Emlékek kertje...

"KÖTŐDÉSEK"
Nem véletlen a blogom címe, hiszen nagyon erősek a kötődéseim.
Kötődöm a családomhoz, a szívemhez közel álló emberekhez, a már eltávozottakhoz és itt lévőkhöz egyaránt. Kötődöm a városomhoz, az azt körülölelő tájhoz, a szülőföldemhez, a hazámhoz, ehhez a csodálatos világhoz... Kötődöm tárgyakhoz, a szép emlékeimhez... Kötődöm ehhez a - lassan rozogává váló - házhoz, ahol felnőttem, és ahová visszaköltöztem... Ahol boldogan élt Anyám és Apám, ahol megpróbálom - mindig a szépet keresve - megtalálni a magam békéjét, a magam boldogságát. ...És persze kötődöm ehhez a házhoz tartozó picinyke kerthez, amely minden évszak, minden napján csodákat kínál.
Úgy érzem, "lelke" van!
Ha belépsz az udvarba, lehet, hogy észre sem veszed, hiszen nem egy nagyon rendezett, nem is eléggé gondozott ez a kert. - Mondhatnám, hogy romló egészségem, rohamosan gyengülő munkabírásom, egyedüllétem, vagy időhiányom az oka, de... ez van. - Lenne mit tenni benne bőven!

Ez a kert, az emlékek kertje!

Ebben szorgoskodott Anyám és Apám, itt játszottak a gyermekeim-, itt keresgélték a kis húsvéti csomagocskáikat...  :-)
A virágok nagy részét - főleg a tulipánokat - még az Anyukám ültette! Nagyon büszke volt a kertjére, a virágaira... Mindig eszembe jut, hogy halálos betegen, a kórházi ágyán, az volt a kívánsága, vigyek be egy picinyke csokorral a kertjében nyíló, őszi virágokból. Megtettem, és Ő boldog volt!
Most engem tesz boldoggá a kora tavasztól folyamatosan nyíló virágok látványa és illata, a nyáron érő gyümölcsök íze, a közelemben fészkelő madarak röpte és éneke, a lombok között bekúszó fények játéka.
- De szeretném, ha ezt az örökséget, ezt a látásmódot át tudnám adni az Utódaimnak! -

Hajnali és esti fényjáték...

Íme egy kis ízelítő, a teljesség igénye nélkül:

 Elnyíltak már a hóvirágok, a krókuszok, a csillagvirágok, a jácintok, a nárciszok, a császárkorona...

Most pompázik az aranyvessző, a babarózsa, egy - alábbi képen is látható - rózsaszín és egy - alig látható - pomponos virágú sárga cserje (nevüket sajnos nem tudom) és a tulipánok.

A tulipánokat követi a gólyaorr, az orgonák, a labdarózsa, a gyöngyvirág, a jázmin, a pünkösdirózsa, a futó- és bokor rózsák, a liliomok... 

Apropó, orgona! Anyám is nagyon imádta, mennyit énekeltük... "Lila orgonák, oly bús a lombotok..."



 Bár nagyon fáj és ezért nehezemre esik egyedül, de...

Valamelyik nap vinnem kell Anyukáméknak a kertjük virágaiból!!! 

Tavaszodó Világom

Minden tavasz megújulás,

minden tavasz új remény,

minden tavasz új esély!

...A természetnek, nekünk és - remélem - nekem is! :-)

 

 

Hatvan évem "elszelelt", mégis mindig, újra és újra rácsodálkozom a természetre.  Erőt ad és bizakodást, hogy soha nincs későn, csak TENNI, TENNI KELL! Mindennek, minden évszaknak és korszaknak megvan a szépsége, csak... észre kell venni! Bizony, ÉSZRE KELL VENNI!!!

- Az alábbi képek is (többségében) egy ilyen "rácsodálkozás" pillanatait örökítik meg, 2013. március 11-én. -

  

Az ablakomból, a korareggeli fényben először a kicsiny,

de annál több munkát igénylő udvarom, hívogatóan tárul elém. 



 

 

Közelítek, egyenlőre még a magasból...

Pár nap múlva csodálatos, sárga virágfüggöny takarja majd el az udvar hátsó részét. 

 

 

A földön, kicsinyke vörösbegy és...

 

 

...a rigócskáim egyike kutakodik eleség után. :-)

 

 

Nincs mese, most már le kell mennem!!!

A csodálatos kankalin közelében, egy kis koránkelőre bukkantam.

 

 

 

"Egyiknek sikerül(t), a másiknak nem!" :-(

A kis túlélő mohón táplálkozik. :-)

 

 

Körbenézek, és... JAJ, hol is kezdjem???

 

 

Vizes a föld, még várnom kell... akkor irány a tanya!

 

 

 

A látvány szomorú, hiszen két éve, kényszerűségből ugyan, de elhanyagoltam...

Most vannak célok, vannak tervek és remények, hogy ez a terület is életre kel! :-)

 

 

És életre kel, élettel, színekkel telik meg az udvar...

 

 

 

...Megújul, élettel, nevetéssel telik meg a ház! :-)

 

 

 

Tiszta lesz az ablak...

 

 

Fényes lesz a homályos tükör, ...az elhomályosult "tükröm"!   

 

 

 

Még szétnézek, felmérem a temérdek tennivalót...

Bezárkózom, elindulok a kapu felé és...

Óvatosan lépkedek, hogy megóvjam ezt a csodálatos moha-kolóniát.

 

 

 

 

Igen, szeretném megőrizni és tovább adni

mind azt a szépet amit látok,

amit a szívemben érzek!

 

Drágáim, ez az én örökségem! :-)

 

 



Gyorsuló idő

Pár napja reggelenként, a fürdőszobámból
- az ablaküvegen és a szúnyoghálón át - még ez,  

a teraszomról pedig, ilyen látvány fogadott:

Ragyogó napsütésben fürdő, pompázatos őszi színkavalkád! :-)

Eltelt 1-2 nap és az Őstermészet jelezte, hogy visszavonhatatlanul,

óriási léptekkel közelít a tél!

Levelek lehullottak, színek kifakultak, reggelente köd és dér lepi a tájat...  

Wass Albert sorai jutnak az eszembe:

"Minden napnak van valamilyen öröme.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt." 

Mert...

Addig is amíg lesz elegendő időm, kedvem és energiám ahhoz, hogy az első fonásaimról készült képeket rendszerezzem, kiválogassam, kicsinyítsem és közreadjam, megmutatom miért

SZERETEK ITT ÉLNI:

Például azért, mert minden évszakban - különösen reggelente - gyönyörűek a fények, a színek, a virágok...

Mert, szinte vakít a kora reggeli fény...

Mert, ébredés után jó ide a teraszra leülni, kávét iszogatni, beszívni a friss, bódító illatokkal teli levegőt, hallgatni a madarak csicsergését és gyönyörködni a színekben, a virágokban, a csodálatos természetben:

Mindezek fölött mert, itt élt Anyám és Apám nagy-nagy szeretetben. Mert... itt nevelkedtem/nevelkedtünk az öcsémmel. Mert... 18 évesen innen mentem férjhez és ide jártam haza a gyermekeimmel...  

- A kert már alig hasonlít a régi önmagára, mert... a "saját képemre" formáltam.  A ház öreg, kopott, felújításra szorul és ki tudja lesz-e módom rendbe tenni, de... (legalább is nekem) szépek a magam teremtette részletek. De csak a részletek, mert... nem fotózom a széljárta ajtót és ablakokat, nem fotózom az itt-ott pörgő vakolatot, a festés után kiáltó falakat, ... -

Mert... szép emlékek, pozitív energiák lengik körül és azért, mert...

KÖTŐDÖM HOZZÁ !

Bódító illatokkal...

...telítődik esténként az udvarom. Tavasszal kezdi az ibolya, a jácint, majd követi az akác, az orgona, a jázmin, a rózsák, az oleander és most  az utóbbihoz csatlakozott Szent Antal virága, a szűzies liliom is.  Persze, nem csak az illatuk, hanem a látványuk is lenyűgöző. :)

Ahogy fürdenek a napfény első, kora reggeli fényében...

...amint fokozatosan megnyitják gyönyörű bimbóikat...

...és ahogy pompáznak kinyílt, rovarokat hívogató virágaik a napsütésben:

Egyszerűen nem tudok betelni velük!

Magukhoz hívnak, gyönyörködtetnek és szinte bódulatba ejtenek fenséges illatukkal.

Vadrózsák, avagy Hans többi rózsája

Előzőleg már írtam a nagybátyámtól kapott egyik, csodálatos vadrózsámról.

Ottlétemkor nem csak a természetes - nem ember által uralt - kert látványa és az ahhoz társuló szellemiség ragadott magával, hanem azon belül a kerítésként, térelhatárolóként telepített számtalan vadrózsa is. Mint kiderült, ott kultusza van az ősi növényfajtáknak, így a vadrózsáknak is. Hatalmas, vastag, csak vadrózsákat tartalmazó katalógusokat láttam. Beléjük szerettem! :)

Hazajőve, az ajándék vadrózsatöveket a járda és az úttest közötti előkertbe telepítettem...

De most... jöjjön a többi rózsa! :)

A képeken látható rózsa neve: "A múmia rózsája". Egyiptomból származó, 4000 éve ismert vadrózsa. Bizonyára nem véletlen az elnevezése, mert ilyen kivételesen finom, bódító illatot más rózsáknál nem tapasztaltam.  - Jó lenne tudni, hogy ezt a csodálatos illatot miként lehetne tartósítani??? - Hatalmas életerő lakozik benne, mert oly mértékben terjeszkedik, hogy ezen a tavaszon már komoly gyérítésre kényszerültem. Szára telis-teli van apró, de nagyon szúrós tüskével. Május végén a legszebb (ha el nem veri gyenge szirmait az eső), mert olyan, mint egy hatalmas virágcsokor. Egyébként az új hajtásai csúcsán, egész nyáron található 1-2 virág. Bogyója gömb alakú, hatalmas, a hagyományos vadrózsáénak kb. két-háromszorosa. Ha elnyílnak a virágok, akkor a piros bogyók díszítik a bokrot.
- Meg kellene próbálni, hogy milyen lenne a lekvárja?! -

- Ha virágzásakor felém jársz és elhaladsz a házam előtt,

állj meg egy percre a rózsabokornál és szagold meg e csodálatos,
4000 éves illatot! -



Még két másik fajtát ültettem, amelyek a maguk nemében szintén gyönyörűek. Szirmuk szimpla és nagyméretű... nevüket sajnos nem ismerem, de... látványuk szintén lenyűgöző. :)

E gyönyörű, rózsaszín bimbókról gyermekkori emlékem idéződik fel, amikor is bebocsátást nyerve a házinéniék hatalmas kertjébe, rácsodálkoztam a terület közepén lévő, nyíló vadrózsabokorra, annak fehér-rózsaszínes bimbóira, virágaira. Ezek a rózsák azokat az édes, örökre bevésődött élményeket, érzéseket is idézik, amelyek a kisgyermek koromhoz kötődnek... amelyekből a mai napig merítkezek...

- A Bundzsák István utca 10 szám alatt laktunk egy államosított, polgárház jellegű ház, szoba-konyhájában. A házhoz nagy udvar és hatalmas kert is tartozott, de (bár nagyon kedves emberekkel osztoztunk a házon) a mi terünk ott nagyon korlátozott volt. Környezetünkben csodálatos polgár- és míves paraszt házak álltak, de... csak álltak! A 70-es években eluralkodott városunk vezetőin a "szoc.reál" stílus és... lebontatták e házakat. Eltüntetve ezáltal a múlt értékeit, emlékeit, hangulatát. Helyükre hatalmas, szívonaltalan panel épületek kerültek. 
De...  egy megmaradt, a "mi" házunk, az én szülőházam! :))) 

A közelmúltban egy módosabb, értelmiségi család megvásárolta és felújítatta. Nagy gyönyörűség, boldogság a szívemnek, hiszen kisgyermekkorom minden szép emléke ahhoz a házhoz, az akkor ott élt emberekhez kötődik. (Most is, hogy írok róla, csak úgy tolulnak az emlékek... talán egyiket, másikat le kellene írni, hiszen ott alakult ki az a látásmódom, amellyel mindenben igyekszem felfedezni a szépet, az igaz értékeket.) Ha arra járok, szemeimmel simogatom és... arra gondolok, hogy... be kellene kopogni, bebocsájtást kérni és egy kicsit belül is körbenézni. Vajon találnék-e még 1-2 szegletet, ami a gyermekkoromra emlékezet? - 

Jaj, eltértem a tárgytól! :) 

Akkor befejezésként jöjjön egy kollázs...

...és egy idézet, amely most az emlékeim, gondolataim, érzéseim által a felszínre tört:

„– Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. – Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. – Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. – Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. – Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. –”

/Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg/