2011. május 31., kedd

Hans egyik rózsája

Hans Gräber (keramik und kacheloffenbauer)  Németországban, München közelében, a hegyek között (egy általa felújított, 400 éves házban) élt és alkotott. Nem csak kerámiákat, hanem egy (mese) világot is varázsolt maga körül. Legelőjét racka-juhai legelték, fáin csirkék aludtak, a bokrok között gyöngytyúkok fészkeltek, maga ásta halastavában halak hancúroztak. - Na nem azért, hogy megegye őket, hanem, hogy "világot", egy kis magyar tanyasi világot teremtsen maga és családja számára. - 
Kertje szabálytalan, mintha a természet alkotta volna. Kizárólag eredeti, ősi fajtájú növényei, virágai voltak, amelyek közül leginkább a vadrózsái bűvöltek el. 


Persze semmi nem volt öncélú! Cukrot nem fogyasztottak, hanem csak mézet...  Mézet, amelyet az a pár, - szalmafonatú kasban élő - méhcsalád gyűjtött össze, amelyek folyamatos mézeléséhez tudatosan válogatta össze a növényeit, virágait. 

10 éve láttam-, öleltem meg Őt utoljára.
Hazaindulásomkor, pár vadrózsa tövet kaptam tőle ajándékba. Ezek közül 3 bokrosodót (szomszédaim nagy megrökönyödésére) az utcai előkertbe ültettem el.
- De ezekre majd máskor visszatérek. -
A futót pedig, a garázs melletti kerítéshez. Mára ez a csoda lett belőle!




Körülölelte a bejáratot, ráfutott a tetőre és... ez a második tavasz, amikor is ilyen méretekben, pár napra ugyan, de elkápráztat hatalmas virágzuhatagával.  Fajtáját nem tudom, csak azt, hogy egyáltalán nincs tüskéje és hogy... GYÖNYÖRŰ!
Ősszel meg kell majd metszenem, de nem aggódom, mert amilyen (ősi) vitalitás van benne, újra és újra el fog kápráztatni minket. (Már, ha lesz olyan követőm, aki ugyan úgy értékelni fogja, mint én.)
Addig pedig... csodálom, hallgatom a megszámlálhatatlan méh zsongását és... fotózom. :)



Hans Gräber, az anyai nagybátyám volt... nekem "csak" Jani bácsi.
A körülmények miatt ritkán találkoztunk, sajnos keveset beszélgettünk, de...  mégis-mégis úgy érzem, lelki társam volt. Szellemiségét a mai napig igyekszem megőrizni, továbbadni és... ebben segítenek a rózsái is. :) 

Nagyon-nagyon szerettem, szeretem!
- Élettörténetével még adós vagyok, de ígérem, hamarosan pótolom! - 

8 megjegyzés:

  1. Ugye? Örülök, hogy Neked is tetszik. :)

    VálaszTörlés
  2. Tisztelettel belépnék a csodálók sorába. Nekem egy vadhajtásból átültetett bokrom van - az tüskés - de egy kertközepére ültett "törpetuja" miatt semmi nem látszik belőle, s nagyon vissza is vágtam..

    VálaszTörlés
  3. Drága Mogyoró, de örülök, hogy tetszik! :)
    Sajnos nekem is vissza kell vágnom, mert a levelein látszik, hogy túlnőtte magát. Nem baj, majd kihajt újra!
    Ha szeretnéd és van egy kis félre eső zugod, megpróbálok gyökereztetni Neked. Mit szólsz hozzá?
    Egyébként, az előző napok nagy melege miatt gyorsan elvirágzott és a tegnapi felhőszakadás pedig, szinte az összes szirmot levitte róla.
    Úgy, hogy a csodálatos virágzuhatagból mára már csak a fotók maradtak.

    VálaszTörlés
  4. Csak-csak fontossá válik egyszer az a Szolnok-Kiskunhalas távolság :-)))))

    VálaszTörlés
  5. Túl azon, hogy gyönyörű, igazi kincs birtokában vagy! :) Ezek az igazi értékek! Köszönöm, hogy megosztottad! Élvezet volt olvasni a leírásodat és várom az életrajzot!
    Nagyon szemtelen leszek: ha úgyis kés alá kerül a bokor, nekem is próbálnál gyökereztetni? :)))

    VálaszTörlés
  6. Orsi, kedves!
    Igazán örülök, hogy Neked is tetszik. :)
    Úgy vélem az értékekről hasonlóan gondolkodunk.
    Van pár családi történet (életrajz) amit nagyon szeretnék leírni, de ehhez elmélyült hangulat és... nem utolsó sorban idő kell. Minden esetre igyekszem, mert... hajt a belső "kényszer". :)
    - A dilemmám, hogy kivel is kezdjem, hiszen azért fontos lenne az időreni sorrend. Vagy... hagyjam és írjam, ahogy jön az ichlet? -
    A világ legtermészetesebb dolga, hogy Neked is hajtatok vadrózsavesszőt. Már csak az a kérdés, hogy hogyan és mikor kell? Utána nézek, ill. dugványozással kísérletezek, hiszen annyi ága van. :)

    VálaszTörlés