Február 5-e óta, rendesen behavaztunk!
A hőmérséklet azóta -6 és -20 fok között ingadozik.
Fázunk, didergünk, reszketünk ebben a farkasordító-, dermesztő-, csontig hatoló hidegben. Hajnalban igyekszünk minél előbb letakarítani a járdát, a belső útjainkat, ellátni az állatainkat és - remélem nem kevesen vagyunk akik - az éhező madárkákat is.
Méltatlankodunk, zúgolódunk, pedig... Most van itt az ideje!
Közhely ugyan, de mégis, azzal biztatom magam, hogy "minden rosszban van valami jó"! ...Meg azzal, hogy minden nehézség ellenére, "mindenben meg kell kellene látni a szépséget"!
...És ez általában sikerül is! :-)
Íme jó pár fotó az utóbbi napokból, a szűkebb környezetemből:
- Persze a szépséges, magam ültette tiszafámról,
fotózás után, rögtön levertem a havat! -
...És most vissza a kert végében lévő madáretetőkhöz!
Minden reggel - amikor ellátom a 4 tyúkocskámat - bőségesen feltöltöm a madáretetőket is.
Ilyenkor, a közel fák és bokrok ágain, számtalan madár várja már az etetést. Ahogy eltávolodom, hangos csivitelés, csicsergés, csiripelés (mert, hogy a borostyán ágai közé beköltözött verebeknek is jut) és szárnysuhogás hangja tölti be az udvarom.
Sajnos - megfelelő apparát híján - fotózni nem sikerült őket, csak... egy jóval nagyobb, nagyon magabiztos madarat.
Egyik délután - az udvarra kilépve - szokatlan csend fogadott. Kerestem az okát és... a homokozó mögött megláttam őt!
Méltósággal ücsörgött, majd felszállt a tyúkudvar tetejére és... hagyta magát fotózni. :-)Feltételezem, - mivel a magok nem érdekelték - valamilyen ragadozó madár lehetett! /?/
Felismeri valaki???
Hideg ide, vagy oda, - a kis epizód után - ismét elvarázsolt a lemenő nap fényében fürdő kertem látványa, a tél, a természet szépsége. :)
Kedves Olvasóm!
Kívánom, hogy Te is vedd észre mind azt a csodát, mind azt a szépséget,
amelyet az élet, a természet kínál nekünk!
