Két éve...

Igen, két éve nem írtam a blogomba. ...Pedig, hogy szerettem! 
Valójában most is szeretem, csak az a fránya időzavar...
Egyszerűbb a telefonomról, rövidke szöveggel fellőni az aktuális fotót... hipp-hopp olvasni a válaszokat és reagálni is rájuk. 
Azért vannak terveim még e bloggal! Remélem, hamarosan tudok megfelelő időt szánni rá.
- Szeretném megmutatni a munkáimat, a két év alatti fejlődésemet és...  szeretnék írni (sok-sok fotóval tűzdelve) az engem körülvevő tájról, az érzéseimről, a gondolataimról, s nem utolsó sorban a már csak általam ismert családi történetekről. -  
Ja...!!!  A tulipánok, az idén is gyönyörűek!!! :)

Addig is, amíg itt újra jelentkezem, megtalálsz ITT!

Emlékek kertje...

"KÖTŐDÉSEK"
Nem véletlen a blogom címe, hiszen nagyon erősek a kötődéseim.
Kötődöm a családomhoz, a szívemhez közel álló emberekhez, a már eltávozottakhoz és itt lévőkhöz egyaránt. Kötődöm a városomhoz, az azt körülölelő tájhoz, a szülőföldemhez, a hazámhoz, ehhez a csodálatos világhoz... Kötődöm tárgyakhoz, a szép emlékeimhez... Kötődöm ehhez a - lassan rozogává váló - házhoz, ahol felnőttem, és ahová visszaköltöztem... Ahol boldogan élt Anyám és Apám, ahol megpróbálom - mindig a szépet keresve - megtalálni a magam békéjét, a magam boldogságát. ...És persze kötődöm ehhez a házhoz tartozó picinyke kerthez, amely minden évszak, minden napján csodákat kínál.
Úgy érzem, "lelke" van!
Ha belépsz az udvarba, lehet, hogy észre sem veszed, hiszen nem egy nagyon rendezett, nem is eléggé gondozott ez a kert. - Mondhatnám, hogy romló egészségem, rohamosan gyengülő munkabírásom, egyedüllétem, vagy időhiányom az oka, de... ez van. - Lenne mit tenni benne bőven!

Ez a kert, az emlékek kertje!

Ebben szorgoskodott Anyám és Apám, itt játszottak a gyermekeim-, itt keresgélték a kis húsvéti csomagocskáikat...  :-)
A virágok nagy részét - főleg a tulipánokat - még az Anyukám ültette! Nagyon büszke volt a kertjére, a virágaira... Mindig eszembe jut, hogy halálos betegen, a kórházi ágyán, az volt a kívánsága, vigyek be egy picinyke csokorral a kertjében nyíló, őszi virágokból. Megtettem, és Ő boldog volt!
Most engem tesz boldoggá a kora tavasztól folyamatosan nyíló virágok látványa és illata, a nyáron érő gyümölcsök íze, a közelemben fészkelő madarak röpte és éneke, a lombok között bekúszó fények játéka.
- De szeretném, ha ezt az örökséget, ezt a látásmódot át tudnám adni az Utódaimnak! -

Hajnali és esti fényjáték...

Íme egy kis ízelítő, a teljesség igénye nélkül:

 Elnyíltak már a hóvirágok, a krókuszok, a csillagvirágok, a jácintok, a nárciszok, a császárkorona...

Most pompázik az aranyvessző, a babarózsa, egy - alábbi képen is látható - rózsaszín és egy - alig látható - pomponos virágú sárga cserje (nevüket sajnos nem tudom) és a tulipánok.

A tulipánokat követi a gólyaorr, az orgonák, a labdarózsa, a gyöngyvirág, a jázmin, a pünkösdirózsa, a futó- és bokor rózsák, a liliomok... 

Apropó, orgona! Anyám is nagyon imádta, mennyit énekeltük... "Lila orgonák, oly bús a lombotok..."



 Bár nagyon fáj és ezért nehezemre esik egyedül, de...

Valamelyik nap vinnem kell Anyukáméknak a kertjük virágaiból!!! 

Hosszú...

Igen!

Hosszú levél helyett, egy talán tömörebb, képekkel illusztrált bejegyzéssel próbálok válaszolni, távoli  barátnőm (legalább is merem remélni),

Zsuzsa-Mogyoró érdeklődő levelére. 

- Ez olyan nyílt levél féle, amit Mogyorón kívül mind azoknak is szeretettel ajánlok,

akik figyelemmel kísérik a sorsomat, munkálkodásomat. -

Hogy vagyok? Mi történt velem a hallgatás időszakában? 

Egyik legszebb emlék április végén, Déneskéék iskolai anyáknapi ünnepsége. :-) 

 

Ezt követette egy hangulattalan, sivár, csak a szép emlékek (reggeli zenés ébresztők, boldog-, összetartozó-, majálisozó kollektívák, derű, kacagás, éneklés, iffjúság, család együttléte...) felidézéséből álló Május  1-e. - Mit mondjak? Sajgott a szívem!!! :-(  

Majd jött az Anyák Napja, amikor is estére megérkeztek a köszöntő telefonok, de... Talán szebb, talán boldogabb lett volna a napom, ha már reggel csörgött volna a készülék! :-(

Közben pedig, pörögtek a munkával teli napok...  Az irodában sajnos aggasztóan kevés, a kertben rengeteg, és a kreatívkodásból pedig annyi, amennyi éppen jól esett.

- Egy kis fonás: 

- Egy kis kötés és horgolás:

A családi élet is zajlott...

- Volt egy kis Pünkösdölés Déneske 90 éves Dédimamájánál, akinek munkabírását, gyönyörűen gondozott, hatalmas kertjét minden látogatáskor megcsodáljuk:

 

- A "Gyerekek" haza-haza látogattak és én is mentem hozzájuk:

- Na ilyenkor volt öröm!!! :-) -

- Renikém, a nagylányunokám, - boldogságomra, sok tapasztalatot szerezve - haza érkezett Spanyolországból! :-)  

- ...És elsőszülött fiam Dénes, 40 éves lett! ...ami hihetetlen a számomra is!  :-)

- 19 évesen vártam- és szültem határtalan szeretettel (öt is)! -

 

Néha a konyhában is ügyködtem és végre (mert nem verte el az eső, én meg időben észbe kaptam és begyűjtöttem) - háromszori nekifutásra - sikerült nagy mennyiségű (kb. 25-30 l.) bodzaszörpöt eltennem télire(?).  - Amiről viszont elfeledkeztem, hogy időben szétkürtöljem a családban, gyűjtsék nekem a csavaros tetejű üvegeket!... -

Most újabb találkozások, boldog családi együttlétek, kisebb utazások várnak!

...Valamint a megkezdett kézimunkák befejezése és ... ez a halom birkagyapjú, amelynek megtisztítására, kísérletet fogok tenni!:-D  

 

Szóval zajlik az élet! ...Ahogy mondani szokás, "hol lenn, hol fenn!" Persze azért továbbra is igyekszem meglátni mindenkiben a jót és mindenben a szépet!  Csak... az az örökösen aggódó anyai szív!  - Főleg, hogy a családban felütötte a fejét egy szörnyű betegség... -

Bízunk a gyógyulásában, bízunk a sorsunk jobbra fordulásásban!!!

Drága Mogyoró!

Ismételten bocsánat a hosszú hallgatásért!

Néha nem megy az írás...

Talán azért mert éppen "padlón vagyok", vagy annyi minden történt, -ért és hatott,

hogy nem tudom (nem bírom), nem győzném szavakba foglalni.

Szeretettel ölellek!

Marcsi

ÜZENET

KIPLING : Ha...

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád, 

ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s ugy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok. 

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: ,,Kitartani'',  

ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam. 

(Kosztolányi Dezső fordítása)