Vadrózsák, avagy Hans többi rózsája

Előzőleg már írtam a nagybátyámtól kapott egyik, csodálatos vadrózsámról.

Ottlétemkor nem csak a természetes - nem ember által uralt - kert látványa és az ahhoz társuló szellemiség ragadott magával, hanem azon belül a kerítésként, térelhatárolóként telepített számtalan vadrózsa is. Mint kiderült, ott kultusza van az ősi növényfajtáknak, így a vadrózsáknak is. Hatalmas, vastag, csak vadrózsákat tartalmazó katalógusokat láttam. Beléjük szerettem! :)

Hazajőve, az ajándék vadrózsatöveket a járda és az úttest közötti előkertbe telepítettem...

De most... jöjjön a többi rózsa! :)

A képeken látható rózsa neve: "A múmia rózsája". Egyiptomból származó, 4000 éve ismert vadrózsa. Bizonyára nem véletlen az elnevezése, mert ilyen kivételesen finom, bódító illatot más rózsáknál nem tapasztaltam.  - Jó lenne tudni, hogy ezt a csodálatos illatot miként lehetne tartósítani??? - Hatalmas életerő lakozik benne, mert oly mértékben terjeszkedik, hogy ezen a tavaszon már komoly gyérítésre kényszerültem. Szára telis-teli van apró, de nagyon szúrós tüskével. Május végén a legszebb (ha el nem veri gyenge szirmait az eső), mert olyan, mint egy hatalmas virágcsokor. Egyébként az új hajtásai csúcsán, egész nyáron található 1-2 virág. Bogyója gömb alakú, hatalmas, a hagyományos vadrózsáénak kb. két-háromszorosa. Ha elnyílnak a virágok, akkor a piros bogyók díszítik a bokrot.
- Meg kellene próbálni, hogy milyen lenne a lekvárja?! -

- Ha virágzásakor felém jársz és elhaladsz a házam előtt,

állj meg egy percre a rózsabokornál és szagold meg e csodálatos,
4000 éves illatot! -



Még két másik fajtát ültettem, amelyek a maguk nemében szintén gyönyörűek. Szirmuk szimpla és nagyméretű... nevüket sajnos nem ismerem, de... látványuk szintén lenyűgöző. :)

E gyönyörű, rózsaszín bimbókról gyermekkori emlékem idéződik fel, amikor is bebocsátást nyerve a házinéniék hatalmas kertjébe, rácsodálkoztam a terület közepén lévő, nyíló vadrózsabokorra, annak fehér-rózsaszínes bimbóira, virágaira. Ezek a rózsák azokat az édes, örökre bevésődött élményeket, érzéseket is idézik, amelyek a kisgyermek koromhoz kötődnek... amelyekből a mai napig merítkezek...

- A Bundzsák István utca 10 szám alatt laktunk egy államosított, polgárház jellegű ház, szoba-konyhájában. A házhoz nagy udvar és hatalmas kert is tartozott, de (bár nagyon kedves emberekkel osztoztunk a házon) a mi terünk ott nagyon korlátozott volt. Környezetünkben csodálatos polgár- és míves paraszt házak álltak, de... csak álltak! A 70-es években eluralkodott városunk vezetőin a "szoc.reál" stílus és... lebontatták e házakat. Eltüntetve ezáltal a múlt értékeit, emlékeit, hangulatát. Helyükre hatalmas, szívonaltalan panel épületek kerültek. 
De...  egy megmaradt, a "mi" házunk, az én szülőházam! :))) 

A közelmúltban egy módosabb, értelmiségi család megvásárolta és felújítatta. Nagy gyönyörűség, boldogság a szívemnek, hiszen kisgyermekkorom minden szép emléke ahhoz a házhoz, az akkor ott élt emberekhez kötődik. (Most is, hogy írok róla, csak úgy tolulnak az emlékek... talán egyiket, másikat le kellene írni, hiszen ott alakult ki az a látásmódom, amellyel mindenben igyekszem felfedezni a szépet, az igaz értékeket.) Ha arra járok, szemeimmel simogatom és... arra gondolok, hogy... be kellene kopogni, bebocsájtást kérni és egy kicsit belül is körbenézni. Vajon találnék-e még 1-2 szegletet, ami a gyermekkoromra emlékezet? - 

Jaj, eltértem a tárgytól! :) 

Akkor befejezésként jöjjön egy kollázs...

...és egy idézet, amely most az emlékeim, gondolataim, érzéseim által a felszínre tört:

„– Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. – Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. – Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. – Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. – Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. –”

/Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg/