2012. június 29., péntek

Hosszú...

Igen!

Hosszú levél helyett, egy talán tömörebb, képekkel illusztrált bejegyzéssel próbálok válaszolni, távoli  barátnőm (legalább is merem remélni),
Zsuzsa-Mogyoró érdeklődő levelére. 
- Ez olyan nyílt levél féle, amit Mogyorón kívül mind azoknak is szeretettel ajánlok,
akik figyelemmel kísérik a sorsomat, munkálkodásomat. -

Hogy vagyok? Mi történt velem a hallgatás időszakában? 


Egyik legszebb emlék április végén, Déneskéék iskolai anyáknapi ünnepsége. :-) 

 

Ezt követette egy hangulattalan, sivár, csak a szép emlékek (reggeli zenés ébresztők, boldog-, összetartozó-, majálisozó kollektívák, derű, kacagás, éneklés, iffjúság, család együttléte...) felidézéséből álló Május  1-e. - Mit mondjak? Sajgott a szívem!!! :-(  

Majd jött az Anyák Napja, amikor is estére megérkeztek a köszöntő telefonok, de... Talán szebb, talán boldogabb lett volna a napom, ha már reggel csörgött volna a készülék! :-(

Közben pedig, pörögtek a munkával teli napok...  Az irodában sajnos aggasztóan kevés, a kertben rengeteg, és a kreatívkodásból pedig annyi, amennyi éppen jól esett.
- Egy kis fonás: 


- Egy kis kötés és horgolás:


A családi élet is zajlott...
- Volt egy kis Pünkösdölés Déneske 90 éves Dédimamájánál, akinek munkabírását, gyönyörűen gondozott, hatalmas kertjét minden látogatáskor megcsodáljuk:

 

- A "Gyerekek" haza-haza látogattak és én is mentem hozzájuk:
- Na ilyenkor volt öröm!!! :-) -


- Renikém, a nagylányunokám, - boldogságomra, sok tapasztalatot szerezve - haza érkezett Spanyolországból! :-)  


- ...És elsőszülött fiam Dénes, 40 éves lett! ...ami hihetetlen a számomra is!  :-)
- 19 évesen vártam- és szültem határtalan szeretettel (öt is)! -

 

Néha a konyhában is ügyködtem és végre (mert nem verte el az eső, én meg időben észbe kaptam és begyűjtöttem) - háromszori nekifutásra - sikerült nagy mennyiségű (kb. 25-30 l.) bodzaszörpöt eltennem télire(?).  - Amiről viszont elfeledkeztem, hogy időben szétkürtöljem a családban, gyűjtsék nekem a csavaros tetejű üvegeket!... -


Most újabb találkozások, boldog családi együttlétek, kisebb utazások várnak!
...Valamint a megkezdett kézimunkák befejezése és ... ez a halom birkagyapjú, amelynek megtisztítására, kísérletet fogok tenni!:-D  

 

Szóval zajlik az élet! ...Ahogy mondani szokás, "hol lenn, hol fenn!" Persze azért továbbra is igyekszem meglátni mindenkiben a jót és mindenben a szépet!  Csak... az az örökösen aggódó anyai szív!  - Főleg, hogy a családban felütötte a fejét egy szörnyű betegség... -
Bízunk a gyógyulásában, bízunk a sorsunk jobbra fordulásásban!!!


Drága Mogyoró!
Ismételten bocsánat a hosszú hallgatásért!
Néha nem megy az írás...
Talán azért mert éppen "padlón vagyok", vagy annyi minden történt, -ért és hatott,
hogy nem tudom (nem bírom), nem győzném szavakba foglalni.
Szeretettel ölellek!
Marcsi

2012. június 18., hétfő

Az ihletet adó, emlékeket idéző málna


Már nagyon régóta nem írtam bejegyzést, pontosan két hónapja...
- Hogy miért, miért nem, arról talán a következő írásaimban említést teszek, de most csak annyit, hogy egyszerűen nem volt kedvem, nem volt hangulatom. -
Viszont, e tálkányi málna szedésekor ihletet kaptam, illetve előtolultak a régi emlékek és ezek kapcsán az érzelmek, a gondolatok... Muszáj lett írnom! 


 


Anyai nagymamám egy "felszabdalt" polgárház egyik kis, huszon-pár négyzetméteres lakáskájában élt. - Nyaranként, ha óvónői szabadságom ideje alatt butikoknak varrtam és mentem elszámolni, oda, Hozzá vittem a gyermekeimet "megőrzésre". - 
Nagymamám kicsiny, szoba és előszoba (vagy nevezhetjük egyben főző fülkének is) lakása kiegészült egy "tenyérnyi" kertecskével is. Gréberdédi - ahogy gyermekeim nevezték - ezen a kis földdarabon, megtermelte az egész nyári zöldségszükségletét. De nem csak a zöldségeket, hanem virágokat a hősi halottak (a háborúban eltűnt nagyapám emlékére) emlékművéhez és... málnát a gyerekeknek!
Ilyen időtájt, 1-1 pohárka, frissen szedett, illatozó málnával várt minket!!!

Ezekből a málnatövekből Anyám is ültetett párat a kerítse mellé és amikor már Dédikénk nem élt, Ő várt minket a születése napja (június 06.) körül érni kezdő málnaszemekkel. 
Anyám is elment... én pedig, (nehogy idegeneké legyen a szép emlékeket idéző otthon) visszaköltöztem a szülői házba és... "birtokba vettem" a kertet. 
Ez a birtokba vétel azt jelentette, hogy alig szabályoztam, (hiszen nem is nagyon értettem hozzá) hagytam a növényeket nőni, terjeszkedni, amíg szinte őserdőre nem hasonlított.






Azért persze, ennek is megvolt a szépsége... Gyönyörködtem a színekben, a természet megannyi csodájában! :) Nem akartam uralkodni rajta!!!
- Másoknak azért erről, nem ez volt a véleménye... Kivétel egy építészmérnök, aki meglátva a növény- és szín orgiát, azt mondta, hogy "ennek a kertnek lelke van, amit meg kell őrizni"! ...Megjegyzem, én is így éreztem és érzem a mai napig! :-) - 

De vissza a málnához!!!
A málna, megunva a kerítés melletti szűk helyet, lassan átbújt a járda alatt és elkezdett terjeszkedni a kert - számára sokkal kedvezőbb - tágasabb részében. ...Én meg csak hagytam! Persze csak egy darabig, mert látva, hogy szinte egyed uralkodóvá válik, hozzáfogtam ritkítani, elosztogatni.
Na jó, azért maradt pár tő! :-)))




Azon kívül, hogy eszegetjük, általában kis dobozokban lefagyasztom és a szűkös téli napokban, családom egyik kedvenc, tejszínes-maszkarpónés-gyümölcsös tortájában idézik a nyár illatát, ízeit. :-)
Szóval, málnaszedés közben, ennél a kis málnatőnél jött az ihlet, itt szálltak meg a kedves emlékek:  




Bár ez a málna nem nagyszemű, nem nemesített, de a régi ízekre,
a régen elment szeretteimre emlékeztet...
Ilyet nem lehet máshol venni, ilyet nem lehet máshol szedni!!!  
...És jöttek elő az emlékek, az érzések, a gondolatok.
Gondolatok, a folytonosságról! 

Vajon majd, ha én is elmegyek közületek,
lesz, aki gondját viseli?
Lesz, aki nem csak az irtani való, füvesítés előtti akadályt látja benne?
Lesz, aki még emlékezik?
Lesz, aki örülni fog neki és féltő gondossággal, szeretettel nevelgeti?
Lesz, aki az ízét megérezve rám, ránk gondol???

Bizony, ezek a málnatövek, generációkat kötnek össze! 

- ...Mert megadatik, mert nem zilálta,
nem tüntette el - mint szegény őseimét -
a háborúk vihara. -