Két éve...

Igen, két éve nem írtam a blogomba. ...Pedig, hogy szerettem! 
Valójában most is szeretem, csak az a fránya időzavar...
Egyszerűbb a telefonomról, rövidke szöveggel fellőni az aktuális fotót... hipp-hopp olvasni a válaszokat és reagálni is rájuk. 
Azért vannak terveim még e bloggal! Remélem, hamarosan tudok megfelelő időt szánni rá.
- Szeretném megmutatni a munkáimat, a két év alatti fejlődésemet és...  szeretnék írni (sok-sok fotóval tűzdelve) az engem körülvevő tájról, az érzéseimről, a gondolataimról, s nem utolsó sorban a már csak általam ismert családi történetekről. -  
Ja...!!!  A tulipánok, az idén is gyönyörűek!!! :)

Addig is, amíg itt újra jelentkezem, megtalálsz ITT!

Emlékek kertje...

"KÖTŐDÉSEK"
Nem véletlen a blogom címe, hiszen nagyon erősek a kötődéseim.
Kötődöm a családomhoz, a szívemhez közel álló emberekhez, a már eltávozottakhoz és itt lévőkhöz egyaránt. Kötődöm a városomhoz, az azt körülölelő tájhoz, a szülőföldemhez, a hazámhoz, ehhez a csodálatos világhoz... Kötődöm tárgyakhoz, a szép emlékeimhez... Kötődöm ehhez a - lassan rozogává váló - házhoz, ahol felnőttem, és ahová visszaköltöztem... Ahol boldogan élt Anyám és Apám, ahol megpróbálom - mindig a szépet keresve - megtalálni a magam békéjét, a magam boldogságát. ...És persze kötődöm ehhez a házhoz tartozó picinyke kerthez, amely minden évszak, minden napján csodákat kínál.
Úgy érzem, "lelke" van!
Ha belépsz az udvarba, lehet, hogy észre sem veszed, hiszen nem egy nagyon rendezett, nem is eléggé gondozott ez a kert. - Mondhatnám, hogy romló egészségem, rohamosan gyengülő munkabírásom, egyedüllétem, vagy időhiányom az oka, de... ez van. - Lenne mit tenni benne bőven!

Ez a kert, az emlékek kertje!

Ebben szorgoskodott Anyám és Apám, itt játszottak a gyermekeim-, itt keresgélték a kis húsvéti csomagocskáikat...  :-)
A virágok nagy részét - főleg a tulipánokat - még az Anyukám ültette! Nagyon büszke volt a kertjére, a virágaira... Mindig eszembe jut, hogy halálos betegen, a kórházi ágyán, az volt a kívánsága, vigyek be egy picinyke csokorral a kertjében nyíló, őszi virágokból. Megtettem, és Ő boldog volt!
Most engem tesz boldoggá a kora tavasztól folyamatosan nyíló virágok látványa és illata, a nyáron érő gyümölcsök íze, a közelemben fészkelő madarak röpte és éneke, a lombok között bekúszó fények játéka.
- De szeretném, ha ezt az örökséget, ezt a látásmódot át tudnám adni az Utódaimnak! -

Hajnali és esti fényjáték...

Íme egy kis ízelítő, a teljesség igénye nélkül:

 Elnyíltak már a hóvirágok, a krókuszok, a csillagvirágok, a jácintok, a nárciszok, a császárkorona...

Most pompázik az aranyvessző, a babarózsa, egy - alábbi képen is látható - rózsaszín és egy - alig látható - pomponos virágú sárga cserje (nevüket sajnos nem tudom) és a tulipánok.

A tulipánokat követi a gólyaorr, az orgonák, a labdarózsa, a gyöngyvirág, a jázmin, a pünkösdirózsa, a futó- és bokor rózsák, a liliomok... 

Apropó, orgona! Anyám is nagyon imádta, mennyit énekeltük... "Lila orgonák, oly bús a lombotok..."



 Bár nagyon fáj és ezért nehezemre esik egyedül, de...

Valamelyik nap vinnem kell Anyukáméknak a kertjük virágaiból!!! 

Tavaszodó Világom

Minden tavasz megújulás,

minden tavasz új remény,

minden tavasz új esély!

...A természetnek, nekünk és - remélem - nekem is! :-)

 

 

Hatvan évem "elszelelt", mégis mindig, újra és újra rácsodálkozom a természetre.  Erőt ad és bizakodást, hogy soha nincs későn, csak TENNI, TENNI KELL! Mindennek, minden évszaknak és korszaknak megvan a szépsége, csak... észre kell venni! Bizony, ÉSZRE KELL VENNI!!!

- Az alábbi képek is (többségében) egy ilyen "rácsodálkozás" pillanatait örökítik meg, 2013. március 11-én. -

  

Az ablakomból, a korareggeli fényben először a kicsiny,

de annál több munkát igénylő udvarom, hívogatóan tárul elém. 



 

 

Közelítek, egyenlőre még a magasból...

Pár nap múlva csodálatos, sárga virágfüggöny takarja majd el az udvar hátsó részét. 

 

 

A földön, kicsinyke vörösbegy és...

 

 

...a rigócskáim egyike kutakodik eleség után. :-)

 

 

Nincs mese, most már le kell mennem!!!

A csodálatos kankalin közelében, egy kis koránkelőre bukkantam.

 

 

 

"Egyiknek sikerül(t), a másiknak nem!" :-(

A kis túlélő mohón táplálkozik. :-)

 

 

Körbenézek, és... JAJ, hol is kezdjem???

 

 

Vizes a föld, még várnom kell... akkor irány a tanya!

 

 

 

A látvány szomorú, hiszen két éve, kényszerűségből ugyan, de elhanyagoltam...

Most vannak célok, vannak tervek és remények, hogy ez a terület is életre kel! :-)

 

 

És életre kel, élettel, színekkel telik meg az udvar...

 

 

 

...Megújul, élettel, nevetéssel telik meg a ház! :-)

 

 

 

Tiszta lesz az ablak...

 

 

Fényes lesz a homályos tükör, ...az elhomályosult "tükröm"!   

 

 

 

Még szétnézek, felmérem a temérdek tennivalót...

Bezárkózom, elindulok a kapu felé és...

Óvatosan lépkedek, hogy megóvjam ezt a csodálatos moha-kolóniát.

 

 

 

 

Igen, szeretném megőrizni és tovább adni

mind azt a szépet amit látok,

amit a szívemben érzek!

 

Drágáim, ez az én örökségem! :-)

 

 



Csak azért, ...

hogy szép legyen a júniusunk (is)!

Jázmincsokor reggeli fényben :) 

Rózsa, rózsa...

...labdarózsa levele...          - Na, de hol van??? -
Mármint az a legény, akit a kedvemre neveltek. :))) 

Erre a helyre, sok-sok évvel ezelőtt, még Anyukámék ültettek egy labdarózsa-tövet. Nőtt, növögetett, metszésekkel szép fává teljesedett, de egyszer csak elérte a vég. Törzse elkorhadt, kitört, de... gyökeréből új hajtások fakadtak. Én ezeknek a hajtásoknak az erősebbjeit meghagytam, össze- és kikötöztem. Meghálálva a gondoskodást, mára ilyen gyönyörűséges "menyasszony" lett belőle. :) 

Ugyan virágzáskor eltorlaszolja a hátsó kamrához vezető utat, de nem baj! Minden tavasszal csodálattal nézem és... szeretem! :))) 

Kedves nekem...

...ez a kis kertecske, ami a házamhoz tartozik. Nem csak azért, mert gyermekkorom emlékei idekötnek. Nem csak azért, mert virágainak egy része Anyámra emlékezetet, hanem azért, mert életigenlés árad belőle.

Igazán nem vagyok jó gazdája, mert a kezdeti tavaszi lendület a nyár végére, lelohad.
- Persze, ez csak a látszat! - Valójában nem egy szabályos, szépen rendezett kertecske, mert... alig-alig rendszabályozom. Rengeteg virág szórja szét a magjait (mályva, sarkantyúka, szarkaláb, köröm-, pillangóvirág, stb...) és én hagyom őket élni, virulni. Ebből aztán a nyárra, egy burjánzó színkavalkád kerekedik és én gyönyörködöm bennük.

- Így nőhetett naggyá egy cseresznyefa (sőt túl naggyá és sajnos meg kellett tőle válnom),  a korábban említett sárgabarackfa és mostanság egy kesze-kusza, bokorszerű birs is. -

Ugye milyen szépségesek a virágai? :)

A gyerekeim mindig mondják, hogy "csak a kerítés mellett legyenek virágok, a közepét pedig füvesítsd be, mert így olyan rendezetlen", de...    
Én így szeretem, töltekezem belőle!!!

- Korábban átalakítási terveim voltak, ezért egy építész mérte fel a "terepet" és azt mondta: "Mindent ehhez a kerthez kell igazítani, mert ennek A KERTNEK LELKE VAN!" ...no, ez nagyon szimpatikus volt nekem, mert meglátta, kimondta azt, amit én érzek. -

Manapság, a gondokkal teli, átgyötrődött éjszakákat követően ez a kertecske, illetve "lakói" adnak erőt és hitet a holnapok megéléséhez.  Reggel kimegyek és már a teraszon elvarázsolnak a hosszúra nyúlt árnyjátékok... 

...és az áldott napfény, amely szépen, lassan birtokba veszi a "világom". 

Kötődéseim egyike ez a kis kert. :)

Virágvasárnap

HALLELUJA!

Látod, amit én látok???

A virágok mögül egy mosolygós felhőcske kukucskál. :)



Élni és élni hagyni...

Elkezdődött a barackvirágzás, amely számomra azt jelenti, hogy igazán beköszöntött a tavasz! :-)))



Március utolsó napjára kipattant pár rügy és a szikrázó napsütésben méhecskék egész raja zsongta körül a lassan virágba boruló fácskát. Egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal! 

Közben elgondolkodtam, hogy mennyi, de mennyi örömöt és szépséget nyújt ez a kis ágas-bogas, kesze-kusza sárgabarack fácska. Hogy miért kesze-kusza? Mert csak úgy vadon nőtt. Valaki, (talán régen eltávozott Anyám, vagy Apám, akik korábban itt éltek) valamikor elejtett (na nem eldobott, mert nagyon precíz Emberek voltak)  egy barackmagot, amiből - a többi évelő növény között, szépen megbújva, rejtőzködve - egy csenevész kis fácska fejlődött ki. Amikor észrevettem, úgy 60 cm-es lehetett és én, - az "élni és élni hagyni" elvem alapján - meghagytam. Nem igazán törődtem vele, nem metszegettem, nem permeteztem, (mást sem szoktam) csak legfeljebb kikaróztam, amikor szükséges volt. A közelében lévő magasabb fa elnyomása és a mostoha körülmények között, küzdött a kis életéért. Igen, élni akart!!!

Azután az egyik évben megjelentek pompás, halványrózsaszín virágai és... már termést is hozott. Az én mostohán tartott kis fácskámon, hatalmas, nagyon finom ízű (fajtáját nem ismerem) barackok teremtek. De olyan sok, hogy szegénykémnek a gyenge ágacskái alig bírták és bizony közülük sok le is tört.

Mára talán 10 éves lehet. Felnyurgult, lombkoronája formátlan, ágai vékonykák, de a tavasz szépségét, boldogságát, reményét hozza el nekem minden évben ... és tavaj, 20 üveg baracklekvárt főztem ki a terméséből. :-)

Nézem, gyönyörködöm, fejet hajtok az élniakarása előtt és... szégyenkezem. Szégyenkezem, mert a törzséhez rögzített kis támasztékon kívül nem tettem egyebet érte, csak... hagytam küzdeni, hagytam élni.

Ő pedig csak ad és ad és ad és...