Hatalmas rumlit csináltam! :-)
Tudni illik, (még októberben) fejembe vettem, hogy a 12 nm-es szobácskám - amely részben háló, részben dolgozó-szerűség lett volna - felforgatom. Felforgatom, mert ugyan nagyon kellemes, lélekemelő, hogy az ágyamra reggelente ráragyog a felkelő nap fénye, de... Hiába állt ott (a sötét sarokban) a varrógépem, bizony - pár ritka kivételtől eltekintve - évek óta nem is használtam.
- Pedig szerettem varrni, sőt... Még a "Május 1. Ruha" idején, egyedülálló, három gyermekes anyukaként, - kellő szorgalommal, kitartással, megfelelő kreativitással, ízléssel és persze motiváltsággal - városunk
Nekem az "alkotáshoz" fény kell, hát... szétkaptam a szobát!
A nagyobb darabokon kívül mindent áthordtam a másik szobába és elkezdődött a "helycserés támadás".
- Persze, egyedül! Egyedül húzva, vonva, taszigálva, mert... "Magad Uram, ha szolgád nincs"! -
Ágyam a "sötét" sarokba került, az asztalok (régi irodám feleslegessé vált bútorai) és a polcok pedig, "L" alakban a fényre. Bizony, a fényre! :-)))
Érdekes, a szoba ugyan akkora, a bútor ugyan annyi és valahogy mégis tágasabb!
Tágasabb, sőt befért egy kis összecsukható asztalka is, amin jól lehet vasalni, kinyitott állapotában pedig, szabni.
Még pár simítás, pár polc vár felhelyezésre és megkezdődhet a munka!
Na, nem olyan erőltetett menetben, mint a 80-as években, hanem...
csak úgy örömködve. :-)
