Igen, ma reggel néztem a statisztikát és meglepődtem...
Meglepődtem, hogy a több, mint egy hónapos hallgatásom ellenére,
- számomra - milyen sokan be-be kukkantanak hozzám.
Köszönöm! :-)
Köszönöm, mert hitet, inspirációt ad és ettől érzem, újra meg kell nyílnom!
Hogy miért hallgattam?
Mert nehéz a szívem, súlyosak a gondjaim, az aggódásaim, a megoldás, a segítség után kiáltó problémáim...
- De, úgy vélem ezzel, a létbizonytalanság érzésével sajnos, sajnos nem vagyok egyedül...
Nyilván nem vagyok szent, hogy magamra vegyem a világ súlyát, de mégis, mégis érzem a terhét...
Úgy gondolom, nagyon sokan - főleg mi anyák - nem harcokat, nem frontokat várunk, hanem BÉKÉT, SZERETETET, EMBERSÉGET, REMÉNYT, HITET!
Hitet a JÖVŐBEN, az élhető ÉLETBEN, a szerethető HAZÁBAN! -
Aggodalmakkal teli, nehéz szívvel nem tud szárnyalni a lélek!
Sajnálom a szomorú gondolataidat !:(Sok nehézséget látni , de éppen ilyenkor kell megmutatni és továbbadni a szépet és az értéket , ami Benned is sok van .Ne rejtsd el .:)
VálaszTörlésDrága Tündi, köszönöm!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy megértesz, köszönöm a biztatást és...
Köszönöm a türelmed, hiszen hetek óta tartozom Neked (és minden kedves érdeklődőmnek) a fonási tapasztalataimmal. Sajnos az itthoni gépem tönkrement, egyenlőre hozzáférhetetlenek azok a fotók, amelyekkel illusztrálni szeretnék.
Ígérem, ahogy tudom, pótolom az elmaradásom. :)
Sokszor érzek én is hasonlót , aztán igyekszem túllépni rajta .:)Az élet mindig ad hideget , meleget , erősnek kell lennünk .Kíváncsi vagyok sikerült-e már fonnod !!!!?????
VálaszTörlésSzívemből írtál sokszor érzek hasonló szomorúságot és elkeseredettséget és tudjuk mi miatt.
VálaszTörlésAranka, kedves!
VálaszTörlésMost nézem, hogy majdnem egy éve írtam ezt a bejegyzést és sajnos még ma is aktuálisak az akkori gondolataim.
Sőőőt... fokozódtak a terhek, nőttek az aggodalmak!
Nem jó irányba halad a világ, nem jó irányba halad a Hazánk! :-(