2011. április 18., hétfő

Néha...

...néha nyomasztó érzés az egyedüllét. Rengeteg tennivalóm lenne, én meg csak ülök magambaroskadva és... igyekszem túlélni, megélni a következő reggelt.
- Persze nem vagyok magányos, hiszen csodálatos családom, gyermekeim, unokáim vannak. Na és... barátaim. Barátaim, akik szeretnek, tisztelnek és csak egy apró jelre várnak, hogy segíthessenek, ha kell. Na + ... az alkotás öröme. -
Főleg így, az ünnepek közeledtével jön ez az érzés. Egyre inkább előtörnek a régi ünnepek és a már eltávozott szeretteim emlékképei. Istenem, mennyire hiányoznak!!!
Micsoda Húsvétok voltak! Micsoda készülődés! Milyen "héthatárraszóló" zenés locsolkodások! :)
Vajon akkor kellően értékeltük azt? Tudatában voltunk, voltam annak nagyszerűségének? ...és ma tudatában vagyunk/vagyok annak ami a ma adománya, kincse, értéke, a ma szépsége?
Hmmm... még folytatni kell ezt a gondolatmenetet


 - Talán ez a blog is segíthet... -  


2 megjegyzés:

  1. Kívánom, hogy segítsen! Áldott ünnepeket!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Tündérlátta, jókívánságod köszönöm! :)
    Szívből kívánok én is áldott ünnepeket Neked/Nektek!

    VálaszTörlés