Adjon az Isten...

 Hová vezet az utunk? 

Nagy László: Adjon az Isten…

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

Szívem melegével...

Igen, szívem minden melegével, Karácsonyra készültek ezek az
ajándék-kesztyűcskék a Szeretteimnek. :-)

 Többségük kötött és "zoknifanalból" készült.

A "kakukktojás" (horgolt, Annás tanítása alapján) 100%, egy ágú gyapjúból,
amelyet kézi technikával, szintén én festettem. 

Akár örült a megajándékozott, akár nem, egy biztos, amíg kötöttem,

addig csak Rá, a leendő tulajdonosára gondoltam...

Méghozzá, nagy-nagy szeretettel! 

- Valahol mélyen, legbelül, bízom benne, hogy ez is érték!

És... nem csak a drága pénzen megvásárolható, kereskedelmi tömegcikk! -

Karácsonyi csuka

Ez év december 24-én Zita-lányoméké volt a főszerep, mivel a Szent Este vacsoráját, Ők készítették el, náluk gyűlt össze a nagy Család.  Persze... azért mi "vendégek is hozzájárultunk a lakomához. Jucimama nagyon finom hájas tésztát, én pedig sült csukát és gyümölcskenyeret vittem a halászlé, túróscsusza, guba és Renike által készített finom sütemény mellé. ...Szóval, volt "terülj-terülj asztalkám"! :-)   

 A "csukás" történet még ez év nyarán, illetve őszén kezdődött...

Dénes, a legidősebb fiam - bár a közel 2 méteres magasságával mondhatnám  azt is, hogy a legnagyobb :-) - ismét felfedezte gyermekkora egyik kedvenc időtöltését, a horgászatot.

- Boldogan mesélte, hogy milyen öröm számára, amikor eszébe jut mind az a "tudomány", amit a Papától, vagyis Édesapámtól sajátított el. ...Az én szívem meg ettől olvadozott. :-))) -

Kezdetben csak kisebb kárászok, majd méretes pontyok és végül, a csúcsragadozó csuka is a horgára került. Október egyik késő esti óráján ezzel állított be Fiacskám és Családja:

Élő súlyban 4,5 kg volt a "haramia"! :-)))

Este 10 órakor ujjongások közepette történő, küzdelmes halpucolás, majd karikába forgatva, bezacskózás és irány a fagyasztó! 

Szegény csuka két hónapot várt, hogy beteljesedjen a sorsa. :-)

És, hogy miként is készítettem?

Kiolvadás után ismét átmostam, beirdaltam, sóval és borssal beszórtam, majd egy fél napot hagytam pácolódni.

Közben hajában főztem burgonyát, amit megpucolva felkarikáztam és a kivajazott tálamra terítettem.  Erre fektettem fel a csukát, aminek a hasába rozmaring-, zsálya- és kakukkfű ágacskát tettem és kívül-belül alaposan bedörzsöltem a felaprított fokhagymával. Mivel a húsa nagyon száraz, kapott egy kis olívaolajos csorgatást (meg a burgonya is) és szalonna szeletekkel betakartam. Majd jött a fólia és 20 perc a 180 fokos sütőben.

Ezek után lekerült róla a fólia, a sütőt 200 fokra feltekertem és mind addig sütöttem, amíg szép piros nem lett a szalonna. De még nincs vége...

Fél liter tejfölt kis olíva olajjal, kevés sóval és sok-sok fokhagymával összekevertem és a pironkodó csukára öntöttem. A sütőt még magasabb hőfokra csavartam és a tejfölt pár perc alatt rápirítottam a csukára.

Hááát, mit mondjak??? Látványa, illata, íze, fenomenális!!!

Ha szereted, készítsd el Te is!

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Vagy... Egyszer légy a vendégem! :-)

"Akkor is eljön..."

Csodák, márpedig vannak!

Minden évben nagy, családi ünnep nálunk a Karácsony. Már hetekkel előbb, igazi adventi hangulat pezsdíti fel, járja át az életünket. Karácsonyi zenék szólnak, sütemények édes illata lengi be az egyre inkább ünnepi díszbe öltöző lakást, készülnek a meglepetés-ajándékok és készül a lelkünk is. De...

Először az életemben, ebben az évben, nekem ez valahogy nem ment.  Szomorúság, kilátástalanság, gondok terhe nyomta/nyomja a vállam. Úgy döntöttem az idén NEM!

Nem fogok díszíteni, nem sütögetek, nem állítok Karácsonyfát, - mivel a staféta botot, segítség-gyanánt átvette más - nem főzőcskézek... Szóval, nem, nem, NEM! ...Csak megpróbálok erőt gyűjteni azokhoz a "nemszeretem küzdelmekhez", amelyek elkerülhetetlenek a túléléshez!

És mégis-mégis láss csodát!

20-án délelőtt kis dolgom akadt a városban...  Délben, Déneskéért kellett menni az iskolába...

Renikém, - a nagylányunokámat - megkértem, hogy autóval hozzon haza minket. Közben egy kis bevásárlás és utána iszkiri haza, mert "kis Sofőröm" éhes volt. A lakásba érve a fiatalságot betereltem a szobába, én pedig gyorsan-gyorsan hozzáfogtam a "Marcsimami-féle", jó kis pörcös, szélesmetéltes túróstészta mielőbbi elkészítéséhez.

Hallom én, hogy Déneske ujjong és egyre többször felkiált, hogy... "Jaj, de szép, Karácsonyfa! Jaaaj, de szééép Karácsonyfa!..."

Én meg a vízforralás és a szalonna vagdosása közben agyalok... Milyen Karácsonyfáról beszél ez a gyerek??? Hiszen semmi nem emlékeztet most nálam a Karácsonyra! Egy karácsonyos képet sem hagytam, - még véletlenül sem - elől! ???

Egy idő után már nem bírtam a kíváncsiságommal és bekukkantottam hozzájuk...

És láss csodát!!!

A szoba átrendezve, a szekrény előtt pedig egy kis feldíszített, fényekben ragyogó, (konténeres) Karácsonyfa várt engem!

A szavam elakad, megszólalni sem tudtam és csak gyűrtem, gyűrtem befelé a könnyeimet. Hát mégis, mégis szeretnek engem? Igen!!!  :-)))

Mint kiderült, Zita-lányom ötletét, távollétem alatt megvalósította a mi Drága Renikénk. Vásárolt fát, egyedül becipelte, leolvasztotta róla a havat, átrendezte a szobát, ünneplőbe öltöztette a kis fácskát és... ezáltal a lelkem is. :-)

Ölelgettem, csókolgattam az én drága Unokáim és...

Felhívtam Zitukát, hálálkodtam, hebegtem-habogtam, tétován köszöngettem és elmeséltem, hogy... megéltem a CSODÁT! Angyal, Angyalok jártak nálam! Zitácskám csak ennyit válaszolt:

"Látod Anyu, akkor is eljön a karácsony, ha nem akarod!"

Drágáim, köszönöm ezt a CSODÁT
és azt a SZERETETET, amely mögötte van!

- Ilyenkor érzi az ember, hogy nem volt hiábavaló a megélt sok-sok küzdelem,

nem volt hiábavaló az életem! -

A túrós tészta elkészült és étkezés után elkezdődött a pörgés.  Pörgés, mert innentől nem volt megállás, díszíteni kellett a lakást! Előbányásztuk a karácsonyi dekorációk hadát és Déneske ujjongása közepette, újabb díszek kerültek a fácskára és... mindenfelé a lakásba.

Csodaváró kis fácskám képével kívánok,

ÁLDOTT, BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT 

minden kedves Rokonomnak, Barátomnak, Ismert és Ismeretlen

OLVASÓMNAK!

ÜZENET

KIPLING : Ha...

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád, 

ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s ugy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok. 

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: ,,Kitartani'',  

ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam. 

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Túlzásokba estem...

...Már mint, a színeket illetően!

November 20-án arra ébredtem, hogy a készleten lévő italporokkal gyapjút kell festenem!!!
Olyan erős volt a késztetés, hogy azonnal nekiláttam a kísérletezésnek, a kutyulásnak. Mivel nem tudtam a színek közül egyről sem lemondani, - legfeljebb a hasonló narancsosokat összeönteni - harsány, gyümölcsös színkavalkád lett a végeredmény.

Először előszálat festettem, majd - mivel maradt még egy kis festőlé - gyapjúszalagot is.

 

Kíváncsian vártam az öblítés utáni színeket, de bizony, mint előzőleg is már elárultam, harsány lett!

Méregettem, méregettem, azután - még fonás előtt - gyorsan kötőtűt ragadtam és az előfonalból készítettem egy próbakötést. Mit mondjak, így is vad és harsogó! Most mit is kezdjek vele???

Mivel is vigasztalom magam?

...Először is, hogy ez egy kísérlet része, tanulási folyamat.

...Másodszor, hogy valójában igazán egyedinek mondható. :-)

...Talán az elkövetkező hideg, szürke-fehér napokban jól fog esni a meleg, tüzes színek látványa. 

...Talán valamilyen egyszínű fonalam mellé, bele fogom kötni csíkozásnak. 

Vagy...  A szalaggyapjú színei fonás közben (remélem) kissé összeolvadnak, elmosódnak és veszíteni fog "tüzességéből".   

- Most megint festésről ábrándozom és csak remélni merem,

hogy valami kevésbé színes, halványabb tónusú, tompább, pasztellesebb árnyalatot

tudok kikísérletezni. - :-)

 

Egy kis malackodás

...avagy,  jó néha kikapcsolódni! :-)))

Az élet úgy hozta, hogy az idősebb fiam apósa egy közeli kis településen, Szankon lakik.  A maga módján, lehetőségei szerint kertészkedik, állatokat nevel és...  Minden évben vág disznót!  Az utóbbi években ezekre az "ünnepekre" én, a kis városi asszonyság is hivatalos vagyok. Na nem mintha sok hasznomat látnák, de azért - tőlem telhetően - igyekszem.  A lényeg, hogy jó együtt lenni, kikapcsolódni, nevetgélni és...  közben a rokonok és jóbarátok segítségével a sertés sorsa is beteljesedik.  

Készítettem pár kollázst, amelyek némileg tükrözik a történéseket, a hangulatot. 

Először is egy kis horror: 

Petipapa állatfarmjának pár egyede: 

- Manó kutya sajnos lemaradt a képről, mert ő taktikusan megbújt

a meleg konyha hatalmas asztala alatt. - 

 

...És hogy, mi okból kerülnek a kiscsibék a lakókonyha meleg kályhája mellé?

Késve, orozva keltette ki őket a mamájuk és csak így élik túl a közelgő telet. 

Na meg az elmaradhatatlan főzőcske: 

- A teljesség igénye nélkül, mert Kismenyemmel nekünk előbb haza kellett jönnünk, mint ahogy a "dáridó" befejeződött volna. - 

A drága, közel 90 éves Dédimami reszortja a hatalmas mennyiségű töltöttkáposzta elkészítése volt, míg én a sülthúsok és a húsleves elkészítésében serénykedtem. 

Bizony serénykedtem, hogy hasznossá tegyem magam és...

Régi vágyam is teljesült, mert végre főzhettem a sparhelten! :-)))

Amiről Beácskámmal - kényszerű okokból kifolyólag - lemaradtunk, az az esti tor.

A rengeteg hurkával, kolbásszal, lerniben sült krumplival, töltöttkáposztával,

házi savanyúságokkal...

Na és a zenészekkel, akik ilyenkor felkeresik jóbarátjukat és

a kemény munkával telt nap után segítenek, az egyébként is jókedélyű társaság hangulatát az "egekig" fokozni. :-))) 

Ebben az urbanizált, szinte már online-világban igazán örülök, hogy Déneském

- a szanki nagypapája által, legalább néhanapján - közvetlen kapcsolatba kerülhet

a falusi hagyományokkal, a valós élettel, a természettel.

Ha jól megnézed Kedves Olvasóm a képeket, az egyiken feltűnik egy vörös,

mangalica malac. Róla, februárban mond ítéletet Petipapa és... 

Hurrááá!

Szerényke közreműködésemre akkor is számítanak! :-)