Két éve...

Igen, két éve nem írtam a blogomba. ...Pedig, hogy szerettem! 
Valójában most is szeretem, csak az a fránya időzavar...
Egyszerűbb a telefonomról, rövidke szöveggel fellőni az aktuális fotót... hipp-hopp olvasni a válaszokat és reagálni is rájuk. 
Azért vannak terveim még e bloggal! Remélem, hamarosan tudok megfelelő időt szánni rá.
- Szeretném megmutatni a munkáimat, a két év alatti fejlődésemet és...  szeretnék írni (sok-sok fotóval tűzdelve) az engem körülvevő tájról, az érzéseimről, a gondolataimról, s nem utolsó sorban a már csak általam ismert családi történetekről. -  
Ja...!!!  A tulipánok, az idén is gyönyörűek!!! :)

Addig is, amíg itt újra jelentkezem, megtalálsz ITT!

Emlékek kertje...

"KÖTŐDÉSEK"
Nem véletlen a blogom címe, hiszen nagyon erősek a kötődéseim.
Kötődöm a családomhoz, a szívemhez közel álló emberekhez, a már eltávozottakhoz és itt lévőkhöz egyaránt. Kötődöm a városomhoz, az azt körülölelő tájhoz, a szülőföldemhez, a hazámhoz, ehhez a csodálatos világhoz... Kötődöm tárgyakhoz, a szép emlékeimhez... Kötődöm ehhez a - lassan rozogává váló - házhoz, ahol felnőttem, és ahová visszaköltöztem... Ahol boldogan élt Anyám és Apám, ahol megpróbálom - mindig a szépet keresve - megtalálni a magam békéjét, a magam boldogságát. ...És persze kötődöm ehhez a házhoz tartozó picinyke kerthez, amely minden évszak, minden napján csodákat kínál.
Úgy érzem, "lelke" van!
Ha belépsz az udvarba, lehet, hogy észre sem veszed, hiszen nem egy nagyon rendezett, nem is eléggé gondozott ez a kert. - Mondhatnám, hogy romló egészségem, rohamosan gyengülő munkabírásom, egyedüllétem, vagy időhiányom az oka, de... ez van. - Lenne mit tenni benne bőven!

Ez a kert, az emlékek kertje!

Ebben szorgoskodott Anyám és Apám, itt játszottak a gyermekeim-, itt keresgélték a kis húsvéti csomagocskáikat...  :-)
A virágok nagy részét - főleg a tulipánokat - még az Anyukám ültette! Nagyon büszke volt a kertjére, a virágaira... Mindig eszembe jut, hogy halálos betegen, a kórházi ágyán, az volt a kívánsága, vigyek be egy picinyke csokorral a kertjében nyíló, őszi virágokból. Megtettem, és Ő boldog volt!
Most engem tesz boldoggá a kora tavasztól folyamatosan nyíló virágok látványa és illata, a nyáron érő gyümölcsök íze, a közelemben fészkelő madarak röpte és éneke, a lombok között bekúszó fények játéka.
- De szeretném, ha ezt az örökséget, ezt a látásmódot át tudnám adni az Utódaimnak! -

Hajnali és esti fényjáték...

Íme egy kis ízelítő, a teljesség igénye nélkül:

 Elnyíltak már a hóvirágok, a krókuszok, a csillagvirágok, a jácintok, a nárciszok, a császárkorona...

Most pompázik az aranyvessző, a babarózsa, egy - alábbi képen is látható - rózsaszín és egy - alig látható - pomponos virágú sárga cserje (nevüket sajnos nem tudom) és a tulipánok.

A tulipánokat követi a gólyaorr, az orgonák, a labdarózsa, a gyöngyvirág, a jázmin, a pünkösdirózsa, a futó- és bokor rózsák, a liliomok... 

Apropó, orgona! Anyám is nagyon imádta, mennyit énekeltük... "Lila orgonák, oly bús a lombotok..."



 Bár nagyon fáj és ezért nehezemre esik egyedül, de...

Valamelyik nap vinnem kell Anyukáméknak a kertjük virágaiból!!! 

Tavaszodó Világom

Minden tavasz megújulás,

minden tavasz új remény,

minden tavasz új esély!

...A természetnek, nekünk és - remélem - nekem is! :-)

 

 

Hatvan évem "elszelelt", mégis mindig, újra és újra rácsodálkozom a természetre.  Erőt ad és bizakodást, hogy soha nincs későn, csak TENNI, TENNI KELL! Mindennek, minden évszaknak és korszaknak megvan a szépsége, csak... észre kell venni! Bizony, ÉSZRE KELL VENNI!!!

- Az alábbi képek is (többségében) egy ilyen "rácsodálkozás" pillanatait örökítik meg, 2013. március 11-én. -

  

Az ablakomból, a korareggeli fényben először a kicsiny,

de annál több munkát igénylő udvarom, hívogatóan tárul elém. 



 

 

Közelítek, egyenlőre még a magasból...

Pár nap múlva csodálatos, sárga virágfüggöny takarja majd el az udvar hátsó részét. 

 

 

A földön, kicsinyke vörösbegy és...

 

 

...a rigócskáim egyike kutakodik eleség után. :-)

 

 

Nincs mese, most már le kell mennem!!!

A csodálatos kankalin közelében, egy kis koránkelőre bukkantam.

 

 

 

"Egyiknek sikerül(t), a másiknak nem!" :-(

A kis túlélő mohón táplálkozik. :-)

 

 

Körbenézek, és... JAJ, hol is kezdjem???

 

 

Vizes a föld, még várnom kell... akkor irány a tanya!

 

 

 

A látvány szomorú, hiszen két éve, kényszerűségből ugyan, de elhanyagoltam...

Most vannak célok, vannak tervek és remények, hogy ez a terület is életre kel! :-)

 

 

És életre kel, élettel, színekkel telik meg az udvar...

 

 

 

...Megújul, élettel, nevetéssel telik meg a ház! :-)

 

 

 

Tiszta lesz az ablak...

 

 

Fényes lesz a homályos tükör, ...az elhomályosult "tükröm"!   

 

 

 

Még szétnézek, felmérem a temérdek tennivalót...

Bezárkózom, elindulok a kapu felé és...

Óvatosan lépkedek, hogy megóvjam ezt a csodálatos moha-kolóniát.

 

 

 

 

Igen, szeretném megőrizni és tovább adni

mind azt a szépet amit látok,

amit a szívemben érzek!

 

Drágáim, ez az én örökségem! :-)

 

 



Behavazott hajnalok és nappalok

Február 5-e óta, rendesen behavaztunk!

A hőmérséklet azóta -6 és -20 fok között ingadozik.
Fázunk, didergünk, reszketünk ebben a farkasordító-, dermesztő-, csontig hatoló hidegben. Hajnalban igyekszünk minél előbb letakarítani a járdát, a belső útjainkat, ellátni az állatainkat és - remélem nem kevesen vagyunk akik - az éhező madárkákat is. 
Méltatlankodunk, zúgolódunk, pedig... Most van itt az ideje!
Közhely ugyan, de mégis, azzal biztatom magam, hogy "minden rosszban van valami jó"!  ...Meg azzal, hogy minden nehézség ellenére, "mindenben meg kell kellene látni a szépséget"! 
...És ez általában sikerül is! :-) 
Íme jó pár fotó az utóbbi napokból, a szűkebb környezetemből: 

 

 

- Persze a szépséges, magam ültette tiszafámról, 

fotózás után, rögtön levertem a havat! -

 

...És most vissza a kert végében lévő madáretetőkhöz!

 

Minden reggel - amikor ellátom a 4 tyúkocskámat - bőségesen feltöltöm a madáretetőket is.

Ilyenkor, a közel fák és bokrok ágain, számtalan madár várja már az etetést. Ahogy eltávolodom, hangos csivitelés, csicsergés, csiripelés (mert, hogy a borostyán ágai közé beköltözött verebeknek is jut) és szárnysuhogás hangja tölti be az udvarom.

Sajnos - megfelelő apparát híján - fotózni nem sikerült őket, csak... egy jóval nagyobb, nagyon magabiztos madarat.

Egyik délután - az udvarra kilépve - szokatlan csend fogadott. Kerestem az okát és... a homokozó mögött megláttam őt!

Méltósággal ücsörgött, majd felszállt a tyúkudvar tetejére és... hagyta magát fotózni. :-)Feltételezem, - mivel a magok nem érdekelték - valamilyen ragadozó madár lehetett! /?/ 

Felismeri valaki??? 

Hideg ide, vagy oda, - a kis epizód után - ismét elvarázsolt a lemenő nap fényében fürdő kertem látványa, a tél, a természet szépsége. :) 

 

Kedves Olvasóm!

Kívánom, hogy Te is vedd észre mind azt a csodát, mind azt a szépséget,

amelyet az élet, a természet kínál nekünk!

Hans egyik rózsája

Hans Gräber (keramik und kacheloffenbauer)  Németországban, München közelében, a hegyek között (egy általa felújított, 400 éves házban) élt és alkotott. Nem csak kerámiákat, hanem egy (mese) világot is varázsolt maga körül. Legelőjét racka-juhai legelték, fáin csirkék aludtak, a bokrok között gyöngytyúkok fészkeltek, maga ásta halastavában halak hancúroztak. - Na nem azért, hogy megegye őket, hanem, hogy "világot", egy kis magyar tanyasi világot teremtsen maga és családja számára. - 

Kertje szabálytalan, mintha a természet alkotta volna. Kizárólag eredeti, ősi fajtájú növényei, virágai voltak, amelyek közül leginkább a vadrózsái bűvöltek el. 

Persze semmi nem volt öncélú! Cukrot nem fogyasztottak, hanem csak mézet...  Mézet, amelyet az a pár, - szalmafonatú kasban élő - méhcsalád gyűjtött össze, amelyek folyamatos mézeléséhez tudatosan válogatta össze a növényeit, virágait. 

10 éve láttam-, öleltem meg Őt utoljára.

Hazaindulásomkor, pár vadrózsa tövet kaptam tőle ajándékba. Ezek közül 3 bokrosodót (szomszédaim nagy megrökönyödésére) az utcai előkertbe ültettem el.
- De ezekre majd máskor visszatérek. -

A futót pedig, a garázs melletti kerítéshez. Mára ez a csoda lett belőle!

Körülölelte a bejáratot, ráfutott a tetőre és... ez a második tavasz, amikor is ilyen méretekben, pár napra ugyan, de elkápráztat hatalmas virágzuhatagával.  Fajtáját nem tudom, csak azt, hogy egyáltalán nincs tüskéje és hogy... GYÖNYÖRŰ!

Ősszel meg kell majd metszenem, de nem aggódom, mert amilyen (ősi) vitalitás van benne, újra és újra el fog kápráztatni minket. (Már, ha lesz olyan követőm, aki ugyan úgy értékelni fogja, mint én.)

Addig pedig... csodálom, hallgatom a megszámlálhatatlan méh zsongását és... fotózom. :)

Hans Gräber, az anyai nagybátyám volt... nekem "csak" Jani bácsi.

A körülmények miatt ritkán találkoztunk, sajnos keveset beszélgettünk, de...  mégis-mégis úgy érzem, lelki társam volt. Szellemiségét a mai napig igyekszem megőrizni, továbbadni és... ebben segítenek a rózsái is. :) 

Nagyon-nagyon szerettem, szeretem!

- Élettörténetével még adós vagyok, de ígérem, hamarosan pótolom! -