Nem véletlen a blogom címe, hiszen nagyon erősek a kötődéseim.
Kötődöm a családomhoz, a szívemhez közel álló emberekhez, a már eltávozottakhoz és itt lévőkhöz egyaránt. Kötődöm a városomhoz, az azt körülölelő tájhoz, a szülőföldemhez, a hazámhoz, ehhez a csodálatos világhoz... Kötődöm tárgyakhoz, a szép emlékeimhez... Kötődöm ehhez a - lassan rozogává váló - házhoz, ahol felnőttem, és ahová visszaköltöztem... Ahol boldogan élt Anyám és Apám, ahol megpróbálom - mindig a szépet keresve - megtalálni a magam békéjét, a magam boldogságát. ...És persze kötődöm ehhez a házhoz tartozó picinyke kerthez, amely minden évszak, minden napján csodákat kínál.
Úgy érzem, "lelke" van!
Ha belépsz az udvarba, lehet, hogy észre sem veszed, hiszen nem egy nagyon rendezett, nem is eléggé gondozott ez a kert. - Mondhatnám, hogy romló egészségem, rohamosan gyengülő munkabírásom, egyedüllétem, vagy időhiányom az oka, de... ez van. - Lenne mit tenni benne bőven!
Ez a kert, az emlékek kertje!
A virágok nagy részét - főleg a tulipánokat - még az Anyukám ültette! Nagyon büszke volt a kertjére, a virágaira... Mindig eszembe jut, hogy halálos betegen, a kórházi ágyán, az volt a kívánsága, vigyek be egy picinyke csokorral a kertjében nyíló, őszi virágokból. Megtettem, és Ő boldog volt!
Most engem tesz boldoggá a kora tavasztól folyamatosan nyíló virágok látványa és illata, a nyáron érő gyümölcsök íze, a közelemben fészkelő madarak röpte és éneke, a lombok között bekúszó fények játéka.
- De szeretném, ha ezt az örökséget, ezt a látásmódot át tudnám adni az Utódaimnak! -
Hajnali és esti fényjáték...
Íme egy kis ízelítő, a teljesség igénye nélkül:
Elnyíltak már a hóvirágok, a krókuszok, a csillagvirágok, a jácintok, a nárciszok, a császárkorona...
Most pompázik az aranyvessző, a babarózsa, egy - alábbi képen is látható - rózsaszín és egy - alig látható - pomponos virágú sárga cserje (nevüket sajnos nem tudom) és a tulipánok.
A tulipánokat követi a gólyaorr, az orgonák, a labdarózsa, a gyöngyvirág, a jázmin, a pünkösdirózsa, a futó- és bokor rózsák, a liliomok...
Apropó, orgona! Anyám is nagyon imádta, mennyit énekeltük... "Lila orgonák, oly bús a lombotok..."
Bár nagyon fáj és ezért nehezemre esik egyedül, de...
Valamelyik nap vinnem kell Anyukáméknak a kertjük virágaiból!!!
