Emlékek kertje...

"KÖTŐDÉSEK"
Nem véletlen a blogom címe, hiszen nagyon erősek a kötődéseim.
Kötődöm a családomhoz, a szívemhez közel álló emberekhez, a már eltávozottakhoz és itt lévőkhöz egyaránt. Kötődöm a városomhoz, az azt körülölelő tájhoz, a szülőföldemhez, a hazámhoz, ehhez a csodálatos világhoz... Kötődöm tárgyakhoz, a szép emlékeimhez... Kötődöm ehhez a - lassan rozogává váló - házhoz, ahol felnőttem, és ahová visszaköltöztem... Ahol boldogan élt Anyám és Apám, ahol megpróbálom - mindig a szépet keresve - megtalálni a magam békéjét, a magam boldogságát. ...És persze kötődöm ehhez a házhoz tartozó picinyke kerthez, amely minden évszak, minden napján csodákat kínál.
Úgy érzem, "lelke" van!
Ha belépsz az udvarba, lehet, hogy észre sem veszed, hiszen nem egy nagyon rendezett, nem is eléggé gondozott ez a kert. - Mondhatnám, hogy romló egészségem, rohamosan gyengülő munkabírásom, egyedüllétem, vagy időhiányom az oka, de... ez van. - Lenne mit tenni benne bőven!

Ez a kert, az emlékek kertje!

Ebben szorgoskodott Anyám és Apám, itt játszottak a gyermekeim-, itt keresgélték a kis húsvéti csomagocskáikat...  :-)
A virágok nagy részét - főleg a tulipánokat - még az Anyukám ültette! Nagyon büszke volt a kertjére, a virágaira... Mindig eszembe jut, hogy halálos betegen, a kórházi ágyán, az volt a kívánsága, vigyek be egy picinyke csokorral a kertjében nyíló, őszi virágokból. Megtettem, és Ő boldog volt!
Most engem tesz boldoggá a kora tavasztól folyamatosan nyíló virágok látványa és illata, a nyáron érő gyümölcsök íze, a közelemben fészkelő madarak röpte és éneke, a lombok között bekúszó fények játéka.
- De szeretném, ha ezt az örökséget, ezt a látásmódot át tudnám adni az Utódaimnak! -

Hajnali és esti fényjáték...

Íme egy kis ízelítő, a teljesség igénye nélkül:

 Elnyíltak már a hóvirágok, a krókuszok, a csillagvirágok, a jácintok, a nárciszok, a császárkorona...

Most pompázik az aranyvessző, a babarózsa, egy - alábbi képen is látható - rózsaszín és egy - alig látható - pomponos virágú sárga cserje (nevüket sajnos nem tudom) és a tulipánok.

A tulipánokat követi a gólyaorr, az orgonák, a labdarózsa, a gyöngyvirág, a jázmin, a pünkösdirózsa, a futó- és bokor rózsák, a liliomok... 

Apropó, orgona! Anyám is nagyon imádta, mennyit énekeltük... "Lila orgonák, oly bús a lombotok..."



 Bár nagyon fáj és ezért nehezemre esik egyedül, de...

Valamelyik nap vinnem kell Anyukáméknak a kertjük virágaiból!!! 

Öröm a köbön!

Elkészültem életem első, saját "cérnázásával"! :-)

...És, hogy miért ez a fokozott örömködés???
Mert...
- Öröm, amikor megérkezik és kézbe veszem a csodálatosan finom, pihe-puha szalaggyapjút.
- Öröm, amikor kiválasztom-, kikeverem a festékeket.
- Öröm kitalálni, hogy milyen ritmusban fessem be a gyapjút.
- Öröm a festés és öröm a jól sikerült festékrögzítés is.
- Öröm látni, hogy mivé lett, hogyan alakultak, - esetleg - változtak (mert mindig van meglepetés) az eredeti színek.
- Öröm, amikor száradás után kézbe veszem és magamhoz ölelem az "alkotásom". 

...És újabb öröm a fonás. Időt rabló munka, de kifejezetten esztétika élményt (is) nyújt, ahogy a szakaszosan festett gyapjúszalagból az orsómra tekerednek egymás követően-, gyakran egymásba olvadva a színek. - Ősi misztériumként élem meg ahogy a sodrás kapcsán a szöszből fonal születik. - 
- Legújabb élmény a "cérnázás", amikor is két gyapjúszál összefonódik. A sodrat által a színek újabb egybeolvadása, véletlen szerű társulása történik, amely kapcsán egyszerivé, egyedivé, különlegessé és megismételhetetlenné válik a fonál. - Akár csak a DNS sodrata. -
- Öröm, amikor végre (mert bizony hosszú idő) elkészül! :-) 
- Öröm látni a nodyn és...
- Még nagyobb öröm készen, motringban elégedetten szemlélni. - Ezt nem a szerénytelenség, hanem az első cérnázás élménye mondatja velem! - :-)

...Egyszerűen folyamatos öröm rácsodálkozni erre a fantasztikus átalakulásra. A színek véletlen szerű egymáshoz illeszkedéséből adódó új, kiszámíthatatlan színhatásra. 

A fonás magasztos élményével kapcsolatosan csak idézni tudom kedves tanítóm, Harmat szavait:  "Ezáltal bepillantást nyerünk a teremtés misztériumába, mert a világunkat a sodrat tartja egyben, kezdve az elemi részecskék spinjétől egészen a galaxisokig."

Nézem, nézem az elkészült - 52 g, 142 m - művem,  és...

Újra csak Harmatcseppek szavai jutnak eszembe:

"A kész fonalat áthatja az elkészítés folyamatának emelkedett hangulata,

ettől válik valóban egyedivé és különlegessé.

Ami a színét és a jellegét illeti,

a lehetőségeknek csak a fantázia szabhat határt."

- Az én fantáziám pedig, határtalan, így már készül

az újabb egyszeri és megismételhetetlen! -  :-)))  

* * *

Végül, de nem utolsó sorban...

Itt- és most mondok köszönetet Zsunak, aki önzetlenül segített és tanított,

aki ihletet adott és gyönyörű alkotásaival inspirált erre a csodálatos,

ősi, teremtő-tevékenységre!

Utóirat:

Festéskor az oly nagyon imádott tenger színei inspiráltak. A víz tükrén megcsillanó ég kékje, a türkiz különböző árnyalatai, a mélység sötétje, a vizinövények zöldje és a fodrozódó habok fehérje...

S, lám-lám mi lett belőle? Egy kissé harsány, fura színösszeállítás. Na, de a végeredmény... számomra visszaadja mind azt, amiről álmodtam!

- Most arra gondolok, ilyenek vagyunk mi, emberek is!

Kékek, zöldek, sötétek, fehérek, különleges türkizek, de...

A végeredmény az, ami számít!!! -

Behavazott hajnalok és nappalok

Február 5-e óta, rendesen behavaztunk!

A hőmérséklet azóta -6 és -20 fok között ingadozik.
Fázunk, didergünk, reszketünk ebben a farkasordító-, dermesztő-, csontig hatoló hidegben. Hajnalban igyekszünk minél előbb letakarítani a járdát, a belső útjainkat, ellátni az állatainkat és - remélem nem kevesen vagyunk akik - az éhező madárkákat is. 
Méltatlankodunk, zúgolódunk, pedig... Most van itt az ideje!
Közhely ugyan, de mégis, azzal biztatom magam, hogy "minden rosszban van valami jó"!  ...Meg azzal, hogy minden nehézség ellenére, "mindenben meg kell kellene látni a szépséget"! 
...És ez általában sikerül is! :-) 
Íme jó pár fotó az utóbbi napokból, a szűkebb környezetemből: 

 

 

- Persze a szépséges, magam ültette tiszafámról, 

fotózás után, rögtön levertem a havat! -

 

...És most vissza a kert végében lévő madáretetőkhöz!

 

Minden reggel - amikor ellátom a 4 tyúkocskámat - bőségesen feltöltöm a madáretetőket is.

Ilyenkor, a közel fák és bokrok ágain, számtalan madár várja már az etetést. Ahogy eltávolodom, hangos csivitelés, csicsergés, csiripelés (mert, hogy a borostyán ágai közé beköltözött verebeknek is jut) és szárnysuhogás hangja tölti be az udvarom.

Sajnos - megfelelő apparát híján - fotózni nem sikerült őket, csak... egy jóval nagyobb, nagyon magabiztos madarat.

Egyik délután - az udvarra kilépve - szokatlan csend fogadott. Kerestem az okát és... a homokozó mögött megláttam őt!

Méltósággal ücsörgött, majd felszállt a tyúkudvar tetejére és... hagyta magát fotózni. :-)Feltételezem, - mivel a magok nem érdekelték - valamilyen ragadozó madár lehetett! /?/ 

Felismeri valaki??? 

Hideg ide, vagy oda, - a kis epizód után - ismét elvarázsolt a lemenő nap fényében fürdő kertem látványa, a tél, a természet szépsége. :) 

 

Kedves Olvasóm!

Kívánom, hogy Te is vedd észre mind azt a csodát, mind azt a szépséget,

amelyet az élet, a természet kínál nekünk!

Új év, új remények

Nehezen, súlyos betegséggel kezdődött ez az év...

Fájdalmak, komor idő, némi depresszió, de bízom benne, hogy lassacskán - mint szobámba a napfény -, bekúszik életembe a remény.

 

Derült idő esetén, évszaktól függően más-más órában, de délutánonként bekúszik nappalimba (is) a napsugár. 

 

Különös fények és elnyúló árnyak játéka a tárgyakon, amelyek nem csak a szobám, de általában a lelkem is beragyogják. Szeretek ilyenkor itthon lenni és gyönyörködni benne. 

Csak nézem, nézem, ahogy a fény elárassza a szobám. Megszépülnek a kopott tárgyak és egyszer csak az embernek újra kedve támad ÉLNI! :-)

...Kezdek újra hinni magamban,

kezdem érezni, hogy jó úton járok, és ismét kezdem érezni, hogy sikerülni fog!

Sikerülni fog, mert sikerülnie kell!!!

Gyorsuló idő

Pár napja reggelenként, a fürdőszobámból
- az ablaküvegen és a szúnyoghálón át - még ez,  

a teraszomról pedig, ilyen látvány fogadott:

Ragyogó napsütésben fürdő, pompázatos őszi színkavalkád! :-)

Eltelt 1-2 nap és az Őstermészet jelezte, hogy visszavonhatatlanul,

óriási léptekkel közelít a tél!

Levelek lehullottak, színek kifakultak, reggelente köd és dér lepi a tájat...  

Wass Albert sorai jutnak az eszembe:

"Minden napnak van valamilyen öröme.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt." 

...nem unod még?

Egyre hűvösebbek a reggelek,

ezért igyekeztem az első osztályos kisunokámnak,

Déneskének egy új, fiús, de még nem nagyon meleg sapkát készíteni. 

Olyat, amelyet a kerékpáros sisakja alatt is tud viselni.

Úgy döntöttem horgolom!

Választásom a Barka - Gilice, 100% pamutfonalára esett. 

A horgolást felülről kezdtem 4,5-ös horgolótűvel,

majd a patent résznél 3,5-el fejeztem be. 

- Vasárnap késő délután - amikor már túl voltunk a kalákában készült (Icamama hozta a pogácsát, Menyecském a kakaós kalácsot, én pedig főztem a halászlét...) ebéd utáni pilledtségen -, Bea és az Ő Drága Kicsi Fiacskája már útra készen állt, amikor eszembe jutott, hogy az új sapkát fel kellene próbálni...!   Persze nem csak próbálni, hanem fotózni is! :-)

- Gyere Kicsim, állj ide a tiszafa elé... Fordulj felém...

- Jaaaj, a szemembe süt a nap!

- Jó, akkor fordulj oldalt... Most kicsit balra... Egy kicsit jobbra... Kérlek ne mozogj... Mindjárt készen vagyunk!

-  Jó-jó, de... Marcsimama nem unod mééég? :-)))

- Rendben Drágám, nem gyötörlek tovább! Induljatok Anyával, mert mindjárt este lesz és...  Apa is haza ér! :-)

Vigyázzatok az úton!

Kedveskéim, vigyázzatok Egymásra!

Színterápia, inspirációk

"Ha nem tudsz mást, mint eldalolni, saját... "   Nem is teszem!!!  

Inkább... - tudat alatti indíttatásból ugyan, de - alkalmazom a szín- és fényterápiát! :-) 

Nagyon szeretek gyapjút festeni. Persze még csak kezdő, még csak tanuló vagyok, de  kihívást, játékot, kíváncsiságot, örömteli várakozást jelent a számomra. - Először a festés eredménye, utána pedig a produktum, amit majd alkotni fogok belőle. -  Minden esetben alig várom, hogy készíthessek belőlük egy próbakötést, hogy láthassam miként mutat-, miként rajzolódik ki, milyen lesz a színátmenetek játéka.  :-)

Mi az ami ezen felül, a színek megálmodásánál inspirál? A természet ezer arca, színe, szépsége! :-)  És, hogy mi születik belőlük? 

Íme, a "Múzsák"!

Kertem őszi termései:

Kertem virágai:

Életünk bölcsője, az imádott tenger :))) 

Hol vannak még a zöldek, a barnák, a tüzesek, a kékek, a hamvasak, a... ?

Minden további csak...  fonal, festék és idő kérdése. :-)))