Folytatva...

...a több hónapos hallgatásom alatt elkészült munkáim sorát, most

következzenek a körsálak!

 

 

Renikém születésnapi kívánsága volt egy jó hosszú, barnás színösszeállítású körsál:

 

 

Ne legyen már árva! ...ezért a maradék fonal felhasználásával,

kötöttem hozzá egy zongorakesztyűt is:

 

 

A színátmenetes, olasz fonalat a "Müller"-ben vettem,

a kötéshez 5-ös kör- és zoknikötő-tűket használtam. 

 

 

Mivel a barnás sálnak igen csak nagy sikere lett, újabb kívánság egy nyers-fehér körsál volt! Ehhez a Lana-Tex  "Pasztello" fonalát választottam.  Mivel tetszett a "páva minta", úgy gondoltam, hogy ebből a szép egyszínű fonalból valami áttört, csipkemintásat kötök...

  

 

Elkészült, de valahogy úgy éreztem ez nem az Ő stílusához illő... Ezért, vajszínű, - szintén LanaTex-es - "Alpissima" fonalat társítottam a meglévőhöz és - 6-os körkötőtűvel - kötöttem egy egészen egyszerű, lyuksorral fellazított, rizsmintás, pihe-puha sálat is. 

 

 

 

Az érzéseim nem csaltak meg,

Reninek valóbban az utóbbira esett a választása! :-)

 

 

Viszont..., Zitácskám beleszeretett a csipkemintás sálba! :-)

 

 

De jóóó, már attól féltem, hogy a nyakamon marad valamelyik! :-D

 



 

Mivel...

Mivel, a természet furcsa fintora kapcsán - még, ha rövid időre is, de - visszatért a tél...
Mivel, a hosszú hallgatásom ideje alatt készült munkáimat nem mutattam be...

Most, részben pótolom a hiányt! :-)

 

Ezek a karácsonyi gyapjú zoknicskák, András-fiaméknak készültek,

nagy-nagy szeretettel.

Precízebben, Ábelnek, Ákosnak, Zsuzsinak és Andrisnak! :-)

 

 

És még egy újabb adag zokni a...

 

 

...legkedvesebb sógornőmnek, az öcsémnek és a keresztfiamnak! :-)

 

 

Mivel Ágica unokahúgom előző évben már kapott zoknit,

most zongorakesztyűre vágyott!

 

 

 

...Amit - hogy teljes legyen a szett -  kiegészítettem egy nyakmelegítő kendővel.  :-)

 

 

Végül, de nem utolsó sorban...

 

 

Ágica kislányának, Fannikának is...

 

...elkészült - kétágú, natúr és saját festésű gyapjúfonalamból -

a rózsás sapka! :-)  

 

 

...És még nincs vége a pótolni valómnak!!! :-D

 

 

 

Angyalkám

Manapság ritkán varrok, mert elcsábít a kötés, de most mégis-mégis hozzáfogtam...
Hozzáfogtam, mert Renikém, a nagylány-unokám hosszú időre, messzire utazott.
Mivel korábban megtetszett Neki az egyik "Tildás" könyvemben látott hosszú angyal, úgy gondoltam most itt az alkalom és megvarrom, hogy... helyettem is védje őt! :-)  
- ...Meg persze némi önzésből is, hogy ha ránéz, jussak az eszébe. :-))) -

Nehéz szülés volt, mert kiestem a gyakorlatból, de azért a búcsúesti vacsorára csak-csak befejeztem, felöltöztettem.

Renikémet most távolból óvom, féltem és nagyon sok erőt,

kitartást kívánok Neki ezen az általa választott, rögös,

de - minden reményem szerint - emberformáló úton! 

- Hiszen a gyémántot is csiszolni kell! -

Szívem melegével...

Igen, szívem minden melegével, Karácsonyra készültek ezek az
ajándék-kesztyűcskék a Szeretteimnek. :-)

 Többségük kötött és "zoknifanalból" készült.

A "kakukktojás" (horgolt, Annás tanítása alapján) 100%, egy ágú gyapjúból,
amelyet kézi technikával, szintén én festettem. 

Akár örült a megajándékozott, akár nem, egy biztos, amíg kötöttem,

addig csak Rá, a leendő tulajdonosára gondoltam...

Méghozzá, nagy-nagy szeretettel! 

- Valahol mélyen, legbelül, bízom benne, hogy ez is érték!

És... nem csak a drága pénzen megvásárolható, kereskedelmi tömegcikk! -

Karácsonyi csuka

Ez év december 24-én Zita-lányoméké volt a főszerep, mivel a Szent Este vacsoráját, Ők készítették el, náluk gyűlt össze a nagy Család.  Persze... azért mi "vendégek is hozzájárultunk a lakomához. Jucimama nagyon finom hájas tésztát, én pedig sült csukát és gyümölcskenyeret vittem a halászlé, túróscsusza, guba és Renike által készített finom sütemény mellé. ...Szóval, volt "terülj-terülj asztalkám"! :-)   

 A "csukás" történet még ez év nyarán, illetve őszén kezdődött...

Dénes, a legidősebb fiam - bár a közel 2 méteres magasságával mondhatnám  azt is, hogy a legnagyobb :-) - ismét felfedezte gyermekkora egyik kedvenc időtöltését, a horgászatot.

- Boldogan mesélte, hogy milyen öröm számára, amikor eszébe jut mind az a "tudomány", amit a Papától, vagyis Édesapámtól sajátított el. ...Az én szívem meg ettől olvadozott. :-))) -

Kezdetben csak kisebb kárászok, majd méretes pontyok és végül, a csúcsragadozó csuka is a horgára került. Október egyik késő esti óráján ezzel állított be Fiacskám és Családja:

Élő súlyban 4,5 kg volt a "haramia"! :-)))

Este 10 órakor ujjongások közepette történő, küzdelmes halpucolás, majd karikába forgatva, bezacskózás és irány a fagyasztó! 

Szegény csuka két hónapot várt, hogy beteljesedjen a sorsa. :-)

És, hogy miként is készítettem?

Kiolvadás után ismét átmostam, beirdaltam, sóval és borssal beszórtam, majd egy fél napot hagytam pácolódni.

Közben hajában főztem burgonyát, amit megpucolva felkarikáztam és a kivajazott tálamra terítettem.  Erre fektettem fel a csukát, aminek a hasába rozmaring-, zsálya- és kakukkfű ágacskát tettem és kívül-belül alaposan bedörzsöltem a felaprított fokhagymával. Mivel a húsa nagyon száraz, kapott egy kis olívaolajos csorgatást (meg a burgonya is) és szalonna szeletekkel betakartam. Majd jött a fólia és 20 perc a 180 fokos sütőben.

Ezek után lekerült róla a fólia, a sütőt 200 fokra feltekertem és mind addig sütöttem, amíg szép piros nem lett a szalonna. De még nincs vége...

Fél liter tejfölt kis olíva olajjal, kevés sóval és sok-sok fokhagymával összekevertem és a pironkodó csukára öntöttem. A sütőt még magasabb hőfokra csavartam és a tejfölt pár perc alatt rápirítottam a csukára.

Hááát, mit mondjak??? Látványa, illata, íze, fenomenális!!!

Ha szereted, készítsd el Te is!

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Vagy... Egyszer légy a vendégem! :-)

Zöldek

Az előző bejegyzésemnél ígértem, hogy szót ejtek a vérehulló fecskefűvel tett festési tapasztalataimról. De, ha már itt tartok, akkor essen szó egyéb, gyapjúfestési próbálkozásaimról is. Főleg, hogy ezek - amint az alábbi kép is mutatja - közel egyidejűleg történtek.  

 

Mindenek előtt el kell, hogy mondjam, nem vagyok tudója a gyapjúfestésnek! Folyamatosan kutakodok a módszerek után és saját, "bátor" kísérleteim által gyűjtöm a tapasztalatokat. :-)

Így történt ez a (lásd a kép bal oldalán lévő motringot) vérehulló fecskefűvel is! 

Roppant mód elszaporodott a kertem egy részében és kénytelen voltam kigyomlálni. Látva a hatalmas kupacot és a kezem besárgulását (gyógyhatását ismerem), arra gondoltam ne vesszen kárba, kipróbálom vele a gyapjúfestést. Három jó nagy (két)maréknyit apróbb darabokra vágtam, majd egy éjszakára vízben áztattam. Másnap lassú tűzön kb. egy órát főztem a "levest", majd kihűlése után leszűrtem. Ezt a szűrt, kb. 5 l-i levet ismét feltettem melegedni és ebbe raktam az előtte alaposan kimosott Rikker-féle (2010-es évjáratú) egyágú gyapjút. Lassú tűzön, minimális kevergetés mellett 1 órát bugyogtattam, majd hagytam levében kihűlni.

Az eredmény egy nekem nem tetsző, piszkos-szürkés-drappos fonal lett! 

- Nem tudom, hogy kellett volna ecetet, vagy sót tenni a festőlébe??? - 

Mentsük ami menthető, jelszóval elővettem a még soha nem használt rézgálicot, 2 evőkanálnyit tettem a már kihűlt festőlébe és (én tudatlan) hozzáfogtam az utólagos pácoláshoz! Az eredmény pedig a fenti kép bal oldalán látható! Nekem nagyon tetszett! :-) 

A fonalat alaposan kiöblítettem, kitettem száradni és mint aki jól végezte dolgát (hátha még szükség lesz rá), a rézgálicos levet benne hagytam a zománcos fazékban, majd hozzákezdtem a Columbusos festéshez. 

Az újabb kisérletezés elvonta a figyelmem, sőt jól lefárasztott, így azután korán lefeküdtem aludni. Reggel meg csodálkoztam, hogy mi az a zöldes izé a tűzhelyemen? A rézgálicos lé egy része volt! Bizonyára nem volt teljesen hibátlan a zománcozás és a rézgálic, kilyukasztva az edényemet, átrágta magát rajta.

Dobhattam ki a jó kis fazekamat! :-(

Szóval a tanulság:

VIGYÁZNI A RÉZGÁLICCAL!

A Columbusos festés nem bonyolult, de vigyázni kell, hogy ne filcesítsük- és nagyon jó ecetes vízben öblítsük a fonalat, hogy a későbbiekben ne eressze a színét! - Ez nem mindig tökéletes! -

A fenti kép középső és a jobb szélén lévő fonalai ezzel az eljárással készültek. Valójában itt is kísérleteztem, mert egy bizonyos árnyalatot kerestem. Kerestem, mert egy kedves ismerősömnek szerettem volna eltalálni a színbeli ízlését és abból kötni neki egy "barátság-kendőt". A szín - almazöld, borsózöld és menta keverékéből - meglett és a kendő ez év tavaszán el is készült! :-)

Sőt... át is lett adva, egy vele színeiben harmonizáló babatakaró társaságában! :-)))

 

Barátság-kendő

Sok évtizedes, generációkról, generációkra hagyományozódó barátság köt a Hajóson élő Veronika nénihez és lányához, Ágotához. - Az elmúlt, örömteli vasárnap ismét élvezhettem határtalan vendégszeretetüket. - 

Áginak készítettem az alábbi kendőt:

Vérehulló fecskefűvel sajátkezűleg festett, egyágú (vékony),

100%  gyapjúfonalból kötöttem ezt a 140 x 65 cm-es kendőt. 

Kötőtű: 4,5-ös, bambusz körkötőtű

Súlya: 52 gramm

A barátság története:

Verus néni és Anyám, mindketten doroszlói származásúk. A II. világháború vihara őket is elsodorta és kit itt, kit ott tett le. 

1953-ban egy esős májusi napon Anyám egy hosszú sorban a hentes előtt - velem, a pár hónapos babácskával - várakozott. Egyszer csak egy ismerősnek vélt arcot pillantott meg és felhagyva a sorbaállással, hozzászaladt: "Ugye Te vagy a Szabóék Veronikája?"

Persze, hogy Ő volt! :))) Öröm, ölelkezés, könnyek és az emlékek felelevenítése jellemezte akkor és később is a találkozásaikat. 

- Talán még a mai napig abból a végtelen, a szülőföld iránti imádatukból táplálkozik a mi (Ági, én és gyermekeim) Doroszló- és az ott élő emberek iránti szeretetünk. - 

Verus néni - mivel nekem akkor már választottak keresztszülőt - a később született öcsém, míg Anyu a pár évre rá született Ágota keresztszülője lett. Ezáltal is megpecsételve barátságukat, így lettek "komák"!  Rendszeresen összejártak és ilyenkor mi csak hallgattuk gyermekkori történeteiket Libásroziról, Szódásilusról és a többiekről..., a szeretett DOROSZLÓRÓL.

Anyu, lassan már 12 éve (szinte hihetetlen) nincs közöttünk... De itt van Verus néni, akinek ugyan már 8 évtized súlya nyomja a vállát, mégis - csodálatos memóriájának köszönhetően - ha velük vagyok, olyan, mintha Anyám is ott lenne közöttünk.  

Mivel én nem ismerhettem a keresztszülőmet, Veronka néni lett a fogadott Keresztanyám... Mivel Ágota hiányolja a kereszttestvérét, egymás fogadott Kereszttestvérei lettünk és... törekszünk arra, hogy ezt a szép barátságot - példaként az utánunk jövőknek - őrizzük tovább.

Ugye őrizzük tovább? :-)

Ujjgyakorlatok

Bizonyára ti is vagytok így néha ...  sok-sok megkezdett és félbe hagyott munka várja, hogy befejezzem, de valahogy csak húzódik és húzódik. A kezdeti lendület lelohadt, megtorpant, nincs aktualitása (pl. zoknik, kesztyűk, egyéb téli holmik), nincs kedv (márpedig kedv nélkül nem lehet alkotni), vagy pusztán a motiváció hiányzik.  Gyötör a lelkiismeretfurdalás és amíg a várakozókat be nem fejezem, nem kezdek nagyobb lélegzetű munkába. Viszont, ilyenkor van helye az ujjgyakorlatoknak! :)  Olyan, kisebb volumenű, szinte egy üléssel elkészíthető, de annál nagyobb örömet, sikerélményt adó munkáknak, mint az alábbiak: 

Kedves barátnőm Theresa, egészséges, környezettudatos életvitelre törekszik. A minap pamutfonalat kért tőlem, hogy - felelevenítve kötős tudományát - bugyrot készítsen, Esztertől rendelt kecsketejes szappanjainak. Az ő gondolata és a fonalaim színe inspirált a saját tervezésű fürdőszobaszettekre.

Bár horgolni kevésbé tudok, mint kötni, azért nagy élmény volt a készítésük. - Ajándékok lesznek! - Na és... nem ezek az utolsók, hiszen (köszönve az egyik multi korábbi akciójának) számtalan szépséges szín várja, hogy "életrekeljen, testetöltsön". :) 

- Megjegyzem, a kékes-zöldes tárolók gyapjúfonalát magam festettem, még az előző évben.

Kicsit rosszul sikerült kísérlet volt, mert eléggé engedi a festéket, de... annyira szeretem a tenger színeit!

Esetleg tudna valaki tanácsot adni, hogy így utólag mivel rögzíthetném még jobban a Columbus-festéket? - 

Végül, de nem utolsó sorban, az  itt talált  alapötletből kiindulva készült ez a kis kötött, gyöngyös karkötő.

Remélem tetszeni fog annak a - számomra igen csak kedves - HÖLGY-nek, akinek ajándékul szánom. :-)

Lábtyű

...avagy egy kis kitérő az erdélyi élménybeszámolótól. :)

Karácsony előtt családom hölgytagjainak kedves kis "balerinafazonú" mamuszokat készítettem, na de mi legyen a fiúkkal?

Mivel a lakásom padlózata nagyon hideg, számukra is ki kellett találnom valamit. Felhasználva a frissen tanult zoknikötés technikáját, elkészültek a lábtyűk. 

- A névadás története:  Déneske, a 6 éves unokám kérdezte, hogy...  "Marcsimama ezek mik, kesztyűk?" Nem, Kicsim ezek LÁBTYŰK! - :-)))

Méretkülönbség: Déneske 6-, Ákos(ka) 2 éves :-)

Készültek: Aldis zoknifonal (75% gyapjú) 2 szálával, 4-es bambusz zoknikötőtűvel.

- Szolgálati közlemény: Nagyon megköszönném, ha valaki segítene szerény informatikai tudásom bővítésében és... megírná E-mailben, hogyan lehet több képből kollázst készíteni? -

Zongorakesztyűk

Mivel Ahamától megtanultam a kesztyűkészítés alapjait, nagy buzgalommal és sok-sok szeretettel fogtam barátnőim születés, ill. névnapi ajándékainak elkészítéséhez.
Éva kedvenc színe a lila, így színátmenetes, egyágú "Rikker-féle" merinói gyapjúból készítettem számára az alábbit:

Úgy belejöttem, hogy... Terike ajándéka is zongorakesztyű lett:



...és, hogy én se maradjak ki a sorból, - bár ezt kezdtem el legelsőnek, csak... mások fontosabbak voltak :) - saját magam számára is készítek egyet, de... ennek befejezése - a karácsonyi temérdek tennivaló miatt - csak a jövő évre marad.

- Majd unalmas téli estéken, a meleg kályha mellett kötögetve...  ...micsoda mennyei béke, micsida nyugalom, micsoda boldogság! :) -

Anyaga szintén "Rikker-féle" egyágú, merinói gyapjú, amelyet én festettem saját kezűleg, még a nyár folyamán.

- Festési kísérleteimről egy későbbi fejezetben számolok majd be, mert az "külön megér egy misét". :) -