2011. június 29., szerda

Mert...

Addig is amíg lesz elegendő időm, kedvem és energiám ahhoz, hogy az első fonásaimról készült képeket rendszerezzem, kiválogassam, kicsinyítsem és közreadjam, megmutatom miért
SZERETEK ITT ÉLNI:


Például azért, mert minden évszakban - különösen reggelente - gyönyörűek a fények, a színek, a virágok...




Mert, szinte vakít a kora reggeli fény...




Mert, ébredés után jó ide a teraszra leülni, kávét iszogatni, beszívni a friss, bódító illatokkal teli levegőt, hallgatni a madarak csicsergését és gyönyörködni a színekben, a virágokban, a csodálatos természetben:




Mindezek fölött mert, itt élt Anyám és Apám nagy-nagy szeretetben. Mert... itt nevelkedtem/nevelkedtünk az öcsémmel. Mert... 18 évesen innen mentem férjhez és ide jártam haza a gyermekeimmel...  
- A kert már alig hasonlít a régi önmagára, mert... a "saját képemre" formáltam.  A ház öreg, kopott, felújításra szorul és ki tudja lesz-e módom rendbe tenni, de... (legalább is nekem) szépek a magam teremtette részletek. De csak a részletek, mert... nem fotózom a széljárta ajtót és ablakokat, nem fotózom az itt-ott pörgő vakolatot, a festés után kiáltó falakat, ... -
Mert... szép emlékek, pozitív energiák lengik körül és azért, mert...

KÖTŐDÖM HOZZÁ !

6 megjegyzés:

  1. elég sok indok hogy ezeket a szép képeket érzéseket közkinccsé tedd:-D

    VálaszTörlés
  2. Nagyon barátságos, otthonos a teraszod és a kerted, én is imádnám!

    VálaszTörlés
  3. Jó lehet így "kötődni"... nincs mindenkinek módja/lehetősége visszamenni.. visszapillantani.. jó lehet a cserepeid, virágaid, párnáid között!

    VálaszTörlés
  4. Csilla, örülök, hogy megértesz. :)

    VálaszTörlés
  5. Harmatkám, köszönöm a tetszést! :)

    VálaszTörlés
  6. Drága Mogyoró!
    Valóban nagyon jó így kötődni, mert egyfajta biztonságérzést nyújt. Viszont, gátja is annak, hogy esetleg az életben (párkapcsolat terén) továbblépjek. De... nagyon is jól van ez így!
    Tudom, hogy sokaknak nincs "módja/lehetősége" visszamenni, de hidd el nagy ára volt ennek. Rendesen megszenvedtem!
    - Volt egy gyönyörű, 4 szobás, új lakásom a belvárosban, amit szüleim halála után (gyermekeim tanácsára, hogy ne legyen idegeneké a "Mamáék" háza) eladtam és ideköltöztem. 4 évig szenvedtem az állandóan "szembejövő" emlékektől. Nem tudtam a szekrényeiket kipakolni, a magam holmijait elrendezni és csak aludni jártam "haza" egy kis zugba. -
    Azután egyszer csak "megtört a jég"!
    Minden esetre ma már nem bánom, hogy így döntöttem és... boldog vagyok itt, e sok-sok emléket idéző falak között. Itt vagyok igazán otthon! :)

    VálaszTörlés