2011. július 13., szerda

ÁBEL és pár gondolat

Közhírré tétetik, hogy...
ÁBEL MEGGYÓGYULT! :-)


Ezzel a hajnali fényben pompázó kis virágcsokorral
köszönöm meg Mindenkinek az együttérzést, az aggódást, az imát,
a lelki és spirituális segítséget, a rengeteg pozitív energiát!
Külön köszönöm a celdömölki és a szombathelyi kórház orvosainak, nővéreinek
az időbeni odafigyelést, a lelkismeretes, példaértékű munkát,
amellyel Ábelt és Édesanyját ápolták, gyógyították!

Íme ÁBEL, akiért aggódtunk, akiről az előző bejegyzések szóltak:


"Csitulj, csitulj örökösen aggódó anyai szívem!!!
Hiszen...
Ábel és Édesanyja már elhagyhatta a kórházat..., Andris szerencsésen haza ért Angliából, Dénes meg Hollandiából..., Zitukáék még itthon vannak..., Reni leérettségizett..., Déneske kijárta az óvodát..., Ákos pedig... nagyon örül a kistestvérének. :)))"  
A fenti, tömör információt írtam ismerőseimnek a facebookon, mert... van amikor elakad a szó.
- Mondom is a hozzám közelállóknak, hogy nem akkor van baj, ha sokat beszélek, hanem, ha sokáig hallgatok! -  Most sokáig hallgattam, ezért elnézést kérek azoktól, akik várták a "híreket".

Más...
Az említett közösségi oldalon egy kedves ismerősöm a fenti bejegyzésemhez megjegyzést fűzött: " Ez már csak az anyák sorsa!!" 
Persze, lereagáltam: "‎...és Annácskám, így van ez rendjén és így van ez jól és... Hálás vagyok, hogy megadatott, hogy (gyermekeim apukájával ellentétben) megérhettem, hogy nem volt hiábavaló, hogy nem volt pusztán öncélú a létem."  Szóval, beindultak az érzelmek és beindult egy gondolatsor...
Mert visszagondoltam, hogy tegnap délután is - amikor a drága Déneske unokám velem volt - milyen boldog voltam és HÁLÁS a sorsnak, hogy én - sok szerettemmel ellentétben - megélhettem ezeket a hol nehéz, hol végtelenül boldog perceket. Eszembe jutott Anyukám, aki egyszer, amikor a három gyermekemre nézett, megjegyezte:  "Látod kislányom, ez a feltámadás, mert Őbennük élünk tovább!"
Igen, Őbennük élünk és élnek tovább az Őseink, a már eltávozott szeretteink. Anyám, Apám, Nagyszüleim és DÉNES, a gyermekeim édesapja, akinek csak 50 év adatott, aki a - most már - 4 gyermek közül csak az első unokáját ismerhette... 


13 megjegyzés:

  1. Együtt örülök veled a picuri gyógyulásának!!

    És valóban: az élet már csak ilyen. Kapjuk jobbról, kapjuk balról. Kapunk hideget, kapunk meleget. Szív és ész kell hogy kibírjuk, elviseljük, tudomásul tudjuk venni a kevésbé szép dolgokat is... Még szerencse hogy a jó gyakrabban történik :-)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon édes ez a kislegény, örülök, hogy jól vannak. Még sok-sok szép unokázós évet neked, kedves Marcsimami!

    VálaszTörlés
  3. Kedveskéim, köszönöm, nagyon szépen köszönök mindent! :-)

    VálaszTörlés
  4. Hála Istennek! Kis Drága! :)
    Sok boldogságot az egész családnak!

    VálaszTörlés
  5. Kedves Harmat, köszönjük szépen! :)))

    VálaszTörlés
  6. Nagyon vártam már a jó hírt!
    sok-sok boldog évet kívánok nektek:)

    VálaszTörlés
  7. Zsóka, köszönöm, nagyon szépen köszönjük! :)

    VálaszTörlés
  8. De jó hallani a jó hírt. Megnyugvás következik és az élet megy tovább.Nagyra nőjél Ábel! Puszi Mindenkinek: Vinczéné Erzsi

    VálaszTörlés
  9. Húúúúúúúúúú, de boldog vagyok!:)))
    Csupa szépet, csupa jót kívánok Nektek!
    Nagy szeretettel:Ilda

    VálaszTörlés
  10. Erzsike, örülök, hogy itt is rámtaláltál és... köszönöm a biztatást, a jókívánságot! :)

    VálaszTörlés
  11. Ilda, Ildaaaa, én is nagyon boldog vagyok! :)))
    Köszönök mindent, a "csupa szépet, csupa jót"! :)

    VálaszTörlés
  12. Nagyon örülök , hogy meggyógyult a kicsi !Minden jót kívánok nektek !

    VálaszTörlés
  13. Drága Elinor, nagyon szépen köszönöm, köszönjük! :)

    VálaszTörlés