Kontraszt

Embertpróbáló az idei március 15-e!

 

 

 

 

Na nem nekem, akinek "csak" annyi volt a dolgom, hogy kiássam magam a hóból és utána élvezzem a szobám melegét...

Azok sokaságára gondolok együttérző szívvel, akik az utakon, a hófúvások csapdájában rekedtek!

...És azokra a Hétköznapi Hősökre, akik emberfeletti erővel-, fagyban-, hófúvásban-, étlen-szomjan igyekeztek/igyekeznek a segítségükre lenni, hősies küzdelemmel próbálják - és tudják is - Őket menteni!  

Ami mégis melengeti a szívem, a lelkem, az a hihetetlen mértékű és önzetlen civil összefogás, amivel a tenni akaró és tenni is tudó emberek szervezték, szervezik a segítség adást!

Ezen a napon, ezért az érzésért...

JÓ VOLT MAGYARNAK LENNI!

Köszönet érte minden jóakaratú EMBERNEK!

 

* * * 

 

Álljon itt 15 reggeli fotó a saját, szűk kis környezetemből!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

No Comment!

 

 

 

Karácsonyi csuka

Ez év december 24-én Zita-lányoméké volt a főszerep, mivel a Szent Este vacsoráját, Ők készítették el, náluk gyűlt össze a nagy Család.  Persze... azért mi "vendégek is hozzájárultunk a lakomához. Jucimama nagyon finom hájas tésztát, én pedig sült csukát és gyümölcskenyeret vittem a halászlé, túróscsusza, guba és Renike által készített finom sütemény mellé. ...Szóval, volt "terülj-terülj asztalkám"! :-)   

 A "csukás" történet még ez év nyarán, illetve őszén kezdődött...

Dénes, a legidősebb fiam - bár a közel 2 méteres magasságával mondhatnám  azt is, hogy a legnagyobb :-) - ismét felfedezte gyermekkora egyik kedvenc időtöltését, a horgászatot.

- Boldogan mesélte, hogy milyen öröm számára, amikor eszébe jut mind az a "tudomány", amit a Papától, vagyis Édesapámtól sajátított el. ...Az én szívem meg ettől olvadozott. :-))) -

Kezdetben csak kisebb kárászok, majd méretes pontyok és végül, a csúcsragadozó csuka is a horgára került. Október egyik késő esti óráján ezzel állított be Fiacskám és Családja:

Élő súlyban 4,5 kg volt a "haramia"! :-)))

Este 10 órakor ujjongások közepette történő, küzdelmes halpucolás, majd karikába forgatva, bezacskózás és irány a fagyasztó! 

Szegény csuka két hónapot várt, hogy beteljesedjen a sorsa. :-)

És, hogy miként is készítettem?

Kiolvadás után ismét átmostam, beirdaltam, sóval és borssal beszórtam, majd egy fél napot hagytam pácolódni.

Közben hajában főztem burgonyát, amit megpucolva felkarikáztam és a kivajazott tálamra terítettem.  Erre fektettem fel a csukát, aminek a hasába rozmaring-, zsálya- és kakukkfű ágacskát tettem és kívül-belül alaposan bedörzsöltem a felaprított fokhagymával. Mivel a húsa nagyon száraz, kapott egy kis olívaolajos csorgatást (meg a burgonya is) és szalonna szeletekkel betakartam. Majd jött a fólia és 20 perc a 180 fokos sütőben.

Ezek után lekerült róla a fólia, a sütőt 200 fokra feltekertem és mind addig sütöttem, amíg szép piros nem lett a szalonna. De még nincs vége...

Fél liter tejfölt kis olíva olajjal, kevés sóval és sok-sok fokhagymával összekevertem és a pironkodó csukára öntöttem. A sütőt még magasabb hőfokra csavartam és a tejfölt pár perc alatt rápirítottam a csukára.

Hááát, mit mondjak??? Látványa, illata, íze, fenomenális!!!

Ha szereted, készítsd el Te is!

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Vagy... Egyszer légy a vendégem! :-)

"Akkor is eljön..."

Csodák, márpedig vannak!

Minden évben nagy, családi ünnep nálunk a Karácsony. Már hetekkel előbb, igazi adventi hangulat pezsdíti fel, járja át az életünket. Karácsonyi zenék szólnak, sütemények édes illata lengi be az egyre inkább ünnepi díszbe öltöző lakást, készülnek a meglepetés-ajándékok és készül a lelkünk is. De...

Először az életemben, ebben az évben, nekem ez valahogy nem ment.  Szomorúság, kilátástalanság, gondok terhe nyomta/nyomja a vállam. Úgy döntöttem az idén NEM!

Nem fogok díszíteni, nem sütögetek, nem állítok Karácsonyfát, - mivel a staféta botot, segítség-gyanánt átvette más - nem főzőcskézek... Szóval, nem, nem, NEM! ...Csak megpróbálok erőt gyűjteni azokhoz a "nemszeretem küzdelmekhez", amelyek elkerülhetetlenek a túléléshez!

És mégis-mégis láss csodát!

20-án délelőtt kis dolgom akadt a városban...  Délben, Déneskéért kellett menni az iskolába...

Renikém, - a nagylányunokámat - megkértem, hogy autóval hozzon haza minket. Közben egy kis bevásárlás és utána iszkiri haza, mert "kis Sofőröm" éhes volt. A lakásba érve a fiatalságot betereltem a szobába, én pedig gyorsan-gyorsan hozzáfogtam a "Marcsimami-féle", jó kis pörcös, szélesmetéltes túróstészta mielőbbi elkészítéséhez.

Hallom én, hogy Déneske ujjong és egyre többször felkiált, hogy... "Jaj, de szép, Karácsonyfa! Jaaaj, de szééép Karácsonyfa!..."

Én meg a vízforralás és a szalonna vagdosása közben agyalok... Milyen Karácsonyfáról beszél ez a gyerek??? Hiszen semmi nem emlékeztet most nálam a Karácsonyra! Egy karácsonyos képet sem hagytam, - még véletlenül sem - elől! ???

Egy idő után már nem bírtam a kíváncsiságommal és bekukkantottam hozzájuk...

És láss csodát!!!

A szoba átrendezve, a szekrény előtt pedig egy kis feldíszített, fényekben ragyogó, (konténeres) Karácsonyfa várt engem!

A szavam elakad, megszólalni sem tudtam és csak gyűrtem, gyűrtem befelé a könnyeimet. Hát mégis, mégis szeretnek engem? Igen!!!  :-)))

Mint kiderült, Zita-lányom ötletét, távollétem alatt megvalósította a mi Drága Renikénk. Vásárolt fát, egyedül becipelte, leolvasztotta róla a havat, átrendezte a szobát, ünneplőbe öltöztette a kis fácskát és... ezáltal a lelkem is. :-)

Ölelgettem, csókolgattam az én drága Unokáim és...

Felhívtam Zitukát, hálálkodtam, hebegtem-habogtam, tétován köszöngettem és elmeséltem, hogy... megéltem a CSODÁT! Angyal, Angyalok jártak nálam! Zitácskám csak ennyit válaszolt:

"Látod Anyu, akkor is eljön a karácsony, ha nem akarod!"

Drágáim, köszönöm ezt a CSODÁT
és azt a SZERETETET, amely mögötte van!

- Ilyenkor érzi az ember, hogy nem volt hiábavaló a megélt sok-sok küzdelem,

nem volt hiábavaló az életem! -

A túrós tészta elkészült és étkezés után elkezdődött a pörgés.  Pörgés, mert innentől nem volt megállás, díszíteni kellett a lakást! Előbányásztuk a karácsonyi dekorációk hadát és Déneske ujjongása közepette, újabb díszek kerültek a fácskára és... mindenfelé a lakásba.

Csodaváró kis fácskám képével kívánok,

ÁLDOTT, BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT 

minden kedves Rokonomnak, Barátomnak, Ismert és Ismeretlen

OLVASÓMNAK!

Egy kis malackodás

...avagy,  jó néha kikapcsolódni! :-)))

Az élet úgy hozta, hogy az idősebb fiam apósa egy közeli kis településen, Szankon lakik.  A maga módján, lehetőségei szerint kertészkedik, állatokat nevel és...  Minden évben vág disznót!  Az utóbbi években ezekre az "ünnepekre" én, a kis városi asszonyság is hivatalos vagyok. Na nem mintha sok hasznomat látnák, de azért - tőlem telhetően - igyekszem.  A lényeg, hogy jó együtt lenni, kikapcsolódni, nevetgélni és...  közben a rokonok és jóbarátok segítségével a sertés sorsa is beteljesedik.  

Készítettem pár kollázst, amelyek némileg tükrözik a történéseket, a hangulatot. 

Először is egy kis horror: 

Petipapa állatfarmjának pár egyede: 

- Manó kutya sajnos lemaradt a képről, mert ő taktikusan megbújt

a meleg konyha hatalmas asztala alatt. - 

 

...És hogy, mi okból kerülnek a kiscsibék a lakókonyha meleg kályhája mellé?

Késve, orozva keltette ki őket a mamájuk és csak így élik túl a közelgő telet. 

Na meg az elmaradhatatlan főzőcske: 

- A teljesség igénye nélkül, mert Kismenyemmel nekünk előbb haza kellett jönnünk, mint ahogy a "dáridó" befejeződött volna. - 

A drága, közel 90 éves Dédimami reszortja a hatalmas mennyiségű töltöttkáposzta elkészítése volt, míg én a sülthúsok és a húsleves elkészítésében serénykedtem. 

Bizony serénykedtem, hogy hasznossá tegyem magam és...

Régi vágyam is teljesült, mert végre főzhettem a sparhelten! :-)))

Amiről Beácskámmal - kényszerű okokból kifolyólag - lemaradtunk, az az esti tor.

A rengeteg hurkával, kolbásszal, lerniben sült krumplival, töltöttkáposztával,

házi savanyúságokkal...

Na és a zenészekkel, akik ilyenkor felkeresik jóbarátjukat és

a kemény munkával telt nap után segítenek, az egyébként is jókedélyű társaság hangulatát az "egekig" fokozni. :-))) 

Ebben az urbanizált, szinte már online-világban igazán örülök, hogy Déneském

- a szanki nagypapája által, legalább néhanapján - közvetlen kapcsolatba kerülhet

a falusi hagyományokkal, a valós élettel, a természettel.

Ha jól megnézed Kedves Olvasóm a képeket, az egyiken feltűnik egy vörös,

mangalica malac. Róla, februárban mond ítéletet Petipapa és... 

Hurrááá!

Szerényke közreműködésemre akkor is számítanak! :-) 

MEGÉRKEZETT!!! :)))

MEGSZÜLETETT  TÖRTELI  ÁBEL! :)))

- Az én drága, 4. unokám! -
3740 gramm, 50 cm, vasgyúró, hatalmas fekete haj és... gyönyörűűűűűűűűűűűű!
Isten hozott közöttünk Drága Kis EMBER!

- Bővebben majd este, mert most eufólikus állapotok uralkodnak. :))) -



Valahogy...

... nem ment nekem mostanában az írás, pedig annyi minden történt.
(Vagy talán pont azért?)
Óvodai Anyák Napja a nagycsoportos Déneskéméknél...

Kellemes, szeretetteljes húsvéti találkozások...

Renikém gimnáziumi ballagása...

- Amely eszembe juttatta, hogy 40 éve, 1971-ben én is ballagtam a gimnáziumból és... az nap délután volt az eljegyzésem a későbbi férjemmel, a gyermekeim Édesapjával, aki sajnos már nincs közöttünk.

Milyen boldogság lenne, ha Ő is megélhette volna ezt a napot! -

...egy ellesett pillanat, ahol az én "Kicsi Babám", Zitácskám örül az Ő Kincsének:

...a ballagást követő, hajnalig tartó - eszem-iszom, zenés, táncos - buli és mégis...
nehéz volt a lelkem! 
Kavarogtak bennem a régi húsvétok, az eltávozott szeretteim emlékei és...
nagyon hiányoztak Andrisék, akik talán most először, de nem tudtak haza jönni.
- Meg kellene végre tanulnom mindig csak előre nézni, de... olyan bizonytalan, oly kilátástalan számomra a holnap. - 

Találtam ma egy idézetet, amit úgy gondolom minden nap olvasnom kellene:
“Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled. Fájdalmad, félelmed és dühöd, sajnálkozásod és bűntudatod, irigységed és terveid és sóvárgásaid csak a múltban vagy a jövőben élnek.”
(Dan Millman – A békés harcos útja)

Március 15.

"Egyenlőség, szabadság, testvériség!"

 

- Mielőtt bárki félremagyarázná, a kép feletti szöveg, a 12 PONT jelmondata volt. -

Doroszlói BEFLI

...vagy ahogy OTT mondják: Doroszlai BEFLI. 

Ígéret szép szó, ha... 

Tegnap ígértem, ma teljesítem és... közreadom családunk egyik legkedvesebb, legsikeresebb receptjét. 

Bár mostanában, más blogokon olvastam hasonlót, én ezt a receptet pár éve a vajdasági Doroszlón lévő kedves barátainknál tanultam, Editkétől. 

Ez az a sütemény, amellyel bárhol és bárkinél sikert arathatsz! :-)

Akkor lássuk a "medvét"!  :-)))

Hozzávalók:

Tésztához:

80 dkg finom liszt

1 dl étolaj

5 dl tej  (összesen)

2 teáskanál cukor

5 dkg élesztő

1 - 2 teáskanál só

Krémhez:

25 dkg margarin

3 tojás sárgája

0,5 teáskanál só

10 – 15 dkg reszelt sajt (lehet füstölt is, de el is maradhat)

Tetejére:

Tojásfehérje, köménymag, vagy szezámmag, esetleg durva őrlésű só kerülhet.

Elkészítése:

Kevés langyos, cukros tejben (az 5 dl-ből veszem el) felfuttatom az élesztőt és jól összegyúrom a tészta hozzávalóit. (Ne legyen kemény a tészta!)

Pihentetés nélkül kb. 2-3 mm vastagságú téglalappá nyújtom. (Ha kicsi a helyünk, lehet kétfelé is venni a tésztát.)

A krémhez valókat jól kikeverem és a kinyújtott tésztára kenem.

A ”művet” felhengerlem, éles késsel háromszögeket vágok belőle és zsírpapírral bélelt tepsire teszem, majd 30 percig pihentetem.

Közben a sütőt 180 fokra előmelegítem.

(Pihentetés csak az első adagnál szükséges, hiszen amíg az első sül, a 2. kel.)

Kelesztés után a tepsin lévő BEFLIK tetejét megkenem a kissé felvert tojásfehérjével és ízlés szerint megszórom köménymaggal, vagy szezám-maggal, esetleg durva őrlésű sóval.

180 fokon szép pirosra sütöm.  (Kb. 20-25 perc)

- Ez az adag 2 nagy tepsire elegendő, de mivel pillanatok alatt elfogy, én dupla mennyiséget szoktam belőle sütni. - 

Kellemes sütögetést, nagy sikereket és... jó étvágyat kívánok! 

       

Én hálát adtam...

A tegnapi Szent Este azon ritka alkalmak egyike volt, amikor együtt lehetett a teljes Családom. A vacsora fő fogása - szokás szerint - halászlé volt.

 “Miközben mosogatsz, imádkozz!

Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti,
hogy volt bennük étel,

hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről:
főztél, és asztalt terítettél.

Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia,
vagy nincs kinek megterítenie…”
(Paulo Coelho)

Én hálát adtam és... remélem, hogy holnap is hálát fogok adni.

Áldott, Békés, Szeretetteljes Karácsonyt!

Karácsony ünnepén
az a kívánságom.
Legyen boldog mindenki
ezen a világon.
Itt is, ott is mindenütt
legyen olyan béke,
mint amilyen bent lakik
az emberek szívébe.

/Pálfalvi Nándor/

Kéééééssssz!!!

...mármint a 45 db töltöttkáposzta, egy kis sertéskörömmel és füstölt nyúljával (is) "fűszerezve". :)))

Ablakom-ablakom...

A várakozás fényei:

Ami nem maradhat el

Legszívesebben mindég kötnék, de... kellő motivációval a konyhában is szívesen tevékenykedek. :)
Márpedig mi lehetne nagyobb motiváció, mint amikor a CSALÁDOM várom haza egy SZENT ÜNNEPEN.

Karácsonykor elmaradhatatlan sütemény a gyümölcskenyér és a mézeskalács (is)

A gyümölcskenyér - ami inkább gyümölcs, mint kenyér - receptjét magam állítottam (ollóztam) össze és... általában variálom, aminek a következménye, hogy a siker nem mindég egyértelmű. :)))

Ezért... Kedves Olvasó, ha ismersz olyat, ami már jól bevált, sok gyümölcsöt-, magvat tartalmaz és hosszú ideig eláll, kérlek oszd meg velem! :)

- Egyszer, nagyon régen láttam egy filmet, amely nagyon megragadott...
 Egy idős, szegény, angol nénike, egész évben gyűjtötte a magvakat, aszalta a gyümölcsöket és karácsony előtt már több héttel, elkezdte sütni a gyümölcskenyereket, - úgy 50-60-at - majd megajándékozta velük a szívéhez legközelebb állókat.
A készülődéssel, - egész évben - az ajándékozás öröme töltötte be a szívét.  Ki ezzel, ki azzal, de kövessük példáját! :) -

Fehér Sólyom

Ma két éve - egy igazán ritka és különleges bolygó-együttállás napján - született a 3. kisunokám ÁKOS, a (három közül) legfiatalabb gyermekem, Andris és Zsuzsi első gyermeke.

Boldogságos nap volt és... persze a mai is az, de... elröppent két év. :)

Szerető szülei - és persze nagyszülei, dédijei, nagynénjei, nagybátyjai, unokatesói... - örömére, ügyes, okos és persze szépséges legénykévé cseperedett. :)
Aki már egyedül is mossa a fogát...

...és a humornak, a huncutságnak sincs híján. :)))

Drága kis Sólymom, szárnyalj csak magasan és szabadon! Röpted legyen büszke, sikeres és boldog, minden kedves szeretted legnagyobb örömére!