Rumli

Hatalmas rumlit csináltam! :-)

Tudni illik, (még októberben) fejembe vettem, hogy a 12 nm-es szobácskám - amely részben háló, részben dolgozó-szerűség lett volna - felforgatom.  Felforgatom, mert ugyan nagyon kellemes, lélekemelő, hogy az ágyamra reggelente ráragyog a felkelő nap fénye, de...  Hiába állt ott (a sötét sarokban) a varrógépem, bizony - pár ritka kivételtől eltekintve - évek óta nem is használtam.
- Pedig szerettem varrni, sőt...  Még a "Május 1. Ruha" idején, egyedülálló, három gyermekes anyukaként, - kellő szorgalommal, kitartással, megfelelő kreativitással, ízléssel és persze motiváltsággal - városunk  akkor még csak  2 butikját láttam el a termékeimmel.  Mondhatom úgy is, hogy a varrásomból éltünk és nem az óvónői fizetésemből. - 
Nekem az "alkotáshoz" fény kell, hát...  szétkaptam a szobát! 

A nagyobb darabokon kívül mindent áthordtam a másik szobába és elkezdődött a "helycserés támadás".  
- Persze, egyedül!  Egyedül húzva, vonva, taszigálva, mert... "Magad Uram, ha szolgád nincs"! -

Ágyam a "sötét" sarokba került, az asztalok (régi irodám feleslegessé vált bútorai) és a polcok pedig, "L" alakban a fényre. Bizony, a fényre! :-))) 

Érdekes, a szoba ugyan akkora, a bútor ugyan annyi és valahogy mégis tágasabb! 
Tágasabb, sőt befért egy kis összecsukható asztalka is, amin jól lehet vasalni, kinyitott állapotában pedig, szabni.

Még pár simítás, pár polc vár felhelyezésre és megkezdődhet a munka!

Na, nem olyan erőltetett menetben, mint a 80-as években, hanem...

csak úgy örömködve. :-)

Néztem...

Igen, ma reggel néztem a statisztikát és meglepődtem... 

Meglepődtem, hogy a több, mint egy hónapos hallgatásom ellenére, 

- számomra - milyen sokan be-be kukkantanak hozzám.

Köszönöm! :-) 

Köszönöm, mert hitet, inspirációt ad és ettől érzem, újra meg kell nyílnom! 

Hogy miért hallgattam? 
Mert nehéz a szívem, súlyosak a gondjaim, az aggódásaim, a megoldás, a segítség után kiáltó problémáim...
- De, úgy vélem ezzel, a létbizonytalanság érzésével sajnos, sajnos nem vagyok egyedül... 
Ne hidd kedves Olvasóm, hogy pusztán magamat sajnálgatom.  Sajog a szívem a Családomért, a jövőt nem látó Ifjúságért, az otthon nélkül maradókért, a hidegben Fagyoskodókért, az Éhezőkért, a Reményvesztettekért, a Hazánkból kényszerűségből elköltöző Honfitársainkért... 
Nyilván nem vagyok szent, hogy magamra vegyem a világ súlyát, de mégis, mégis érzem a terhét... 
Úgy gondolom, nagyon sokan - főleg mi anyák - nem harcokat, nem frontokat várunk, hanem BÉKÉT, SZERETETET, EMBERSÉGET, REMÉNYT, HITET!
Hitet a JÖVŐBEN, az élhető ÉLETBEN, a szerethető HAZÁBAN! -

Aggodalmakkal teli, nehéz szívvel nem tud szárnyalni a lélek!

...nem unod még?

Egyre hűvösebbek a reggelek,

ezért igyekeztem az első osztályos kisunokámnak,

Déneskének egy új, fiús, de még nem nagyon meleg sapkát készíteni. 

Olyat, amelyet a kerékpáros sisakja alatt is tud viselni.

Úgy döntöttem horgolom!

Választásom a Barka - Gilice, 100% pamutfonalára esett. 

A horgolást felülről kezdtem 4,5-ös horgolótűvel,

majd a patent résznél 3,5-el fejeztem be. 

- Vasárnap késő délután - amikor már túl voltunk a kalákában készült (Icamama hozta a pogácsát, Menyecském a kakaós kalácsot, én pedig főztem a halászlét...) ebéd utáni pilledtségen -, Bea és az Ő Drága Kicsi Fiacskája már útra készen állt, amikor eszembe jutott, hogy az új sapkát fel kellene próbálni...!   Persze nem csak próbálni, hanem fotózni is! :-)

- Gyere Kicsim, állj ide a tiszafa elé... Fordulj felém...

- Jaaaj, a szemembe süt a nap!

- Jó, akkor fordulj oldalt... Most kicsit balra... Egy kicsit jobbra... Kérlek ne mozogj... Mindjárt készen vagyunk!

-  Jó-jó, de... Marcsimama nem unod mééég? :-)))

- Rendben Drágám, nem gyötörlek tovább! Induljatok Anyával, mert mindjárt este lesz és...  Apa is haza ér! :-)

Vigyázzatok az úton!

Kedveskéim, vigyázzatok Egymásra!

Fellebben a fátyol...

... avagy, az elő rokkám története!

Úgy vágytam rá! :)

Igen, vágytam egy rokkára, hogy végre megtanuljam Ősanyáink tudományát, hogy megfonhassam a nyár folyamán festett gyapjaimat, hogy átéljem a varázslatot!  A varázslatot, amikor ujjaim között formálódik a szösz fonallá. :) 

Szétkürtöltem én rengeteg fórumon, hirdetésben, de mégis, a blogom "kiáltványa" hozott eredményt. :)  

Már a közzétételét követő másnap kaptam egy e-mailt, hogy... egyik kedves, - általam nagyon csodált - Blogger-társam (látva "megszállottságomat"), ingyenes adományként felajánlja az Ő régi, használaton kívüli rokkáját. Csak néztem, néztem, újraolvastam és meregettem a szemem, hogy jól látom? Van ilyen??? Valóban működik a "kérj, s megadatik"???

IGEN! :))) 

- Határtalan örömöm felszínre hozta a bennem rejtőző, már csak néha-néha megmutatkozó, újra hinni és másokban bízni tudó gyermeket.  Jó érzés volt! - 

És, hogy ki az adományozó? Akkor (jóváhagyásával) lebbentsük fel a fátylat!!! :)))

ELINOR

Bizony, a drága, fantasztikus kreativitásáról, csodálatos alkotásairól, Elinor17 -ként ismert, tündéri TÜNDE! :)

Levelek jöttek, levelek mentek és hamarosan kiderült, hogy... már csak "egyet kell aludnom"!  Egyet, mert... - nem kis kitérőt téve - Párjával "házhoz" is hozzák!

- Én pedig csak ámultam és bámultam, hogy létezik ilyen??? "Lám csak jó az Isten, jót ád!" :))) -

Dologidő lévén, a munkahelyemen találkoztunk...  Tündi, a Párja, "Rozika" (mert, hogy így neveztem el) és én! :)

És, hogy Petőfinél maradjak... "még az asztalra is felszáll"! - Mivel a földre nem szerettem volna letenni a kicsikét, az első landolása, az íróasztalomon volt. :))) -

Csak - meglehetősen komolytalanul, de... oly jó néha kicsit ismét, önfeledt gyereknek lenni -  "vigyorogtam", hálálkodtam, lelkesedtem, köszöngettem és... szemeimmel simogattam. Este pedig... - autó híján -, nem kis kockázatot vállalva, de... hazakerékpároztunk, én és az ELSŐ ROKKÁM! :)

Öröm, hála, gyönyörködés, ismerkedés, eszmélés, ráébredés...

Én még nem-, ő pedig már nem tud fonni! :)

- Folytatása következik! -

Színterápia, inspirációk

"Ha nem tudsz mást, mint eldalolni, saját... "   Nem is teszem!!!  

Inkább... - tudat alatti indíttatásból ugyan, de - alkalmazom a szín- és fényterápiát! :-) 

Nagyon szeretek gyapjút festeni. Persze még csak kezdő, még csak tanuló vagyok, de  kihívást, játékot, kíváncsiságot, örömteli várakozást jelent a számomra. - Először a festés eredménye, utána pedig a produktum, amit majd alkotni fogok belőle. -  Minden esetben alig várom, hogy készíthessek belőlük egy próbakötést, hogy láthassam miként mutat-, miként rajzolódik ki, milyen lesz a színátmenetek játéka.  :-)

Mi az ami ezen felül, a színek megálmodásánál inspirál? A természet ezer arca, színe, szépsége! :-)  És, hogy mi születik belőlük? 

Íme, a "Múzsák"!

Kertem őszi termései:

Kertem virágai:

Életünk bölcsője, az imádott tenger :))) 

Hol vannak még a zöldek, a barnák, a tüzesek, a kékek, a hamvasak, a... ?

Minden további csak...  fonal, festék és idő kérdése. :-)))

Úgy szeretnék... egy ROKKÁT!

Most újat venni nem tudok, működőképes régit meg nem találok, de

nagyon-nagyon szeretnék egy ROKKÁT!

Miért is?

Mert... roppant mód vonzódom a fonáshoz (is). :-)

Mert... egy ősi misztériumként élem meg ahogy a kezeim között alakul a sodrat.

Mert... egyfajta meditáció a számomra.

Mert... élvezem és átélem azokat a fonással járó mozdulatokat,

amiket az ősanyáink is ugyan így tettek.

Mert... bizonyára az a használaton kívüli rokka is új életre kelne

és... ezért Ő is nagyon örülne nekem! :-)

Mert... ezt a rengeteg szalaggyapjút, amit a nyáron festettem,
egyszerűen nem győzöm kéziorsóval megfonni! :-)))

Szóval kedves Olvasó!

Ha a környezetedben látnál, találnál egy régi, de működőképes és...

megfizethető árú rokkát, akkor kérlek szólj nekem!

Ha még kérdéses, hogy miért?

Mert... ez egy beteljesületlen szerelem,

amire vágyom, amit nagyon-nagyon szeretnék! :-)

Zöldek

Az előző bejegyzésemnél ígértem, hogy szót ejtek a vérehulló fecskefűvel tett festési tapasztalataimról. De, ha már itt tartok, akkor essen szó egyéb, gyapjúfestési próbálkozásaimról is. Főleg, hogy ezek - amint az alábbi kép is mutatja - közel egyidejűleg történtek.  

 

Mindenek előtt el kell, hogy mondjam, nem vagyok tudója a gyapjúfestésnek! Folyamatosan kutakodok a módszerek után és saját, "bátor" kísérleteim által gyűjtöm a tapasztalatokat. :-)

Így történt ez a (lásd a kép bal oldalán lévő motringot) vérehulló fecskefűvel is! 

Roppant mód elszaporodott a kertem egy részében és kénytelen voltam kigyomlálni. Látva a hatalmas kupacot és a kezem besárgulását (gyógyhatását ismerem), arra gondoltam ne vesszen kárba, kipróbálom vele a gyapjúfestést. Három jó nagy (két)maréknyit apróbb darabokra vágtam, majd egy éjszakára vízben áztattam. Másnap lassú tűzön kb. egy órát főztem a "levest", majd kihűlése után leszűrtem. Ezt a szűrt, kb. 5 l-i levet ismét feltettem melegedni és ebbe raktam az előtte alaposan kimosott Rikker-féle (2010-es évjáratú) egyágú gyapjút. Lassú tűzön, minimális kevergetés mellett 1 órát bugyogtattam, majd hagytam levében kihűlni.

Az eredmény egy nekem nem tetsző, piszkos-szürkés-drappos fonal lett! 

- Nem tudom, hogy kellett volna ecetet, vagy sót tenni a festőlébe??? - 

Mentsük ami menthető, jelszóval elővettem a még soha nem használt rézgálicot, 2 evőkanálnyit tettem a már kihűlt festőlébe és (én tudatlan) hozzáfogtam az utólagos pácoláshoz! Az eredmény pedig a fenti kép bal oldalán látható! Nekem nagyon tetszett! :-) 

A fonalat alaposan kiöblítettem, kitettem száradni és mint aki jól végezte dolgát (hátha még szükség lesz rá), a rézgálicos levet benne hagytam a zománcos fazékban, majd hozzákezdtem a Columbusos festéshez. 

Az újabb kisérletezés elvonta a figyelmem, sőt jól lefárasztott, így azután korán lefeküdtem aludni. Reggel meg csodálkoztam, hogy mi az a zöldes izé a tűzhelyemen? A rézgálicos lé egy része volt! Bizonyára nem volt teljesen hibátlan a zománcozás és a rézgálic, kilyukasztva az edényemet, átrágta magát rajta.

Dobhattam ki a jó kis fazekamat! :-(

Szóval a tanulság:

VIGYÁZNI A RÉZGÁLICCAL!

A Columbusos festés nem bonyolult, de vigyázni kell, hogy ne filcesítsük- és nagyon jó ecetes vízben öblítsük a fonalat, hogy a későbbiekben ne eressze a színét! - Ez nem mindig tökéletes! -

A fenti kép középső és a jobb szélén lévő fonalai ezzel az eljárással készültek. Valójában itt is kísérleteztem, mert egy bizonyos árnyalatot kerestem. Kerestem, mert egy kedves ismerősömnek szerettem volna eltalálni a színbeli ízlését és abból kötni neki egy "barátság-kendőt". A szín - almazöld, borsózöld és menta keverékéből - meglett és a kendő ez év tavaszán el is készült! :-)

Sőt... át is lett adva, egy vele színeiben harmonizáló babatakaró társaságában! :-)))