2011. december 31., szombat

Adjon az Isten...


 Hová vezet az utunk? 





Nagy László: Adjon az Isten…

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

2011. december 29., csütörtök

Szívem melegével...

Igen, szívem minden melegével, Karácsonyra készültek ezek az
ajándék-kesztyűcskék a Szeretteimnek. :-)


 Többségük kötött és "zoknifanalból" készült.
A "kakukktojás" (horgolt, Annás tanítása alapján) 100%, egy ágú gyapjúból,
amelyet kézi technikával, szintén én festettem. 

Akár örült a megajándékozott, akár nem, egy biztos, amíg kötöttem,
addig csak Rá, a leendő tulajdonosára gondoltam...
Méghozzá, nagy-nagy szeretettel! 

- Valahol mélyen, legbelül, bízom benne, hogy ez is érték!
És... nem csak a drága pénzen megvásárolható, kereskedelmi tömegcikk! -

2011. december 26., hétfő

Karácsonyi csuka

Ez év december 24-én Zita-lányoméké volt a főszerep, mivel a Szent Este vacsoráját, Ők készítették el, náluk gyűlt össze a nagy Család.  Persze... azért mi "vendégek is hozzájárultunk a lakomához. Jucimama nagyon finom hájas tésztát, én pedig sült csukát és gyümölcskenyeret vittem a halászlé, túróscsusza, guba és Renike által készített finom sütemény mellé. ...Szóval, volt "terülj-terülj asztalkám"! :-)   


 A "csukás" történet még ez év nyarán, illetve őszén kezdődött...
Dénes, a legidősebb fiam - bár a közel 2 méteres magasságával mondhatnám  azt is, hogy a legnagyobb :-) - ismét felfedezte gyermekkora egyik kedvenc időtöltését, a horgászatot.
- Boldogan mesélte, hogy milyen öröm számára, amikor eszébe jut mind az a "tudomány", amit a Papától, vagyis Édesapámtól sajátított el. ...Az én szívem meg ettől olvadozott. :-))) -
Kezdetben csak kisebb kárászok, majd méretes pontyok és végül, a csúcsragadozó csuka is a horgára került. Október egyik késő esti óráján ezzel állított be Fiacskám és Családja:


Élő súlyban 4,5 kg volt a "haramia"! :-)))
Este 10 órakor ujjongások közepette történő, küzdelmes halpucolás, majd karikába forgatva, bezacskózás és irány a fagyasztó! 
Szegény csuka két hónapot várt, hogy beteljesedjen a sorsa. :-)


És, hogy miként is készítettem?
Kiolvadás után ismét átmostam, beirdaltam, sóval és borssal beszórtam, majd egy fél napot hagytam pácolódni.
Közben hajában főztem burgonyát, amit megpucolva felkarikáztam és a kivajazott tálamra terítettem.  Erre fektettem fel a csukát, aminek a hasába rozmaring-, zsálya- és kakukkfű ágacskát tettem és kívül-belül alaposan bedörzsöltem a felaprított fokhagymával. Mivel a húsa nagyon száraz, kapott egy kis olívaolajos csorgatást (meg a burgonya is) és szalonna szeletekkel betakartam. Majd jött a fólia és 20 perc a 180 fokos sütőben.
Ezek után lekerült róla a fólia, a sütőt 200 fokra feltekertem és mind addig sütöttem, amíg szép piros nem lett a szalonna. De még nincs vége...
Fél liter tejfölt kis olíva olajjal, kevés sóval és sok-sok fokhagymával összekevertem és a pironkodó csukára öntöttem. A sütőt még magasabb hőfokra csavartam és a tejfölt pár perc alatt rápirítottam a csukára.
Hááát, mit mondjak??? Látványa, illata, íze, fenomenális!!!

Ha szereted, készítsd el Te is!
Jó étvágyat kívánok hozzá!
Vagy... Egyszer légy a vendégem! :-)



2011. december 23., péntek

"Akkor is eljön..."

Csodák, márpedig vannak!

Minden évben nagy, családi ünnep nálunk a Karácsony. Már hetekkel előbb, igazi adventi hangulat pezsdíti fel, járja át az életünket. Karácsonyi zenék szólnak, sütemények édes illata lengi be az egyre inkább ünnepi díszbe öltöző lakást, készülnek a meglepetés-ajándékok és készül a lelkünk is. De...
Először az életemben, ebben az évben, nekem ez valahogy nem ment.  Szomorúság, kilátástalanság, gondok terhe nyomta/nyomja a vállam. Úgy döntöttem az idén NEM!
Nem fogok díszíteni, nem sütögetek, nem állítok Karácsonyfát, - mivel a staféta botot, segítség-gyanánt átvette más - nem főzőcskézek... Szóval, nem, nem, NEM! ...Csak megpróbálok erőt gyűjteni azokhoz a "nemszeretem küzdelmekhez", amelyek elkerülhetetlenek a túléléshez!
És mégis-mégis láss csodát!



20-án délelőtt kis dolgom akadt a városban...  Délben, Déneskéért kellett menni az iskolába...
Renikém, - a nagylányunokámat - megkértem, hogy autóval hozzon haza minket. Közben egy kis bevásárlás és utána iszkiri haza, mert "kis Sofőröm" éhes volt. A lakásba érve a fiatalságot betereltem a szobába, én pedig gyorsan-gyorsan hozzáfogtam a "Marcsimami-féle", jó kis pörcös, szélesmetéltes túróstészta mielőbbi elkészítéséhez.
Hallom én, hogy Déneske ujjong és egyre többször felkiált, hogy... "Jaj, de szép, Karácsonyfa! Jaaaj, de szééép Karácsonyfa!..."
Én meg a vízforralás és a szalonna vagdosása közben agyalok... Milyen Karácsonyfáról beszél ez a gyerek??? Hiszen semmi nem emlékeztet most nálam a Karácsonyra! Egy karácsonyos képet sem hagytam, - még véletlenül sem - elől! ???
Egy idő után már nem bírtam a kíváncsiságommal és bekukkantottam hozzájuk...
És láss csodát!!!
A szoba átrendezve, a szekrény előtt pedig egy kis feldíszített, fényekben ragyogó, (konténeres) Karácsonyfa várt engem!
A szavam elakad, megszólalni sem tudtam és csak gyűrtem, gyűrtem befelé a könnyeimet. Hát mégis, mégis szeretnek engem? Igen!!!  :-)))

Mint kiderült, Zita-lányom ötletét, távollétem alatt megvalósította a mi Drága Renikénk. Vásárolt fát, egyedül becipelte, leolvasztotta róla a havat, átrendezte a szobát, ünneplőbe öltöztette a kis fácskát és... ezáltal a lelkem is. :-)
Ölelgettem, csókolgattam az én drága Unokáim és...
Felhívtam Zitukát, hálálkodtam, hebegtem-habogtam, tétován köszöngettem és elmeséltem, hogy... megéltem a CSODÁT! Angyal, Angyalok jártak nálam! Zitácskám csak ennyit válaszolt:
"Látod Anyu, akkor is eljön a karácsony, ha nem akarod!"

Drágáim, köszönöm ezt a CSODÁT
és azt a SZERETETET, amely mögötte van!
- Ilyenkor érzi az ember, hogy nem volt hiábavaló a megélt sok-sok küzdelem,
nem volt hiábavaló az életem! -

A túrós tészta elkészült és étkezés után elkezdődött a pörgés.  Pörgés, mert innentől nem volt megállás, díszíteni kellett a lakást! Előbányásztuk a karácsonyi dekorációk hadát és Déneske ujjongása közepette, újabb díszek kerültek a fácskára és... mindenfelé a lakásba.

Csodaváró kis fácskám képével kívánok,
ÁLDOTT, BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT 
minden kedves Rokonomnak, Barátomnak, Ismert és Ismeretlen
OLVASÓMNAK!


2011. december 1., csütörtök

ÜZENET

KIPLING : Ha...
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád, 

ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s ugy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok. 

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: ,,Kitartani'',  

ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam

(Kosztolányi Dezső fordítása)