A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Család. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Család. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. június 29., péntek

Hosszú...

Igen!

Hosszú levél helyett, egy talán tömörebb, képekkel illusztrált bejegyzéssel próbálok válaszolni, távoli  barátnőm (legalább is merem remélni),
Zsuzsa-Mogyoró érdeklődő levelére. 
- Ez olyan nyílt levél féle, amit Mogyorón kívül mind azoknak is szeretettel ajánlok,
akik figyelemmel kísérik a sorsomat, munkálkodásomat. -

Hogy vagyok? Mi történt velem a hallgatás időszakában? 


Egyik legszebb emlék április végén, Déneskéék iskolai anyáknapi ünnepsége. :-) 

 

Ezt követette egy hangulattalan, sivár, csak a szép emlékek (reggeli zenés ébresztők, boldog-, összetartozó-, majálisozó kollektívák, derű, kacagás, éneklés, iffjúság, család együttléte...) felidézéséből álló Május  1-e. - Mit mondjak? Sajgott a szívem!!! :-(  

Majd jött az Anyák Napja, amikor is estére megérkeztek a köszöntő telefonok, de... Talán szebb, talán boldogabb lett volna a napom, ha már reggel csörgött volna a készülék! :-(

Közben pedig, pörögtek a munkával teli napok...  Az irodában sajnos aggasztóan kevés, a kertben rengeteg, és a kreatívkodásból pedig annyi, amennyi éppen jól esett.
- Egy kis fonás: 


- Egy kis kötés és horgolás:


A családi élet is zajlott...
- Volt egy kis Pünkösdölés Déneske 90 éves Dédimamájánál, akinek munkabírását, gyönyörűen gondozott, hatalmas kertjét minden látogatáskor megcsodáljuk:

 

- A "Gyerekek" haza-haza látogattak és én is mentem hozzájuk:
- Na ilyenkor volt öröm!!! :-) -


- Renikém, a nagylányunokám, - boldogságomra, sok tapasztalatot szerezve - haza érkezett Spanyolországból! :-)  


- ...És elsőszülött fiam Dénes, 40 éves lett! ...ami hihetetlen a számomra is!  :-)
- 19 évesen vártam- és szültem határtalan szeretettel (öt is)! -

 

Néha a konyhában is ügyködtem és végre (mert nem verte el az eső, én meg időben észbe kaptam és begyűjtöttem) - háromszori nekifutásra - sikerült nagy mennyiségű (kb. 25-30 l.) bodzaszörpöt eltennem télire(?).  - Amiről viszont elfeledkeztem, hogy időben szétkürtöljem a családban, gyűjtsék nekem a csavaros tetejű üvegeket!... -


Most újabb találkozások, boldog családi együttlétek, kisebb utazások várnak!
...Valamint a megkezdett kézimunkák befejezése és ... ez a halom birkagyapjú, amelynek megtisztítására, kísérletet fogok tenni!:-D  

 

Szóval zajlik az élet! ...Ahogy mondani szokás, "hol lenn, hol fenn!" Persze azért továbbra is igyekszem meglátni mindenkiben a jót és mindenben a szépet!  Csak... az az örökösen aggódó anyai szív!  - Főleg, hogy a családban felütötte a fejét egy szörnyű betegség... -
Bízunk a gyógyulásában, bízunk a sorsunk jobbra fordulásásban!!!


Drága Mogyoró!
Ismételten bocsánat a hosszú hallgatásért!
Néha nem megy az írás...
Talán azért mert éppen "padlón vagyok", vagy annyi minden történt, -ért és hatott,
hogy nem tudom (nem bírom), nem győzném szavakba foglalni.
Szeretettel ölellek!
Marcsi

2012. február 8., szerda

Angyalkám

Manapság ritkán varrok, mert elcsábít a kötés, de most mégis-mégis hozzáfogtam...
Hozzáfogtam, mert Renikém, a nagylány-unokám hosszú időre, messzire utazott.
Mivel korábban megtetszett Neki az egyik "Tildás" könyvemben látott hosszú angyal, úgy gondoltam most itt az alkalom és megvarrom, hogy... helyettem is védje őt! :-)  
- ...Meg persze némi önzésből is, hogy ha ránéz, jussak az eszébe. :-))) -




Nehéz szülés volt, mert kiestem a gyakorlatból, de azért a búcsúesti vacsorára csak-csak befejeztem, felöltöztettem.




Renikémet most távolból óvom, féltem és nagyon sok erőt,
kitartást kívánok Neki ezen az általa választott, rögös,
de - minden reményem szerint - emberformáló úton! 
- Hiszen a gyémántot is csiszolni kell! -


2011. december 23., péntek

"Akkor is eljön..."

Csodák, márpedig vannak!

Minden évben nagy, családi ünnep nálunk a Karácsony. Már hetekkel előbb, igazi adventi hangulat pezsdíti fel, járja át az életünket. Karácsonyi zenék szólnak, sütemények édes illata lengi be az egyre inkább ünnepi díszbe öltöző lakást, készülnek a meglepetés-ajándékok és készül a lelkünk is. De...
Először az életemben, ebben az évben, nekem ez valahogy nem ment.  Szomorúság, kilátástalanság, gondok terhe nyomta/nyomja a vállam. Úgy döntöttem az idén NEM!
Nem fogok díszíteni, nem sütögetek, nem állítok Karácsonyfát, - mivel a staféta botot, segítség-gyanánt átvette más - nem főzőcskézek... Szóval, nem, nem, NEM! ...Csak megpróbálok erőt gyűjteni azokhoz a "nemszeretem küzdelmekhez", amelyek elkerülhetetlenek a túléléshez!
És mégis-mégis láss csodát!



20-án délelőtt kis dolgom akadt a városban...  Délben, Déneskéért kellett menni az iskolába...
Renikém, - a nagylányunokámat - megkértem, hogy autóval hozzon haza minket. Közben egy kis bevásárlás és utána iszkiri haza, mert "kis Sofőröm" éhes volt. A lakásba érve a fiatalságot betereltem a szobába, én pedig gyorsan-gyorsan hozzáfogtam a "Marcsimami-féle", jó kis pörcös, szélesmetéltes túróstészta mielőbbi elkészítéséhez.
Hallom én, hogy Déneske ujjong és egyre többször felkiált, hogy... "Jaj, de szép, Karácsonyfa! Jaaaj, de szééép Karácsonyfa!..."
Én meg a vízforralás és a szalonna vagdosása közben agyalok... Milyen Karácsonyfáról beszél ez a gyerek??? Hiszen semmi nem emlékeztet most nálam a Karácsonyra! Egy karácsonyos képet sem hagytam, - még véletlenül sem - elől! ???
Egy idő után már nem bírtam a kíváncsiságommal és bekukkantottam hozzájuk...
És láss csodát!!!
A szoba átrendezve, a szekrény előtt pedig egy kis feldíszített, fényekben ragyogó, (konténeres) Karácsonyfa várt engem!
A szavam elakad, megszólalni sem tudtam és csak gyűrtem, gyűrtem befelé a könnyeimet. Hát mégis, mégis szeretnek engem? Igen!!!  :-)))

Mint kiderült, Zita-lányom ötletét, távollétem alatt megvalósította a mi Drága Renikénk. Vásárolt fát, egyedül becipelte, leolvasztotta róla a havat, átrendezte a szobát, ünneplőbe öltöztette a kis fácskát és... ezáltal a lelkem is. :-)
Ölelgettem, csókolgattam az én drága Unokáim és...
Felhívtam Zitukát, hálálkodtam, hebegtem-habogtam, tétován köszöngettem és elmeséltem, hogy... megéltem a CSODÁT! Angyal, Angyalok jártak nálam! Zitácskám csak ennyit válaszolt:
"Látod Anyu, akkor is eljön a karácsony, ha nem akarod!"

Drágáim, köszönöm ezt a CSODÁT
és azt a SZERETETET, amely mögötte van!
- Ilyenkor érzi az ember, hogy nem volt hiábavaló a megélt sok-sok küzdelem,
nem volt hiábavaló az életem! -

A túrós tészta elkészült és étkezés után elkezdődött a pörgés.  Pörgés, mert innentől nem volt megállás, díszíteni kellett a lakást! Előbányásztuk a karácsonyi dekorációk hadát és Déneske ujjongása közepette, újabb díszek kerültek a fácskára és... mindenfelé a lakásba.

Csodaváró kis fácskám képével kívánok,
ÁLDOTT, BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT 
minden kedves Rokonomnak, Barátomnak, Ismert és Ismeretlen
OLVASÓMNAK!


2011. december 1., csütörtök

ÜZENET

KIPLING : Ha...
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád, 

ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s ugy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok. 

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: ,,Kitartani'',  

ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam

(Kosztolányi Dezső fordítása)


2011. november 24., csütörtök

Egy kis malackodás

...avagy,  jó néha kikapcsolódni! :-)))

Az élet úgy hozta, hogy az idősebb fiam apósa egy közeli kis településen, Szankon lakik.  A maga módján, lehetőségei szerint kertészkedik, állatokat nevel és...  Minden évben vág disznót!  Az utóbbi években ezekre az "ünnepekre" én, a kis városi asszonyság is hivatalos vagyok. Na nem mintha sok hasznomat látnák, de azért - tőlem telhetően - igyekszem.  A lényeg, hogy jó együtt lenni, kikapcsolódni, nevetgélni és...  közben a rokonok és jóbarátok segítségével a sertés sorsa is beteljesedik.  


Készítettem pár kollázst, amelyek némileg tükrözik a történéseket, a hangulatot. 
Először is egy kis horror: 


Petipapa állatfarmjának pár egyede: 
- Manó kutya sajnos lemaradt a képről, mert ő taktikusan megbújt
a meleg konyha hatalmas asztala alatt.

 
...És hogy, mi okból kerülnek a kiscsibék a lakókonyha meleg kályhája mellé?
Késve, orozva keltette ki őket a mamájuk és csak így élik túl a közelgő telet. 

Na meg az elmaradhatatlan főzőcske: 
- A teljesség igénye nélkül, mert Kismenyemmel nekünk előbb haza kellett jönnünk, mint ahogy a "dáridó" befejeződött volna. - 

A drága, közel 90 éves Dédimami reszortja a hatalmas mennyiségű töltöttkáposzta elkészítése volt, míg én a sülthúsok és a húsleves elkészítésében serénykedtem. 
Bizony serénykedtem, hogy hasznossá tegyem magam és...
Régi vágyam is teljesült, mert végre főzhettem a sparhelten! :-)))

Amiről Beácskámmal - kényszerű okokból kifolyólag - lemaradtunk, az az esti tor.
A rengeteg hurkával, kolbásszal, lerniben sült krumplival, töltöttkáposztával,
házi savanyúságokkal...
Na és a zenészekkel, akik ilyenkor felkeresik jóbarátjukat és
a kemény munkával telt nap után segítenek, az egyébként is jókedélyű társaság hangulatát az "egekig" fokozni. :-))) 

Ebben az urbanizált, szinte már online-világban igazán örülök, hogy Déneském
- a szanki nagypapája által, legalább néhanapján - közvetlen kapcsolatba kerülhet
a falusi hagyományokkal, a valós élettel, a természettel.

Ha jól megnézed Kedves Olvasóm a képeket, az egyiken feltűnik egy vörös,
mangalica malac. Róla, februárban mond ítéletet Petipapa és... 
Hurrááá!
Szerényke közreműködésemre akkor is számítanak! :-) 


2011. október 3., hétfő

...nem unod még?

Egyre hűvösebbek a reggelek,
ezért igyekeztem az első osztályos kisunokámnak,
Déneskének egy új, fiús, de még nem nagyon meleg sapkát készíteni. 
Olyat, amelyet a kerékpáros sisakja alatt is tud viselni.


Úgy döntöttem horgolom!
Választásom a Barka - Gilice, 100% pamutfonalára esett. 
A horgolást felülről kezdtem 4,5-ös horgolótűvel,
majd a patent résznél 3,5-el fejeztem be. 


- Vasárnap késő délután - amikor már túl voltunk a kalákában készült (Icamama hozta a pogácsát, Menyecském a kakaós kalácsot, én pedig főztem a halászlét...) ebéd utáni pilledtségen -, Bea és az Ő Drága Kicsi Fiacskája már útra készen állt, amikor eszembe jutott, hogy az új sapkát fel kellene próbálni...!   Persze nem csak próbálni, hanem fotózni is! :-)
- Gyere Kicsim, állj ide a tiszafa elé... Fordulj felém...
- Jaaaj, a szemembe süt a nap!
- Jó, akkor fordulj oldalt... Most kicsit balra... Egy kicsit jobbra... Kérlek ne mozogj... Mindjárt készen vagyunk!
-  Jó-jó, de... Marcsimama nem unod mééég? :-)))
- Rendben Drágám, nem gyötörlek tovább! Induljatok Anyával, mert mindjárt este lesz és...  Apa is haza ér! :-)


Vigyázzatok az úton!
Kedveskéim, vigyázzatok Egymásra!

2011. július 29., péntek

Igazolt távollét

Sokan kérdezik miért nem írok, hol vagyok mostanában?
Jelentem, IGAZOLTAN TÁVOL, mert... mostanság körülöttük forog a világ: 


A 2,5 éves ÁKOS féltő gondossággal,
nagy-nagy szeretettel veszi körül az 1 hónapos ÁBELT! :-)

Gyapjút festettem, fontam, kötöttem, horgoltam és még nem mutattam, de most...
ugye érthető a "hallgatásom"? :-)))


2011. július 13., szerda

ÁBEL és pár gondolat

Közhírré tétetik, hogy...
ÁBEL MEGGYÓGYULT! :-)


Ezzel a hajnali fényben pompázó kis virágcsokorral
köszönöm meg Mindenkinek az együttérzést, az aggódást, az imát,
a lelki és spirituális segítséget, a rengeteg pozitív energiát!
Külön köszönöm a celdömölki és a szombathelyi kórház orvosainak, nővéreinek
az időbeni odafigyelést, a lelkismeretes, példaértékű munkát,
amellyel Ábelt és Édesanyját ápolták, gyógyították!

Íme ÁBEL, akiért aggódtunk, akiről az előző bejegyzések szóltak:


"Csitulj, csitulj örökösen aggódó anyai szívem!!!
Hiszen...
Ábel és Édesanyja már elhagyhatta a kórházat..., Andris szerencsésen haza ért Angliából, Dénes meg Hollandiából..., Zitukáék még itthon vannak..., Reni leérettségizett..., Déneske kijárta az óvodát..., Ákos pedig... nagyon örül a kistestvérének. :)))"  
A fenti, tömör információt írtam ismerőseimnek a facebookon, mert... van amikor elakad a szó.
- Mondom is a hozzám közelállóknak, hogy nem akkor van baj, ha sokat beszélek, hanem, ha sokáig hallgatok! -  Most sokáig hallgattam, ezért elnézést kérek azoktól, akik várták a "híreket".

Más...
Az említett közösségi oldalon egy kedves ismerősöm a fenti bejegyzésemhez megjegyzést fűzött: " Ez már csak az anyák sorsa!!" 
Persze, lereagáltam: "‎...és Annácskám, így van ez rendjén és így van ez jól és... Hálás vagyok, hogy megadatott, hogy (gyermekeim apukájával ellentétben) megérhettem, hogy nem volt hiábavaló, hogy nem volt pusztán öncélú a létem."  Szóval, beindultak az érzelmek és beindult egy gondolatsor...
Mert visszagondoltam, hogy tegnap délután is - amikor a drága Déneske unokám velem volt - milyen boldog voltam és HÁLÁS a sorsnak, hogy én - sok szerettemmel ellentétben - megélhettem ezeket a hol nehéz, hol végtelenül boldog perceket. Eszembe jutott Anyukám, aki egyszer, amikor a három gyermekemre nézett, megjegyezte:  "Látod kislányom, ez a feltámadás, mert Őbennük élünk tovább!"
Igen, Őbennük élünk és élnek tovább az Őseink, a már eltávozott szeretteink. Anyám, Apám, Nagyszüleim és DÉNES, a gyermekeim édesapja, akinek csak 50 év adatott, aki a - most már - 4 gyermek közül csak az első unokáját ismerhette... 


2011. július 2., szombat

S.O.S.


KÉREM, SEGÍTSETEK!

Segítsetek imádkozni, mert ÁBEL ismeretlen eredetű fertőzést kapott.
- Valószínűleg tüdőgyulladás. - 
Már egy napja a szombathelyi, megyei kórház újszülött intenzívén kezelik,
géppel lélegeztetik...



2011. június 30., csütörtök

MEGÉRKEZETT!!! :)))



MEGSZÜLETETT  TÖRTELI  ÁBEL! :)))
- Az én drága, 4. unokám! -
3740 gramm, 50 cm, vasgyúró, hatalmas fekete haj és... gyönyörűűűűűűűűűűűű!
Isten hozott közöttünk Drága Kis EMBER!

- Bővebben majd este, mert most eufólikus állapotok uralkodnak. :))) -



Várakozás

Igen, a várakozás szorongató perceit élem, mert... nagy-nagy szeretettel várjuk ÁBEL - Zsuzsi és Andris második kisfiának - megszületését. ...
Még pár óra és Ő is itt lesz közöttünk! :)

2011. május 26., csütörtök

Szimultán

Van az úgy, hogy dolgozom 1-2-3... (mikor melyikhez van kedvem) munkán, de valakitől kapok egy inspirációt, esetleg jön egy ihlet, egy ötlet, vagy motiváció és elő kell vennem a tűim, az áhított fonalat és... (nehogy elfelejtsem mit is akarok) "gőzerővel" belekezdek egy újabba. :)


- Igaza van Zitának, a lánykámnak, amikor azt mondja: "Anyu, te annyi mindent akarsz csinálni, hogy ahhoz kevés egy élet."  Hmmm, annyi baj legyen, majd legfeljebb visszajövök! :))) - 
Most kb. ennyi a folyamatban lévő "alkotás":


2 babatakaró, 5 kendő, Zitácskám pulóvere, egy horgolt-, "irattartós" táska (az utóbbit már csak bélelni kell) és...  az aktualitás híján félbemaradt téli pulcsikat, zoknikat, sapkákat és kesztyűket nem is mutatom. :)
Most azon leszek, hogy legalább ezt a 8-at mielőbb befejezzem, blokkoljam és... majd mutassam, hogy hozzákezdhessek a tervezett varrásokhoz, fonal-festésekhez, fonás-tanuláshoz. Jaaaa, ... hogy a megélhetést biztosító /?/ főállásom, a kertrendezést és a soros befőzéseket ne is említsem. :)
De, mindezek előtt legfontosabb a CSALÁDOM! Ha hívnak, ha szükségük van rám, akkor ŐK AZ ELSŐK!!!

2011. május 9., hétfő

Michael Gräber, avagy...

...ÉLJEN A SZERELEM!
Tegnap /is/ Mihály napja volt és én  emlékeztem.

A szeretett (szerelmes) Misi, 1923-ban.

Michael Gräber, vagy ahogy itt mondják, Gréber Mihály a nagyapám volt. Én csak fényképeken láttam, mert... Őt is felemésztette, bekebelezte a II. világháború. Amit róla tudok, ill. tudni vélek, azt anyámtól, nagyanyámtól, vagy saját kutakodásaim által ismerem. 

A Gräber család a törökök kiűzése után, az 1700-as években, - pontosan még nem tudom, mert az anyakönyvi kivonatokat (eddig) csak 1802-ig találtam meg - német iparos és kereskedő telepesként, a Dunán lehajózva érkezett Bácskába, a mai Vajdaság területére. Édesapja Nikolaus Gräber,


Dédnagyapám, mint katona, 1914-ben.

vagyis Gréber Miklós, édesanyja Katherina Zundl (magyarul Katalin, akiről sajnos nem találtam fotót) volt. Mind két szorgalmas család igen jó módban élt és ... korábban csak német nemzetiségűekkel kötöttek házasságot. Dédnagyapám fazekasnak, kályhásnak taníttatta a két fiát, Franzit és Misit...

Ferenc és Mihály 1923-ban

...és mivel Katerina dédnagymamától elvált és ismét nősült, az új feleség 2 lányát szánta (praktikus okokból, a vagyon egybentartása végett) a fiainak. Ferenc ezt el is fogadta. Nagyapám viszont... meglátta a szegény, magyar, 11 gyermekes vasúti bakter, Gál Sándor és felesége, Kosaras Rozália szépséges Zsófia  (Sophia) nevű lányát és oly mélységes, határtalan szerelemre lobbant iránta, hogy felrúgott minden családi tradíciót, minden szülői, nemzetiségi elvárást és feleségül vette Gál - vagy néhol Gall néven említett - Zsófiát. E tettének (az akkori idők) egyértelmű következménye volt, hogy családja kitagadta!
A boldog, az életben és önmagukban bizakodó ifjú pár a vajdasági, főleg magyarok által lakott, - szép hagyományairól, csodálatos népviseletéről, gyönyörű táncairól és nem utolsó sorban búcsújáró Szent Kútjáról ismert -  Doroszlón telepedett le. Összefogással, (nagymamám taposta, gyúrta az agyagot,  nagyapám formázta, égette)  kétkezi munkájukkal egzisztenciát, megbecsülést, hírnevet teremtettek maguknak. 

- Nagyapám a környék máig emlegetett, neves fazekas és kályhásmestere volt. Tudását az akkori idők elvárásainak megfelelően, fél Európát bejárva (még Zsolnayéknál is dolgozott) szerezte. Néha elmegyek Doroszlóra a barátainkhoz és a faluban sétálva kérdezősködöm, hogy nincs-e valakinek olyan bontott cserépkályhája, vagy legalább kályhacsempéje, amit a nagyapám készített. Nem! Bontott, az senkinél sem akadt, csak újraépített, amit ma is boldogan használnak és büszkén mutogatnak. Egyik kályha a doroszlai, gyönyörűséges táj ház tisztaszobájában mindenki számára megtekinthető. 
Ha Doroszlón járok, engem ott mindenki csak a "Kályhás Mariska" lánya és a "Gréber Mihály" unokájaként ismer és... ez nagyon-nagyon jó érzés. :) -

Szerelmük gyümölcse két gyermek lett, János és Mária, aki az én Édesanyám lett.
- Mindannyian három nyelven beszéltek, magyarul, németül és szerbül. - A Papa sokat volt távol, mert "portékáit" el is kellett adni, kályhái melegét pedig, a más településeken élők is igényelték. A Mama e közben otthon vezette a háztartást, nevelte a gyerekeket, szőtt, font, varrt, kötött, horgolt, hímzett, állatokat tartott és gyönyörű kertet művelt.
Dédnagyapám a kitagadást követő 16 évig nem volt kíváncsi rájuk, de akkor egy nap, váratlanul beállított.
A gyönyörűen rendben tartott háztól, a csodálatos kerttől és az udvaron száradó hófehér ruhák látványától elakadt a szava. (Mesélte a nagymamám) Csak annyit tudott kérdezni, hogy: "No-no ezt ki csinálta?" Nagymama pedig szerényen csak azt válaszolta: "én".  "Ez igen, az ilyen asszonynak aranyba kell foglalni a kezét!" ...mondta az apósa. :)   - Lám-lám hová vezet az előítélet! -  
Az alábbi kép, kb. pont az időből való:

Az 1940-es évek elején készült, boldog családi fotón nagyapám, Mihály-, 
nagyanyám, Zsófia-, anyám, Mária- és nagybátyám János (Hans Gräber) látható.

A boldog, családi idillt, az elért eredményeket, kegyetlenül szétzúzta a háború. Hol azért kellett rettegni, mert a nagymama magyar, hol azért, mert a nagypapa német. Nagybátyám a háború vége felé, mint afféle forrófejű kamasz, katonának állt, az akkor már obsitosnak számító nagyapámat pedig, 1944-ben behívóparancs várta. Az egyedül, védtelenül maradt nők, 1944 októberében, hallva a környékbeli vérengzésekről és a közelgő front hatására egy akkor szerveződő, menekülő csoporthoz csatlakoztak. Nagymama, szélnek eresztette állatait - köztük az oly nagyon szeretett, németjuhász "Wolfi" kutyát is  - levágta a libáit, húsukat kisütötte és bödönben, zsírral leöntve eltárolta a hosszú útra. A megszabott mennyiségű poggyászba száraz babot, tésztát, lencsét, lisztet és némi, pénzzé tehető értéket csomagolt a pár családi fotó, ill. a személyes ruháik mellé. És... 16 éves, gyönyörű lányáért, a puszta életükért aggódva, a katonailag védett konvojjal, sokadmagával elindult a vérzivataros Európába, Németország irányába.
Nagyapám tartózkodási helyét nem ismerték, így üzenni sem tudtak, hogy elmenekülnek. Még Szerbia területén voltak, amikor az egyik kis településen rövid időre megállt a karaván. Wolfi kutya, minden zargatás ellenére kísérte Őket, de itt eltűnt. Gondolták anyámék, hogy talán feladta és visszamegy a falujukba, de nem! Egy kis idő múlva megjelent, nyomában egy katonával! Egy katonával, aki nem volt más, mint a nagyapám! A kutya megérezte, hogy ott van a közelben, megkereste és odahívta anyámékhoz. Így tudtak elbúcsúzni és... ekkor látták egymást utoljára.
Nagyapám, ismeretlen helyen és körülmények között, 1944, vagy 1945-ben halt meg. Arcára nem borul szemfedő, sírjára senki nem tesz virágot...   
Csak 42 éves volt!
Pusztán pár, megsárgult fotó emlékeztet Rá, de én mégis, mégis szeretem! Szeretem és mélységes tisztelettel gondolok Rá /is/.
Nagymamám, anyám, nagybátyám sorsa később, hogy hogyan is alakult ... az egy-egy másik történet.

Sajnos kevés az információm, csak kis mozaiklapocskákból áll össze a kép. - Mert... amíg éltek a szüleim, nagymamám, nem kérdeztem, Ők pedig, ritkán beszéltek a fájó múltról és... én nem figyeltem eléggé rájuk. Mea culpa, mea maxima culpa! -

És hogy miért írom le mind ezt???
Azért, hogy tudják az enyéim és tudják azok a szeretett rokonaim, unokatestvéreim (Hans Gräber, az én "Jani bácsi"-m gyermekei)  is, akik tőlem, tőlünk távol élnek.
- Drága nagybátyám gyermekei, Hanna, Loni és Vincze, ott a messze Németországban! Szeretném, hogy Ti is tudjátok, büszkék lehettek az őseitekre!  Büszkék lehettek, mert szeretetben, tisztességben, igaz hitben, emberségben éltek. -

Szóval... Éljen a szerelem!
Mert, ha Ő nem rúgja fel a családi tradíciókat és nem kezd egy nehézségekkel teli, teljesen új életet a szépséges Zsófival, akkor nem születhetett volna meg anyám, szeretett nagybátyám... én, a gyermekeim, unokáim és a minket követő, remélhetőleg nagyszámú és érdemleges utódai, utódaink.

2011. május 3., kedd

Valahogy...

... nem ment nekem mostanában az írás, pedig annyi minden történt.
(Vagy talán pont azért?)
Óvodai Anyák Napja a nagycsoportos Déneskéméknél...




Kellemes, szeretetteljes húsvéti találkozások...



Renikém gimnáziumi ballagása...


- Amely eszembe juttatta, hogy 40 éve, 1971-ben én is ballagtam a gimnáziumból és... az nap délután volt az eljegyzésem a későbbi férjemmel, a gyermekeim Édesapjával, aki sajnos már nincs közöttünk.
Milyen boldogság lenne, ha Ő is megélhette volna ezt a napot! -

...egy ellesett pillanat, ahol az én "Kicsi Babám", Zitácskám örül az Ő Kincsének:


...a ballagást követő, hajnalig tartó - eszem-iszom, zenés, táncos - buli és mégis...
nehéz volt a lelkem! 
Kavarogtak bennem a régi húsvétok, az eltávozott szeretteim emlékei és...
nagyon hiányoztak Andrisék, akik talán most először, de nem tudtak haza jönni.
- Meg kellene végre tanulnom mindig csak előre nézni, de... olyan bizonytalan, oly kilátástalan számomra a holnap. - 

Találtam ma egy idézetet, amit úgy gondolom minden nap olvasnom kellene:
“Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled. Fájdalmad, félelmed és dühöd, sajnálkozásod és bűntudatod, irigységed és terveid és sóvárgásaid csak a múltban vagy a jövőben élnek.”
(Dan Millman – A békés harcos útja)

2010. december 1., szerda

Fehér Sólyom

Ma két éveegy igazán ritka és különleges bolygó-együttállás napján - született a 3. kisunokám ÁKOS, a (három közül) legfiatalabb gyermekem, Andris és Zsuzsi első gyermeke.


Boldogságos nap volt és... persze a mai is az, de... elröppent két év. :)





Szerető szülei - és persze nagyszülei, dédijei, nagynénjei, nagybátyjai, unokatesói... - örömére, ügyes, okos és persze szépséges legénykévé cseperedett. :)
Aki már egyedül is mossa a fogát...


...és a humornak, a huncutságnak sincs híján. :)))


Drága kis Sólymom, szárnyalj csak magasan és szabadon! Röpted legyen büszke, sikeres és boldog, minden kedves szeretted legnagyobb örömére!

2010. november 23., kedd

"jija"

Az elmúlt pénteken volt Renátának, az elsőszülött unokámnak (39 éves voltam, amikor született) a gimnáziumi szalagavatója. - Ja, ja... hogy szállnak az évek! :))) - Zita-anyával időben elindultunk, hogy a család, még munkában lévő tagjainak is biztosítsuk az ülőhelyet, ill. a tetthelyre fuvarozzuk - hatalmas kellékes csomagjával - Drága  Ünnepeltünket. Kedvenc taxisunkat hívtuk segítségül, aki egy aranyos, általunk már elfelejtett történetet idézett fel számunkra.
Amikor Reni még kislány volt és én a városközpontban laktam, sokat volt nálam. - 2-3 éves kora körüli a történet. - Abban az időben volt egy kedves csau-csau kutyusom, az Ájlika, akit - emeleti lakásomból - rendszeresen levittünk sétálni. Sétánk során elhaladtunk a taxiállomás mellett, ahol a "bácsik" minden alkalommal feltették a kérdést:
"Renike milyen színű a kutyus nyelve?"
 Amire a válasz (1-2 évig) a következő volt: "jija" :)))
- Állítólag a taxisok (egymás között) a mai napig emlegetik. -
Egyszerű, de aranyos kis történet, amely számtalan másikat idéz fel bennem, bennünk. - Köszönet Sándornak, hogy megőrizte és elmesélte! -
Renikém nagyon sok örömet adó, kedves, figyelmes, érdeklődő, nyitott, segítőkész kislány volt.
Persze ma is az, csak ma már egy gyönyörű ifjú HÖLGY, aki előtt most nyílik meg igazán a világ!

Drágám, köszönöm a sok-sok szeretetet, szép emléket, kedvességet, amit Tőled kaptam!

2010. november 18., csütörtök

Évfordulók

Öröm és bánat...   bánat és öröm...
Ezen a napon kavarognak az érzéseim, mert...
11 éve, ezen a napon halt meg az Édesanyám.
Ő érte ég ez a gyertya!


...és öröm, mert 33 éve született Andris, a fiatalabbik Fiam. :)))
- Aki nem csak 2,5 évesen volt ilyen aranyos, hanem még most is. -


Drága Szívem, nagyon jó egészséget és sok-sok boldogságot kívánok! :)

2010. november 17., szerda

Mai sikerélményem :)

 20 éve nem (vagy csak alig) varrtam és most...


...Renikém kérésére nagy-nagy szeretettel megvarrtam számára a ballagási matrózblúzát.
Hmmmm... igen, igen már 18 éves és ballag a középiskolából! :)))
- 40 év korkülönbséggel Ő az elsőszülött unokám! -


Drágám, nem tudom szavakba önteni, mennyi szépet és jót kívánok Neked az ÉLETBEN!!! :)


2010. augusztus 19., csütörtök

Ma 60 éve!

Igen, ma 60 éve,
1950. augusztus 19-én kötött örök házasságot Gräber Mária (az akkor még hontalan, doroszlói menekült, varrólány) és (az 5 év orosz hadifogságból éppen csak hazakerült, akkor még péksegéd) Fodor Sándor, az én Drága Szüleim.
Már több, mint egy évtizede nincsenek köztünk, de emlékük örökre bennünk él.
Emberi nagyságuk, helytállásuk, sírig tartó szerelmük példaértékű mindannyiónknak.

Már nagyon régóta tervezgetem egy blog elindítását, de csak tépelődtem, kifogásokat, megoldásokat kerestem, pedig annyi, de annyi lenne a mondani valóm.
Úgy döntöttem, hogy emlékükre, ez a nevezetes nap, ez az évforduló lesz a blogindítás napja.

Szeretnék írni gondolatokról, érzésekről, emlékekről, emberekről és az alkotás öröméről.
Igen, ma elindul valami...