2011. szeptember 26., hétfő

Fellebben a fátyol...

... avagy, az elő rokkám története!


Úgy vágytam rá! :)

Igen, vágytam egy rokkára, hogy végre megtanuljam Ősanyáink tudományát, hogy megfonhassam a nyár folyamán festett gyapjaimat, hogy átéljem a varázslatot!  A varázslatot, amikor ujjaim között formálódik a szösz fonallá. :) 

Szétkürtöltem én rengeteg fórumon, hirdetésben, de mégis, a blogom "kiáltványa" hozott eredményt. :)  
Már a közzétételét követő másnap kaptam egy e-mailt, hogy... egyik kedves, - általam nagyon csodált - Blogger-társam (látva "megszállottságomat"), ingyenes adományként felajánlja az Ő régi, használaton kívüli rokkáját. Csak néztem, néztem, újraolvastam és meregettem a szemem, hogy jól látom? Van ilyen??? Valóban működik a "kérj, s megadatik"???

IGEN! :))) 

- Határtalan örömöm felszínre hozta a bennem rejtőző, már csak néha-néha megmutatkozó, újra hinni és másokban bízni tudó gyermeket.  Jó érzés volt! - 
És, hogy ki az adományozó? Akkor (jóváhagyásával) lebbentsük fel a fátylat!!! :)))


Bizony, a drága, fantasztikus kreativitásáról, csodálatos alkotásairól, Elinor17 -ként ismert, tündéri TÜNDE! :)
Levelek jöttek, levelek mentek és hamarosan kiderült, hogy... már csak "egyet kell aludnom"!  Egyet, mert... - nem kis kitérőt téve - Párjával "házhoz" is hozzák!
- Én pedig csak ámultam és bámultam, hogy létezik ilyen??? "Lám csak jó az Isten, jót ád!" :))) -

Dologidő lévén, a munkahelyemen találkoztunk...  Tündi, a Párja, "Rozika" (mert, hogy így neveztem el) és én! :)
És, hogy Petőfinél maradjak... "még az asztalra is felszáll"! - Mivel a földre nem szerettem volna letenni a kicsikét, az első landolása, az íróasztalomon volt. :))) -


Csak - meglehetősen komolytalanul, de... oly jó néha kicsit ismét, önfeledt gyereknek lenni -  "vigyorogtam", hálálkodtam, lelkesedtem, köszöngettem és... szemeimmel simogattam. Este pedig... - autó híján -, nem kis kockázatot vállalva, de... hazakerékpároztunk, én és az ELSŐ ROKKÁM! :)


Öröm, hála, gyönyörködés, ismerkedés, eszmélés, ráébredés...

Én még nem-, ő pedig már nem tud fonni! :)

- Folytatása következik! -


2011. szeptember 22., csütörtök

Színterápia, inspirációk

"Ha nem tudsz mást, mint eldalolni, saját... "   Nem is teszem!!!  
Inkább... - tudat alatti indíttatásból ugyan, de - alkalmazom a szín- és fényterápiát! :-) 


Nagyon szeretek gyapjút festeni. Persze még csak kezdő, még csak tanuló vagyok, de  kihívást, játékot, kíváncsiságot, örömteli várakozást jelent a számomra. - Először a festés eredménye, utána pedig a produktum, amit majd alkotni fogok belőle. -  Minden esetben alig várom, hogy készíthessek belőlük egy próbakötést, hogy láthassam miként mutat-, miként rajzolódik ki, milyen lesz a színátmenetek játéka.  :-)
Mi az ami ezen felül, a színek megálmodásánál inspirál? A természet ezer arca, színe, szépsége! :-)  És, hogy mi születik belőlük? 

Íme, a "Múzsák"!

Kertem őszi termései:


Kertem virágai:


Életünk bölcsője, az imádott tenger :))) 


Hol vannak még a zöldek, a barnák, a tüzesek, a kékek, a hamvasak, a... ?
Minden további csak...  fonal, festék és idő kérdése. :-)))


2011. szeptember 19., hétfő

Úgy szeretnék... egy ROKKÁT!


Most újat venni nem tudok, működőképes régit meg nem találok, de
nagyon-nagyon szeretnék egy ROKKÁT!

Miért is?
Mert... roppant mód vonzódom a fonáshoz (is). :-)
Mert... egy ősi misztériumként élem meg ahogy a kezeim között alakul a sodrat.
Mert... egyfajta meditáció a számomra.
Mert... élvezem és átélem azokat a fonással járó mozdulatokat,
amiket az ősanyáink is ugyan így tettek.
Mert... bizonyára az a használaton kívüli rokka is új életre kelne
és... ezért Ő is nagyon örülne nekem! :-)


Mert... ezt a rengeteg szalaggyapjút, amit a nyáron festettem,
egyszerűen nem győzöm kéziorsóval megfonni! :-)))



Szóval kedves Olvasó!
Ha a környezetedben látnál, találnál egy régi, de működőképes és...
megfizethető árú rokkát, akkor kérlek szólj nekem!

Ha még kérdéses, hogy miért?
Mert... ez egy beteljesületlen szerelem,
amire vágyom, amit nagyon-nagyon szeretnék! :-)

2011. szeptember 12., hétfő

Zöldek

Az előző bejegyzésemnél ígértem, hogy szót ejtek a vérehulló fecskefűvel tett festési tapasztalataimról. De, ha már itt tartok, akkor essen szó egyéb, gyapjúfestési próbálkozásaimról is. Főleg, hogy ezek - amint az alábbi kép is mutatja - közel egyidejűleg történtek.  

 

Mindenek előtt el kell, hogy mondjam, nem vagyok tudója a gyapjúfestésnek! Folyamatosan kutakodok a módszerek után és saját, "bátor" kísérleteim által gyűjtöm a tapasztalatokat. :-)
Így történt ez a (lásd a kép bal oldalán lévő motringot) vérehulló fecskefűvel is! 
Roppant mód elszaporodott a kertem egy részében és kénytelen voltam kigyomlálni. Látva a hatalmas kupacot és a kezem besárgulását (gyógyhatását ismerem), arra gondoltam ne vesszen kárba, kipróbálom vele a gyapjúfestést. Három jó nagy (két)maréknyit apróbb darabokra vágtam, majd egy éjszakára vízben áztattam. Másnap lassú tűzön kb. egy órát főztem a "levest", majd kihűlése után leszűrtem. Ezt a szűrt, kb. 5 l-i levet ismét feltettem melegedni és ebbe raktam az előtte alaposan kimosott Rikker-féle (2010-es évjáratú) egyágú gyapjút. Lassú tűzön, minimális kevergetés mellett 1 órát bugyogtattam, majd hagytam levében kihűlni.
Az eredmény egy nekem nem tetsző, piszkos-szürkés-drappos fonal lett! 
- Nem tudom, hogy kellett volna ecetet, vagy sót tenni a festőlébe??? - 
Mentsük ami menthető, jelszóval elővettem a még soha nem használt rézgálicot, 2 evőkanálnyit tettem a már kihűlt festőlébe és (én tudatlan) hozzáfogtam az utólagos pácoláshoz! Az eredmény pedig a fenti kép bal oldalán látható! Nekem nagyon tetszett! :-) 
A fonalat alaposan kiöblítettem, kitettem száradni és mint aki jól végezte dolgát (hátha még szükség lesz rá), a rézgálicos levet benne hagytam a zománcos fazékban, majd hozzákezdtem a Columbusos festéshez. 
Az újabb kisérletezés elvonta a figyelmem, sőt jól lefárasztott, így azután korán lefeküdtem aludni. Reggel meg csodálkoztam, hogy mi az a zöldes izé a tűzhelyemen? A rézgálicos lé egy része volt! Bizonyára nem volt teljesen hibátlan a zománcozás és a rézgálic, kilyukasztva az edényemet, átrágta magát rajta.
Dobhattam ki a jó kis fazekamat! :-(
Szóval a tanulság:
VIGYÁZNI A RÉZGÁLICCAL!

A Columbusos festés nem bonyolult, de vigyázni kell, hogy ne filcesítsük- és nagyon jó ecetes vízben öblítsük a fonalat, hogy a későbbiekben ne eressze a színét! - Ez nem mindig tökéletes! -
A fenti kép középső és a jobb szélén lévő fonalai ezzel az eljárással készültek. Valójában itt is kísérleteztem, mert egy bizonyos árnyalatot kerestem. Kerestem, mert egy kedves ismerősömnek szerettem volna eltalálni a színbeli ízlését és abból kötni neki egy "barátság-kendőt". A szín - almazöld, borsózöld és menta keverékéből - meglett és a kendő ez év tavaszán el is készült! :-)


Sőt... át is lett adva, egy vele színeiben harmonizáló babatakaró társaságában! :-)))