Azután jött a "vállalkozói világ", annak minden küzdelmével és... én letettem a tűket, elraktároztam a fonalaim és lefedtem a varrógépem. (Azt mondtam, erre majd csak nyugdíjas koromban lesz újra időm.)
Ennek már 20 éve!!!
Ugyan nyugdíjas még nem vagyok, de a pangó ingatlanpiacból (ingatlanközvetítő, értékbecslő vagyok) adódóan megnövekedett a szabadidőm és...
20 év teljes kihagyás után, ez év márciusában - egy horgolt kokárda megvalósítási vágya kapcsán - ismét szárnyra kelt a kreatív fantáziám és fellángolt bennem az alkotási vágy. Most újra tanulom a szinte már elfelejtett technikákat.
- Mint afféle "hörcsögölő" igyekszem megőrízni mindent, amit csak lehet, így "bespájzolt" zsákjaimban kutakodva előkerültek a régi kötött pulcsijaink és elcsodálkoztam, hogy miket is tudtam én! :) Lehet, hogy egyszer ezeket is megmutatom. -
Azon kívül, hogy nagy örömem lelem benne, igyekszem hasznos, praktikus, funkcionális darabokat készíteni.
Kreatív bloggerek naplóit olvasva, nézegetve újabb és újabb inspirációkat kapok és rengeteget tanulok.
KÖSZÖNET NEKIK ÉRTE!
Fűt az alkotási vágy, az önmegvalósítás ezen formája /is/ és a sikerélmény. Akár hányszor ránézek a fonalaimra (amiből van jócskán, mert... maradt régről, kaptam hagyatékból és vásároltam is) beindul a fantáziám. Izgatnak a színek, a textúrák.
Leánykám mondta egyszer: "Anyu te annyi mindent szeretnél csinálni, hogy ahhoz nem is elég egy élet!" ...úgy gondolom igaza volt. No sebaj, most teszem amit és amíg csak lehet és majd (ha megoldható) visszatérek újra és újra e gyönyörű földre. :)))
A következő bejegyzésekben igyekszem utolérni magam és feltölteni az elmúlt fél év "termését".
Íme az első kezdeményeim és a kissé sete-sutára sikeredett kokárda, amely újra elindított ezen a boldogságos úton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése