Már hetek óta készülődünk - szintén "tanyamániás" - barátnőmmel, Idával, hogy hozzákezdünk a tanyafelújító-, biokertészkedő projektünkhöz. Na, de... "ember tervez, Isten végez"! A várva várt tavaszba visszafurakodott a tél és csak húzódott, húzódott az idő. Úgy tűnt, hogy a március 23-ra tervezett munkálkodást, a férfisegítséget ismét le kell mondanunk. Én, minden esetre csak elindultam kifelé, mert a szántást ígérő segítségünk reméltem, hogy nem futamodik meg a 0 fok körüli hőmérséklettől. :-)
Út közben csörög a telefon és Iduka sikítja: "Itt a Pityuuuuuu! Mit csináljunk?" Gyertek ki! :-)
- Igen, mivel nem volt - 20 fok, Pityu kerékpárjával elindult 10 km távolságról és... meg is érkezett! -
Kiértem, kifeszegettem a két éve mozdulatlanra, majd szétesésre korhadt kaput, gyűjtöttem egy nyaláb száraz faágat és begyújtottam a konyhai kis cserépkályhába. Ropogott a tűz, langyosodott a levegő... megérkeztek Idukáék és... elindult a szorgos, jókedvű munka! :-)
Pityu lefűrészelte a fölös, korhadt, vagy vészesen a háztetőre lógó faágakat...
Ida, nagy szakértelemmel megmetszette a gyümölcsfákat.
Közben megérkezett a traktoros és precíz, hozzáértő munkával,
jó mélyen felszántotta a veteményezésre kijelölt területünket.
A fenti kép sarkában látszik, hogy
"hátha egyszer még szükséges lehet rá alapon"
meghagytuk a fóliavázat" ...Hiába, vannak még terveink! :-)
Az idő szomorkás volt, de nem panaszkodhattunk, mert
- Pityu mindent tudó kütyüje szerint -
délkörül + 11,7 fok hőmérsékletet mértünk.
Röpke, hideg-élelmi ebéd, forró kávé és újult erővel álltunk neki a munkáknak.
Őszintén bevallom, hogy a "tanya-projekt" motorja, Iduka!
Jókedve, lelkesedése, szorgalma, álmai és vágyai inspirálólag hatnak rám is.
Az Ő kitartásának köszönhető, hogy a tanya bejárata előtti terület is,
ilyen szépen kitisztult.
A lehullott, száraz ágak és falevelek összegyűjtését követte volna a fűnyírás...
- Ha az a "volna" ott nem lett volna! -
Bizony, minden igyekezet ellenére, a fűnyírónk nem indult be...
Viszem a szervizbe!
Azért semmi lazsálás!!!
Amíg Pityu az avart gyűjtötte, mi - pihenésképpen - körbejártuk a portát,
hogy felmérjük,
a kerítés javítására mennyi fonott drótot kell még venni...
Na, ez a "körbejárás", ez volt a jutalmunk!
A tanyát körülölelő erdőben, gyermeki örömmel, "csodákra" leltünk! :-)
- Bár külön is megérnének egy bejegyzést, de...
mivel ennek a napnak az élménye volt, sorakozzanak itt a képek! -
...Mert bizony csoda a megújuló természet,
a fák között beszűrődő fény, a lassan sarjadó aljnövényzet,
a párhuzamosan futó vadcsapások,
a csodálatos színekben pompázó és burjánzó moha és zuzmó...
...És ez a gyönyörű, piros foltokban felbukkanó valami!
Azóta már tudjuk, ez a "valami" a PIROS CSÉSZEGOMBA.
- Sőt, mint vasárnap a Szankon lakó nászuramtól megtudtam,
népies neve: MADÁRITATÓ. ...Ami nagyon is találó! -
Ugye gyönyörűek??? :-)
* * *
Mi minden fér egy napba!
Készen lett a szántás, meg lettek metszve a fák, csatorna kitisztítva,
rendeződött a tanya előtti udvar, jókat nevettünk, sokat beszélgettünk,
nem csak néztük, hanem láttuk is a "csodákat"! :-)
- Sőt, a szántást végző és a környékben gyermekeskedő segítségünktől,
nagyon érdekes, helytörténeti ismereteket szereztünk!
...Hiszen, csak EZ A TANYA (az akkori cselédházak egyike)
maradt meg az egykori, világhíres, körtenemesítő,
Szatmáry birtok épületei közül!!! -
Sok, nagyon sok minden van még hátra,
(hidrofor beindítása, tetőjavítás, új kapu felállítása, nagytakarítás, veteményezés...)
de... bízunk benne, hogy lesz még segítségünk.
Lesznek még jóbarátok, akikkel nem csak a munkálatokon, hanem
abban a nagyon sok örömben, élményben is osztozhatunk, amit ez a projekt,
ez a pozitív energiákkal teli hely és környezet kínál nekünk!
* * *
Most azon gondolkodom, hogy ez a "tanya-projekt",
megérne egy külön "misét" (blogot), de ahogy Zsuzsika-menyem mondta:
"Marcsimami, a kézműveskedő, a főzőcskéző, a kertészkedő, az érdekvédő,
az érzelmekkel teli gondolkodó...
ez is, az is te vagy!"
Elfogadom! :-)
Bár estére már jártányi erőm is alig volt, azért...
Folytatása következik!
