Hosszú...

Igen!

Hosszú levél helyett, egy talán tömörebb, képekkel illusztrált bejegyzéssel próbálok válaszolni, távoli  barátnőm (legalább is merem remélni),

Zsuzsa-Mogyoró érdeklődő levelére. 

- Ez olyan nyílt levél féle, amit Mogyorón kívül mind azoknak is szeretettel ajánlok,

akik figyelemmel kísérik a sorsomat, munkálkodásomat. -

Hogy vagyok? Mi történt velem a hallgatás időszakában? 

Egyik legszebb emlék április végén, Déneskéék iskolai anyáknapi ünnepsége. :-) 

 

Ezt követette egy hangulattalan, sivár, csak a szép emlékek (reggeli zenés ébresztők, boldog-, összetartozó-, majálisozó kollektívák, derű, kacagás, éneklés, iffjúság, család együttléte...) felidézéséből álló Május  1-e. - Mit mondjak? Sajgott a szívem!!! :-(  

Majd jött az Anyák Napja, amikor is estére megérkeztek a köszöntő telefonok, de... Talán szebb, talán boldogabb lett volna a napom, ha már reggel csörgött volna a készülék! :-(

Közben pedig, pörögtek a munkával teli napok...  Az irodában sajnos aggasztóan kevés, a kertben rengeteg, és a kreatívkodásból pedig annyi, amennyi éppen jól esett.

- Egy kis fonás: 

- Egy kis kötés és horgolás:

A családi élet is zajlott...

- Volt egy kis Pünkösdölés Déneske 90 éves Dédimamájánál, akinek munkabírását, gyönyörűen gondozott, hatalmas kertjét minden látogatáskor megcsodáljuk:

 

- A "Gyerekek" haza-haza látogattak és én is mentem hozzájuk:

- Na ilyenkor volt öröm!!! :-) -

- Renikém, a nagylányunokám, - boldogságomra, sok tapasztalatot szerezve - haza érkezett Spanyolországból! :-)  

- ...És elsőszülött fiam Dénes, 40 éves lett! ...ami hihetetlen a számomra is!  :-)

- 19 évesen vártam- és szültem határtalan szeretettel (öt is)! -

 

Néha a konyhában is ügyködtem és végre (mert nem verte el az eső, én meg időben észbe kaptam és begyűjtöttem) - háromszori nekifutásra - sikerült nagy mennyiségű (kb. 25-30 l.) bodzaszörpöt eltennem télire(?).  - Amiről viszont elfeledkeztem, hogy időben szétkürtöljem a családban, gyűjtsék nekem a csavaros tetejű üvegeket!... -

Most újabb találkozások, boldog családi együttlétek, kisebb utazások várnak!

...Valamint a megkezdett kézimunkák befejezése és ... ez a halom birkagyapjú, amelynek megtisztítására, kísérletet fogok tenni!:-D  

 

Szóval zajlik az élet! ...Ahogy mondani szokás, "hol lenn, hol fenn!" Persze azért továbbra is igyekszem meglátni mindenkiben a jót és mindenben a szépet!  Csak... az az örökösen aggódó anyai szív!  - Főleg, hogy a családban felütötte a fejét egy szörnyű betegség... -

Bízunk a gyógyulásában, bízunk a sorsunk jobbra fordulásásban!!!

Drága Mogyoró!

Ismételten bocsánat a hosszú hallgatásért!

Néha nem megy az írás...

Talán azért mert éppen "padlón vagyok", vagy annyi minden történt, -ért és hatott,

hogy nem tudom (nem bírom), nem győzném szavakba foglalni.

Szeretettel ölellek!

Marcsi

Öröm a köbön!

Elkészültem életem első, saját "cérnázásával"! :-)

...És, hogy miért ez a fokozott örömködés???
Mert...
- Öröm, amikor megérkezik és kézbe veszem a csodálatosan finom, pihe-puha szalaggyapjút.
- Öröm, amikor kiválasztom-, kikeverem a festékeket.
- Öröm kitalálni, hogy milyen ritmusban fessem be a gyapjút.
- Öröm a festés és öröm a jól sikerült festékrögzítés is.
- Öröm látni, hogy mivé lett, hogyan alakultak, - esetleg - változtak (mert mindig van meglepetés) az eredeti színek.
- Öröm, amikor száradás után kézbe veszem és magamhoz ölelem az "alkotásom". 

...És újabb öröm a fonás. Időt rabló munka, de kifejezetten esztétika élményt (is) nyújt, ahogy a szakaszosan festett gyapjúszalagból az orsómra tekerednek egymás követően-, gyakran egymásba olvadva a színek. - Ősi misztériumként élem meg ahogy a sodrás kapcsán a szöszből fonal születik. - 
- Legújabb élmény a "cérnázás", amikor is két gyapjúszál összefonódik. A sodrat által a színek újabb egybeolvadása, véletlen szerű társulása történik, amely kapcsán egyszerivé, egyedivé, különlegessé és megismételhetetlenné válik a fonál. - Akár csak a DNS sodrata. -
- Öröm, amikor végre (mert bizony hosszú idő) elkészül! :-) 
- Öröm látni a nodyn és...
- Még nagyobb öröm készen, motringban elégedetten szemlélni. - Ezt nem a szerénytelenség, hanem az első cérnázás élménye mondatja velem! - :-)

...Egyszerűen folyamatos öröm rácsodálkozni erre a fantasztikus átalakulásra. A színek véletlen szerű egymáshoz illeszkedéséből adódó új, kiszámíthatatlan színhatásra. 

A fonás magasztos élményével kapcsolatosan csak idézni tudom kedves tanítóm, Harmat szavait:  "Ezáltal bepillantást nyerünk a teremtés misztériumába, mert a világunkat a sodrat tartja egyben, kezdve az elemi részecskék spinjétől egészen a galaxisokig."

Nézem, nézem az elkészült - 52 g, 142 m - művem,  és...

Újra csak Harmatcseppek szavai jutnak eszembe:

"A kész fonalat áthatja az elkészítés folyamatának emelkedett hangulata,

ettől válik valóban egyedivé és különlegessé.

Ami a színét és a jellegét illeti,

a lehetőségeknek csak a fantázia szabhat határt."

- Az én fantáziám pedig, határtalan, így már készül

az újabb egyszeri és megismételhetetlen! -  :-)))  

* * *

Végül, de nem utolsó sorban...

Itt- és most mondok köszönetet Zsunak, aki önzetlenül segített és tanított,

aki ihletet adott és gyönyörű alkotásaival inspirált erre a csodálatos,

ősi, teremtő-tevékenységre!

Utóirat:

Festéskor az oly nagyon imádott tenger színei inspiráltak. A víz tükrén megcsillanó ég kékje, a türkiz különböző árnyalatai, a mélység sötétje, a vizinövények zöldje és a fodrozódó habok fehérje...

S, lám-lám mi lett belőle? Egy kissé harsány, fura színösszeállítás. Na, de a végeredmény... számomra visszaadja mind azt, amiről álmodtam!

- Most arra gondolok, ilyenek vagyunk mi, emberek is!

Kékek, zöldek, sötétek, fehérek, különleges türkizek, de...

A végeredmény az, ami számít!!! -

Fellebben a fátyol...

... avagy, az elő rokkám története!

Úgy vágytam rá! :)

Igen, vágytam egy rokkára, hogy végre megtanuljam Ősanyáink tudományát, hogy megfonhassam a nyár folyamán festett gyapjaimat, hogy átéljem a varázslatot!  A varázslatot, amikor ujjaim között formálódik a szösz fonallá. :) 

Szétkürtöltem én rengeteg fórumon, hirdetésben, de mégis, a blogom "kiáltványa" hozott eredményt. :)  

Már a közzétételét követő másnap kaptam egy e-mailt, hogy... egyik kedves, - általam nagyon csodált - Blogger-társam (látva "megszállottságomat"), ingyenes adományként felajánlja az Ő régi, használaton kívüli rokkáját. Csak néztem, néztem, újraolvastam és meregettem a szemem, hogy jól látom? Van ilyen??? Valóban működik a "kérj, s megadatik"???

IGEN! :))) 

- Határtalan örömöm felszínre hozta a bennem rejtőző, már csak néha-néha megmutatkozó, újra hinni és másokban bízni tudó gyermeket.  Jó érzés volt! - 

És, hogy ki az adományozó? Akkor (jóváhagyásával) lebbentsük fel a fátylat!!! :)))

ELINOR

Bizony, a drága, fantasztikus kreativitásáról, csodálatos alkotásairól, Elinor17 -ként ismert, tündéri TÜNDE! :)

Levelek jöttek, levelek mentek és hamarosan kiderült, hogy... már csak "egyet kell aludnom"!  Egyet, mert... - nem kis kitérőt téve - Párjával "házhoz" is hozzák!

- Én pedig csak ámultam és bámultam, hogy létezik ilyen??? "Lám csak jó az Isten, jót ád!" :))) -

Dologidő lévén, a munkahelyemen találkoztunk...  Tündi, a Párja, "Rozika" (mert, hogy így neveztem el) és én! :)

És, hogy Petőfinél maradjak... "még az asztalra is felszáll"! - Mivel a földre nem szerettem volna letenni a kicsikét, az első landolása, az íróasztalomon volt. :))) -

Csak - meglehetősen komolytalanul, de... oly jó néha kicsit ismét, önfeledt gyereknek lenni -  "vigyorogtam", hálálkodtam, lelkesedtem, köszöngettem és... szemeimmel simogattam. Este pedig... - autó híján -, nem kis kockázatot vállalva, de... hazakerékpároztunk, én és az ELSŐ ROKKÁM! :)

Öröm, hála, gyönyörködés, ismerkedés, eszmélés, ráébredés...

Én még nem-, ő pedig már nem tud fonni! :)

- Folytatása következik! -

Úgy szeretnék... egy ROKKÁT!

Most újat venni nem tudok, működőképes régit meg nem találok, de

nagyon-nagyon szeretnék egy ROKKÁT!

Miért is?

Mert... roppant mód vonzódom a fonáshoz (is). :-)

Mert... egy ősi misztériumként élem meg ahogy a kezeim között alakul a sodrat.

Mert... egyfajta meditáció a számomra.

Mert... élvezem és átélem azokat a fonással járó mozdulatokat,

amiket az ősanyáink is ugyan így tettek.

Mert... bizonyára az a használaton kívüli rokka is új életre kelne

és... ezért Ő is nagyon örülne nekem! :-)

Mert... ezt a rengeteg szalaggyapjút, amit a nyáron festettem,
egyszerűen nem győzöm kéziorsóval megfonni! :-)))

Szóval kedves Olvasó!

Ha a környezetedben látnál, találnál egy régi, de működőképes és...

megfizethető árú rokkát, akkor kérlek szólj nekem!

Ha még kérdéses, hogy miért?

Mert... ez egy beteljesületlen szerelem,

amire vágyom, amit nagyon-nagyon szeretnék! :-)

Újabb szerelem...

...van kialakulóban!  Legalább is merem remélni. :-) 

Már jó ideje gyönyörködöm a mások által font fonalakban. Harmat így fogalmaz:  "A fonás, mint tevékenység terápiás hatású, egy orsó fonal elkészítése felér egy meditációval. Sokan, akik elkezdik, úgy találják, hogy valami ősi minőség kezd ébredezni bennük. Míg a kerék forog, kéz és láb egy ritmusra mozdul, és az ujjaink között a kósza szálakat a sodrás a szemünk láttára rendezi egységgé. Ezáltal bepillantást nyerünk a teremtés misztériumába, mert a világunkat a sodrat tartja egyben, kezdve az elemi részecskék spinjétől egészen a galaxisokig. ..." Nagyon szép gondolatok, érdemes elolvasni az egész bejegyzést!
Szóval, ez az ősi ösztön kezd ébredezni bennem és szeretnék megtanulni fonni. :-)
Első lépésként vettem egy szépséges kézi orsót...

...és próbáltam megfonni a "raktáron" lévő, tolnai, gyapjú előfonalamat. Tudás és tapasztalat híján, gyorsan feladtam (legalábbis ideiglenesen). Feladtam, mert... vagy túl vastag lett, vagy egyszerűen az orsó súlyától elszakadt. Viszont, itt az újabb lehetőség!!! :-) 

Tegnap megérkeztek a Csillától nyert (ill. ajándékba kapott, - amit ez úton is nagyon szépen köszönök), szépséges gyapjúk. No, meg is állt az élet körülöttem és... elkezdődött a próbálkozás. Próbáltam egyszer, próbáltam kétszer, sőt...  majd néztem idegennyelvű oktatóvideókat (amik szövegét ugye nem értettem), de...  csak a kérdések tömkelege tolult az agyamba:

Ilyen egyszerűek:
Mennyire legyen sodrott? Jobbra, vagy balra forogjon az orsó? Mennyire merjem meghúzni (kihúzni) a gyapjúszálakat? Hogyan készíthetnék szép, egyenletes, vékony szálú fonalat? Jobb kezemmel kihúzom (csippentem) a szálakat, de közben a ballal sodorjam a fonalat? ...vagy csak az orsó forgására hagyatkozzak?  stb...
És...  miért nincs magyar nyelvű oktatófilm??? - Vagy csak én nem találtam rá? -
Szóval, számtalan a kérdés az olyan apró, technikai trükkök iránt, amelyek szerintem csak egy elhivatott oktató, személyes közreműködése által tudhatók meg.
- Emlékszem én (mert kedvesen engem is invitáltak), hogy a "Nagy Fonósok" néhanapján összejönnek egy kis közös munkálkodásra, tapasztalatszerzésre, kezdők tanítására, de... sajnos tőlem nagyon távol. -
Persze nem adom fel! Kérdezek, kutakodok és...  rendületlenül gyakorlok tovább! :-)

Az igazság az, hogy némileg maximalista vagyok. Nem érem be a részmegoldásokkal és nem tudom elfogadni a "jól van az úgy" mentalitást.
Bízom benne, hogy ez a bimbódzó szerelem - kellő kitartással - meg is marad. Főleg, ha... az oly sok kötős, horgolós, videó mellett, megjelennek a fonás alapismereteiről készült magyar nyelvűek is.

Remélem nem csak a magam nevében kérem! 
Ugye??? :-)))