2011. június 12., vasárnap

Egy kicsit...

...- legalább is azzal áltatom magam - részese, vagy inkább tevékeny résztvevője voltam annak az eredménynek, amely által városom Bibó István Gimnáziuma, a Hangfoglaló versenyében, az össz. szavazatok által kapott pontok számát illetően, az első helyen végzett. Az 5 legtöbb pontszámot elért "versenyző" közül a zsűri választja ki az első helyezettet, ezáltal az 1.000.000,-Ft értékű díjazás boldog nyertesét. Még várunk az eredmény kihirdetésére és persze jó lenne nyertesnek lenni, mégis, mindettől függetlenül jó volt (ismét), ha csak hangyányit is, de tenni a közösségért!
Május 16 és június 9-e között, - afféle koránkelőként - hajnaltól - a gimnázium tanárai és diákjai nagyszerű előadásában - már hallgattam Presser Gábor és Sztevanovity Dusán, "Ezt egy életen át kell játszani" című dalát. Hallgattam, amíg csak ki nem világosodott és... egyéb kötelezettségem el nem szólított a számítógép mellől. Majd este, ugyan így. 




Jó volt érezni az összefogást! Mert az volt, nagy és eredményes! Jó volt látni, hogy országhatárainkon belül és kívül is...   
Mindennapos kapcsolat, kommunikáció alakult ki sok olyan emberrel, akit igazán nem is ismerek, de ez az esemény, ez a cél, közelebb hozott minket egymáshoz.  Közelebb, mint például, a halasi származású, most Görögországban élő online barátnőmmel, (ha mondhatom így, hiszen személyesen még nem volt módunk találkozni, csak a neten keresztül) Máriával is. :)
Ez a "verseny" eszembe juttatta azt a két évtizeddel ezelőtti összefogást, amely által ez a - mára már országosan elismert - nagyszerű gimnázium létrejött. 

- A nagy múltra visszatekintő Alma Materem (bár nem egyetem), a Szilády Áron Gimnázium mellett, szeretem ezt a gimnáziumot is. "Ő" nem tud rólam, de én úgy érzem közöm van hozzá. Nem csak azért, mert Zita-lányom és harmadik gyermekem, András már itt érettségizett. Nem csak azért, mert első unokám (39 évesen nagymama lettem) Renáta, az idén, szintén itt végzett, hanem, mert... kicsit részese voltam (szeretném ezt hinni), részese lehettem létrejöttének.
A rendszerváltást követő években, - amikor döntés született az egyházi ingatlanok, így a Szilády Áron Gimnázium, Református Egyháznak történő visszaadásáról - lehetőség adódott egy világi gimnázium megépítésére. Valóban rendszerformáló, illetve formálódó, történelmi idők voltak.
Nyíltszavú, megszólalni merő óvónőként, - kolléganőim delegáltjaként - részt vettem az országban elsők között (alulról jövő kezdeményezésként)  megalakult, (azóta már feloszlatott) Kiskunhalasi Pedagógos Kamara létrehozásában. Mint, - a családomon kívül is - a közösségért (akkor még) elhivatottan  tevékenykedő, önérzetes személy, a városi Oktatási Bizottságban képviseltem az óvodapedagógusok körét. Nagy összefeszülések, nagy forrongások jellemezték a bizottsági üléseket, de...  akkor még legalább volt vita, volt érvelés és nem  a hatalmi arrogancia uralkodott. 
Ilyen viták, győzködések eredménye a mai Bibó István Gimnázium! Ugye nem baj, ugye érthető, ha - minden családi kötődés mellett, egy kicsit úgy érzem - ha csak egy szavazat erejéig is, de... - közöm van hozzá. -

Most, ha "pusztán" egy verseny idejére is, de jó volt ismét érezni az összefogást! Mert az volt, kicsik és nagyok, idősek és fiatalok, szegények és gazdagok, kortól, nemtől, társadalmi helyzettől, vallási-, politikai hovatartozástól függetlenül összefogtunk.

Még nem tudjuk, hogy kié a jutalom,
de mi, résztvevői, 
már biztosan nyertesei vagyunk.
Nyertesei, mert megtapasztaltuk, hogy mire vagyunk képesek,
ha egy közös célért összefogunk!


4 megjegyzés:

  1. Kedves Mária,
    köszönöm, hogy ilyen lelkesedéssel figyel ránk, segít bennünket. Én is úgy érzem, bizonyítani tudtuk, hogy lehet együtt dolgozni!
    Tisztelettel,
    Veszelszkiné Huszárik Ildikó

    VálaszTörlés
  2. Kedves Mária,
    köszönöm, hogy ilyen lelkesedéssel figyel ránk, segít bennünket. Én is úgy érzem, bizonyítani tudtuk, hogy lehet együtt dolgozni!
    Tisztelettel,
    Veszelszkiné Huszárik Ildikó

    VálaszTörlés
  3. Szia! Ez a közösségi "izé" SAJNOS, az én életemből kimaradt! Tetszik a lelkesedés és tetszik az eredmény!! Kicsit elszigeteltebben élek.. - ez is a bajom - :-))))))))))) Hurrá! Gratulálok!

    VálaszTörlés
  4. Drága Mogyoró!
    Én nagyon sokáig, aktív, közösségi ember voltam, majd - fájó csalódásokat követően - háttérbe húzodtam. Ez a kis "megmozdulás" csak a szunnyadó parázs fellángolása volt. :)
    Egyébként... MEGNYERTÜK!!! A nemes zsűri, a halasi Bibó István Gimnáziumnak szavazta meg az első helyezést! :)))

    VálaszTörlés