken feltűnik egy vörös,
mangalica malac. Róla, februárban mond ítéletet Petipapa és... 
Hurrááá!
Szerényke közreműködésemre akkor is számítanak! :-) 


2011. november 20., vasárnap

Gyorsuló idő

Pár napja reggelenként, a fürdőszobámból
- az ablaküvegen és a szúnyoghálón át - még ez,  


a teraszomról pedig, ilyen látvány fogadott:


Ragyogó napsütésben fürdő, pompázatos őszi színkavalkád! :-)

Eltelt 1-2 nap és az Őstermészet jelezte, hogy visszavonhatatlanul,
óriási léptekkel közelít a tél!


Levelek lehullottak, színek kifakultak, reggelente köd és dér lepi a tájat...  

Wass Albert sorai jutnak az eszembe:
"Minden napnak van valamilyen öröme.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt." 


2011. november 16., szerda

Rumli

Hatalmas rumlit csináltam! :-)

Tudni illik, (még októberben) fejembe vettem, hogy a 12 nm-es szobácskám - amely részben háló, részben dolgozó-szerűség lett volna - felforgatom.  Felforgatom, mert ugyan nagyon kellemes, lélekemelő, hogy az ágyamra reggelente ráragyog a felkelő nap fénye, de...  Hiába állt ott (a sötét sarokban) a varrógépem, bizony - pár ritka kivételtől eltekintve - évek óta nem is használtam.
- Pedig szerettem varrni, sőt...  Még a "Május 1. Ruha" idején, egyedülálló, három gyermekes anyukaként, - kellő szorgalommal, kitartással, megfelelő kreativitással, ízléssel és persze motiváltsággal - városunk  akkor még csak  2 butikját láttam el a termékeimmel.  Mondhatom úgy is, hogy a varrásomból éltünk és nem az óvónői fizetésemből. - 
Nekem az "alkotáshoz" fény kell, hát...  szétkaptam a szobát! 


A nagyobb darabokon kívül mindent áthordtam a másik szobába és elkezdődött a "helycserés támadás".  
- Persze, egyedül!  Egyedül húzva, vonva, taszigálva, mert... "Magad Uram, ha szolgád nincs"! -


Ágyam a "sötét" sarokba került, az asztalok (régi irodám feleslegessé vált bútorai) és a polcok pedig, "L" alakban a fényre. Bizony, a fényre! :-))) 


Érdekes, a szoba ugyan akkora, a bútor ugyan annyi és valahogy mégis tágasabb! 
Tágasabb, sőt befért egy kis összecsukható asztalka is, amin jól lehet vasalni, kinyitott állapotában pedig, szabni.

Még pár simítás, pár polc vár felhelyezésre és megkezdődhet a munka!
Na, nem olyan erőltetett menetben, mint a 80-as években, hanem...
csak úgy örömködve. :-)

2011. november 9., szerda

Néztem...

Igen, ma reggel néztem a statisztikát és meglepődtem... 
Meglepődtem, hogy a több, mint egy hónapos hallgatásom ellenére, 
- számomra - milyen sokan be-be kukkantanak hozzám.
Köszönöm! :-) 
Köszönöm, mert hitet, inspirációt ad és ettől érzem, újra meg kell nyílnom! 

Hogy miért hallgattam? 
Mert nehéz a szívem, súlyosak a gondjaim, az aggódásaim, a megoldás, a segítség után kiáltó problémáim...
- De, úgy vélem ezzel, a létbizonytalanság érzésével sajnos, sajnos nem vagyok egyedül... 
Ne hidd kedves Olvasóm, hogy pusztán magamat sajnálgatom.  Sajog a szívem a Családomért, a jövőt nem látó Ifjúságért, az otthon nélkül maradókért, a hidegben Fagyoskodókért, az Éhezőkért, a Reményvesztettekért, a Hazánkból kényszerűségből elköltöző Honfitársainkért... 
Nyilván nem vagyok szent, hogy magamra vegyem a világ súlyát, de mégis, mégis érzem a terhét... 
Úgy gondolom, nagyon sokan - főleg mi anyák - nem harcokat, nem frontokat várunk, hanem BÉKÉT, SZERETETET, EMBERSÉGET, REMÉNYT, HITET!
Hitet a JÖVŐBEN, az élhető ÉLETBEN, a szerethető HAZÁBAN! -

Aggodalmakkal teli, nehéz szívvel nem tud szárnyalni a lélek!