2015. április 22., szerda

Két éve...

Igen, két éve nem írtam a blogomba. ...Pedig, hogy szerettem! 
Valójában most is szeretem, csak az a fránya időzavar...
Egyszerűbb a telefonomról, rövidke szöveggel fellőni az aktuális fotót... hipp-hopp olvasni a válaszokat és reagálni is rájuk. 
Azért vannak terveim még e bloggal! Remélem, hamarosan tudok megfelelő időt szánni rá.
- Szeretném megmutatni a munkáimat, a két év alatti fejlődésemet és...  szeretnék írni (sok-sok fotóval tűzdelve) az engem körülvevő tájról, az érzéseimről, a gondolataimról, s nem utolsó sorban a már csak általam ismert családi történetekről. -  
Ja...!!!  A tulipánok, az idén is gyönyörűek!!! :)




Addig is, amíg itt újra jelentkezem, megtalálsz ITT!

2013. április 23., kedd

Emlékek kertje...

"KÖTŐDÉSEK"
Nem véletlen a blogom címe, hiszen nagyon erősek a kötődéseim.
Kötődöm a családomhoz, a szívemhez közel álló emberekhez, a már eltávozottakhoz és itt lévőkhöz egyaránt. Kötődöm a városomhoz, az azt körülölelő tájhoz, a szülőföldemhez, a hazámhoz, ehhez a csodálatos világhoz... Kötődöm tárgyakhoz, a szép emlékeimhez... Kötődöm ehhez a - lassan rozogává váló - házhoz, ahol felnőttem, és ahová visszaköltöztem... Ahol boldogan élt Anyám és Apám, ahol megpróbálom - mindig a szépet keresve - megtalálni a magam békéjét, a magam boldogságát. ...És persze kötődöm ehhez a házhoz tartozó picinyke kerthez, amely minden évszak, minden napján csodákat kínál.
Úgy érzem, "lelke" van!
Ha belépsz az udvarba, lehet, hogy észre sem veszed, hiszen nem egy nagyon rendezett, nem is eléggé gondozott ez a kert. - Mondhatnám, hogy romló egészségem, rohamosan gyengülő munkabírásom, egyedüllétem, vagy időhiányom az oka, de... ez van. - Lenne mit tenni benne bőven!

Ez a kert, az emlékek kertje!

Ebben szorgoskodott Anyám és Apám, itt játszottak a gyermekeim-, itt keresgélték a kis húsvéti csomagocskáikat...  :-)
A virágok nagy részét - főleg a tulipánokat - még az Anyukám ültette! Nagyon büszke volt a kertjére, a virágaira... Mindig eszembe jut, hogy halálos betegen, a kórházi ágyán, az volt a kívánsága, vigyek be egy picinyke csokorral a kertjében nyíló, őszi virágokból. Megtettem, és Ő boldog volt!
Most engem tesz boldoggá a kora tavasztól folyamatosan nyíló virágok látványa és illata, a nyáron érő gyümölcsök íze, a közelemben fészkelő madarak röpte és éneke, a lombok között bekúszó fények játéka.
- De szeretném, ha ezt az örökséget, ezt a látásmódot át tudnám adni az Utódaimnak! -

Hajnali és esti fényjáték...
Íme egy kis ízelítő, a teljesség igénye nélkül:









 Elnyíltak már a hóvirágok, a krókuszok, a csillagvirágok, a jácintok, a nárciszok, a császárkorona...
Most pompázik az aranyvessző, a babarózsa, egy - alábbi képen is látható - rózsaszín és egy - alig látható - pomponos virágú sárga cserje (nevüket sajnos nem tudom) és a tulipánok.
A tulipánokat követi a gólyaorr, az orgonák, a labdarózsa, a gyöngyvirág, a jázmin, a pünkösdirózsa, a futó- és bokor rózsák, a liliomok... 
Apropó, orgona! Anyám is nagyon imádta, mennyit énekeltük... "Lila orgonák, oly bús a lombotok..."

 Bár nagyon fáj és ezért nehezemre esik egyedül, de...
Valamelyik nap vinnem kell Anyukáméknak a kertjük virágaiból!!! 

2013. március 25., hétfő

Szorgos szombat és... ami még mögötte van!


Már hetek óta készülődünk - szintén "tanyamániás" - barátnőmmel, Idával, hogy hozzákezdünk a tanyafelújító-, biokertészkedő projektünkhöz. Na, de... "ember tervez, Isten végez"! A várva várt tavaszba visszafurakodott a tél és csak húzódott, húzódott az idő. Úgy tűnt, hogy a március 23-ra tervezett munkálkodást, a férfisegítséget ismét le kell mondanunk. Én, minden esetre csak elindultam kifelé, mert a szántást ígérő segítségünk reméltem, hogy nem futamodik meg a 0 fok körüli hőmérséklettől. :-)
Út közben csörög a telefon és Iduka sikítja: "Itt a Pityuuuuuu! Mit csináljunk?" Gyertek ki! :-)
- Igen, mivel nem volt - 20 fok, Pityu kerékpárjával elindult 10 km távolságról és... meg is érkezett! -
Kiértem, kifeszegettem a két éve mozdulatlanra, majd szétesésre korhadt kaput, gyűjtöttem egy nyaláb száraz faágat és begyújtottam a konyhai kis cserépkályhába. Ropogott a tűz, langyosodott a levegő... megérkeztek Idukáék és... elindult a szorgos, jókedvű munka! :-)
 
 
Pityu lefűrészelte a fölös, korhadt, vagy vészesen a háztetőre lógó faágakat...
Ida, nagy szakértelemmel megmetszette a gyümölcsfákat.
Közben megérkezett a traktoros és precíz, hozzáértő munkával,
jó mélyen felszántotta a veteményezésre kijelölt területünket.
 
 
A fenti kép sarkában látszik, hogy
"hátha egyszer még szükséges lehet rá alapon"
meghagytuk a fóliavázat" ...Hiába, vannak még terveink! :-)
 
 
Az idő szomorkás volt, de nem panaszkodhattunk, mert
- Pityu mindent tudó kütyüje szerint -
délkörül + 11,7 fok hőmérsékletet mértünk. 

 
Röpke, hideg-élelmi ebéd, forró kávé és újult erővel álltunk neki a munkáknak.
Őszintén bevallom, hogy a "tanya-projekt" motorja, Iduka!
Jókedve, lelkesedése, szorgalma, álmai és vágyai inspirálólag hatnak rám is.
Az Ő kitartásának köszönhető, hogy a tanya bejárata előtti terület is,
ilyen szépen kitisztult.   
 
 
 
A lehullott, száraz ágak és falevelek összegyűjtését követte volna a fűnyírás...
- Ha az a "volna" ott nem lett volna!  -
Bizony, minden igyekezet ellenére, a fűnyírónk nem indult be...
Viszem a szervizbe!
 
 
 
Azért semmi lazsálás!!!
Amíg Pityu az avart gyűjtötte, mi - pihenésképpen - körbejártuk a portát,
hogy felmérjük,
a kerítés javítására mennyi fonott drótot kell még venni...
Na, ez a "körbejárás", ez volt a jutalmunk!
A tanyát körülölelő erdőben, gyermeki örömmel, "csodákra" leltünk! :-)
 
- Bár külön is megérnének egy bejegyzést, de...
mivel ennek a napnak az élménye volt, sorakozzanak itt a képek! -
 






 
 
...Mert bizony csoda a megújuló természet,
a fák között beszűrődő fény, a lassan sarjadó aljnövényzet,
a párhuzamosan futó vadcsapások,
a csodálatos színekben pompázó és burjánzó moha és zuzmó...
...És ez a gyönyörű, piros foltokban felbukkanó valami!
Azóta már tudjuk, ez a "valami" a PIROS CSÉSZEGOMBA.
- Sőt, mint vasárnap a Szankon lakó nászuramtól megtudtam,
népies neve: MADÁRITATÓ. ...Ami nagyon is találó! - 
 
 





 
 
Ugye gyönyörűek??? :-)
 
*  *  *
 
Mi minden fér egy napba!
Készen lett a szántás, meg lettek metszve a fák, csatorna kitisztítva,
rendeződött a tanya előtti udvar, jókat nevettünk, sokat beszélgettünk,
nem csak néztük, hanem láttuk is a "csodákat"! :-)
- Sőt, a szántást végző és a környékben gyermekeskedő segítségünktől,
nagyon érdekes, helytörténeti ismereteket szereztünk!
...Hiszen, csak EZ A TANYA (az akkori cselédházak egyike) 
maradt meg az egykori, világhíres, körtenemesítő,
Szatmáry birtok épületei közül!!! -
 
Sok, nagyon sok minden van még hátra,
(hidrofor beindítása, tetőjavítás, új kapu felállítása, nagytakarítás, veteményezés...)
de... bízunk benne, hogy lesz még segítségünk.
Lesznek még jóbarátok, akikkel nem csak a munkálatokon, hanem
abban a nagyon sok örömben, élményben is osztozhatunk, amit ez a projekt,
ez a pozitív energiákkal teli hely és környezet kínál nekünk! 
 
*  *  *
 
Most azon gondolkodom, hogy ez a "tanya-projekt",
megérne egy külön "misét" (blogot), de ahogy Zsuzsika-menyem mondta:
"Marcsimami, a kézműveskedő, a főzőcskéző, a kertészkedő, az érdekvédő,
az érzelmekkel teli gondolkodó...
ez is, az is te vagy!" 
Elfogadom! :-)
 
 
Bár estére már jártányi erőm is alig volt, azért...
Folytatása következik!
 
 
 

2013. március 18., hétfő

Folytatva...


...a több hónapos hallgatásom alatt elkészült munkáim sorát, most
következzenek a körsálak!
 
 
Renikém születésnapi kívánsága volt egy jó hosszú, barnás színösszeállítású körsál:
 
 
Ne legyen már árva! ...ezért a maradék fonal felhasználásával,
kötöttem hozzá egy zongorakesztyűt is:
 
 
A színátmenetes, olasz fonalat a "Müller"-ben vettem,
a kötéshez 5-ös kör- és zoknikötő-tűket használtam. 
 
 
Mivel a barnás sálnak igen csak nagy sikere lett, újabb kívánság egy nyers-fehér körsál volt! Ehhez a Lana-Tex  "Pasztello" fonalát választottam.  Mivel tetszett a "páva minta", úgy gondoltam, hogy ebből a szép egyszínű fonalból valami áttört, csipkemintásat kötök...
  
 
Elkészült, de valahogy úgy éreztem ez nem az Ő stílusához illő... Ezért, vajszínű, - szintén LanaTex-es - "Alpissima" fonalat társítottam a meglévőhöz és - 6-os körkötőtűvel - kötöttem egy egészen egyszerű, lyuksorral fellazított, rizsmintás, pihe-puha sálat is. 
 
 
 
Az érzéseim nem csaltak meg,
Reninek valóbban az utóbbira esett a választása! :-)
 
 
Viszont..., Zitácskám beleszeretett a csipkemintás sálba! :-)
 
 
De jóóó, már attól féltem, hogy a nyakamon marad valamelyik! :-D
 

 

2013. március 16., szombat

Mivel...


Mivel, a természet furcsa fintora kapcsán - még, ha rövid időre is, de - visszatért a tél...
Mivel, a hosszú hallgatásom ideje alatt készült munkáimat nem mutattam be...

Most, részben pótolom a hiányt! :-)


 
Ezek a karácsonyi gyapjú zoknicskák, András-fiaméknak készültek,
nagy-nagy szeretettel.
Precízebben, Ábelnek, Ákosnak, Zsuzsinak és Andrisnak! :-)
 
 
És még egy újabb adag zokni a...
 
 
...legkedvesebb sógornőmnek, az öcsémnek és a keresztfiamnak! :-)
 
 
Mivel Ágica unokahúgom előző évben már kapott zoknit,
most zongorakesztyűre vágyott!
 

 
 
...Amit - hogy teljes legyen a szett -  kiegészítettem egy nyakmelegítő kendővel.  :-)
 
 
Végül, de nem utolsó sorban...
 
 
Ágica kislányának, Fannikának is...

 
...elkészült - kétágú, natúr és saját festésű gyapjúfonalamból -
a rózsás sapka! :-)  
 
 
...És még nincs vége a pótolni valómnak!!! :-D
 
 
 

2013. március 15., péntek

Kontraszt


Embertpróbáló az idei március 15-e!
 
 
 
 
Na nem nekem, akinek "csak" annyi volt a dolgom, hogy kiássam magam a hóból és utána élvezzem a szobám melegét...
Azok sokaságára gondolok együttérző szívvel, akik az utakon, a hófúvások csapdájában rekedtek!
...És azokra a Hétköznapi Hősökre, akik emberfeletti erővel-, fagyban-, hófúvásban-, étlen-szomjan igyekeztek/igyekeznek a segítségükre lenni, hősies küzdelemmel próbálják - és tudják is - Őket menteni!  
Ami mégis melengeti a szívem, a lelkem, az a hihetetlen mértékű és önzetlen civil összefogás, amivel a tenni akaró és tenni is tudó emberek szervezték, szervezik a segítség adást!

Ezen a napon, ezért az érzésért...
JÓ VOLT MAGYARNAK LENNI!
Köszönet érte minden jóakaratú EMBERNEK!
 
* * * 
 
Álljon itt 15 reggeli fotó a saját, szűk kis környezetemből!
 

 

 
 
 
 
 

 


 

 
 
No Comment!