Egy kis malackodás

...avagy,  jó néha kikapcsolódni! :-)))

Az élet úgy hozta, hogy az idősebb fiam apósa egy közeli kis településen, Szankon lakik.  A maga módján, lehetőségei szerint kertészkedik, állatokat nevel és...  Minden évben vág disznót!  Az utóbbi években ezekre az "ünnepekre" én, a kis városi asszonyság is hivatalos vagyok. Na nem mintha sok hasznomat látnák, de azért - tőlem telhetően - igyekszem.  A lényeg, hogy jó együtt lenni, kikapcsolódni, nevetgélni és...  közben a rokonok és jóbarátok segítségével a sertés sorsa is beteljesedik.  

Készítettem pár kollázst, amelyek némileg tükrözik a történéseket, a hangulatot. 

Először is egy kis horror: 

Petipapa állatfarmjának pár egyede: 

- Manó kutya sajnos lemaradt a képről, mert ő taktikusan megbújt

a meleg konyha hatalmas asztala alatt. - 

 

...És hogy, mi okból kerülnek a kiscsibék a lakókonyha meleg kályhája mellé?

Késve, orozva keltette ki őket a mamájuk és csak így élik túl a közelgő telet. 

Na meg az elmaradhatatlan főzőcske: 

- A teljesség igénye nélkül, mert Kismenyemmel nekünk előbb haza kellett jönnünk, mint ahogy a "dáridó" befejeződött volna. - 

A drága, közel 90 éves Dédimami reszortja a hatalmas mennyiségű töltöttkáposzta elkészítése volt, míg én a sülthúsok és a húsleves elkészítésében serénykedtem. 

Bizony serénykedtem, hogy hasznossá tegyem magam és...

Régi vágyam is teljesült, mert végre főzhettem a sparhelten! :-)))

Amiről Beácskámmal - kényszerű okokból kifolyólag - lemaradtunk, az az esti tor.

A rengeteg hurkával, kolbásszal, lerniben sült krumplival, töltöttkáposztával,

házi savanyúságokkal...

Na és a zenészekkel, akik ilyenkor felkeresik jóbarátjukat és

a kemény munkával telt nap után segítenek, az egyébként is jókedélyű társaság hangulatát az "egekig" fokozni. :-))) 

Ebben az urbanizált, szinte már online-világban igazán örülök, hogy Déneském

- a szanki nagypapája által, legalább néhanapján - közvetlen kapcsolatba kerülhet

a falusi hagyományokkal, a valós élettel, a természettel.

Ha jól megnézed Kedves Olvasóm a képeket, az egyiken feltűnik egy vörös,

mangalica malac. Róla, februárban mond ítéletet Petipapa és... 

Hurrááá!

Szerényke közreműködésemre akkor is számítanak! :-) 

Barátság-kendő

Sok évtizedes, generációkról, generációkra hagyományozódó barátság köt a Hajóson élő Veronika nénihez és lányához, Ágotához. - Az elmúlt, örömteli vasárnap ismét élvezhettem határtalan vendégszeretetüket. - 

Áginak készítettem az alábbi kendőt:

Vérehulló fecskefűvel sajátkezűleg festett, egyágú (vékony),

100%  gyapjúfonalból kötöttem ezt a 140 x 65 cm-es kendőt. 

Kötőtű: 4,5-ös, bambusz körkötőtű

Súlya: 52 gramm

A barátság története:

Verus néni és Anyám, mindketten doroszlói származásúk. A II. világháború vihara őket is elsodorta és kit itt, kit ott tett le. 

1953-ban egy esős májusi napon Anyám egy hosszú sorban a hentes előtt - velem, a pár hónapos babácskával - várakozott. Egyszer csak egy ismerősnek vélt arcot pillantott meg és felhagyva a sorbaállással, hozzászaladt: "Ugye Te vagy a Szabóék Veronikája?"

Persze, hogy Ő volt! :))) Öröm, ölelkezés, könnyek és az emlékek felelevenítése jellemezte akkor és később is a találkozásaikat. 

- Talán még a mai napig abból a végtelen, a szülőföld iránti imádatukból táplálkozik a mi (Ági, én és gyermekeim) Doroszló- és az ott élő emberek iránti szeretetünk. - 

Verus néni - mivel nekem akkor már választottak keresztszülőt - a később született öcsém, míg Anyu a pár évre rá született Ágota keresztszülője lett. Ezáltal is megpecsételve barátságukat, így lettek "komák"!  Rendszeresen összejártak és ilyenkor mi csak hallgattuk gyermekkori történeteiket Libásroziról, Szódásilusról és a többiekről..., a szeretett DOROSZLÓRÓL.

Anyu, lassan már 12 éve (szinte hihetetlen) nincs közöttünk... De itt van Verus néni, akinek ugyan már 8 évtized súlya nyomja a vállát, mégis - csodálatos memóriájának köszönhetően - ha velük vagyok, olyan, mintha Anyám is ott lenne közöttünk.  

Mivel én nem ismerhettem a keresztszülőmet, Veronka néni lett a fogadott Keresztanyám... Mivel Ágota hiányolja a kereszttestvérét, egymás fogadott Kereszttestvérei lettünk és... törekszünk arra, hogy ezt a szép barátságot - példaként az utánunk jövőknek - őrizzük tovább.

Ugye őrizzük tovább? :-)

2010.08.19.

Az a nevezetes - mondhatnám sorsfordító - dátum, amikor elindítottam a blogomat. Ebből következik, hogy... most volt az első születésnapja! :-)))

Ha visszatekintek, magam is csodálkozom, hogy mennyi (bár közel sem annyi, mint szerettem volna) alkotás, fotó, gondolat, érzés került rögzítésre.
- Arról nem is beszélve, hogy milyen sok, kedves emberrel hozott össze a jósorsom és... vélhetően új barátságok is születtek. -
Kedves barátaimnak, olvasóimnak, drukkereimnek és nem utolsó sorban, a családomnak kívánok kedveskedni ezzel a (ma talált) linkkel, a...

"CSIPKEKÖTŐK" táncával:

Restancia - Éva

ÉVA, kisgyermek korom óta barátnőm. Nagyon jólelkű, széles érdeklődési körrel megáldott, nagytudású (történelem, régészet, romonológia, zene, stb...) és roppant kreatív EMBER. - Mivel blogot (sajnos) nem ír, tervezem, hogy jóváhagyása esetén, munkái egy részét lefotózom és közreadom. -

Egymás közelében laktunk, együtt jártunk általános iskolába, gimnáziumba, majd óvónőként is egy munkahelyen dolgoztunk mind addig, amíg engem rá nem vitt a kényszer, (na és az ambíció) hogy vállalkozó legyek.

Persze azért találkozgattunk hébe-hóba és megtárgyalgattuk a világ és a magunk dolgait.

Az elmúlt évben egy fenyegető kór próbálta legyűrni és én nagyon aggódtam érte. Ő pedig, hősies kitartással, akarattal és hittel LEGYŐZTE!!! 

Szerettem volna egy jó meleg, kötött gyapjúkendővel megajándékozni névnapjára. Megtudva, hogy szereti a lila színt és valami hatalmas méretű kendő a vágya, nagy lendülettel hozzákezdtem. Haladtam is szépen, de... restanciába keveredtem, amit nagyon szégyenlek. Persze késő bánat és nem is illik mentegetőzni, de... úgy felgyorsultak az események decemberben, hogy nem maradt időm befejezni. Azért a két ünnep között mégis készen lett, már csak blokkolni kellett volna, (volna-volna, ha az a volna ott nem lett volna) de... jött az erdélyi utazás és megint csúszott a befejezés. 

Hazaérve ez volt az első dolgom és íme, készen lett!

Na, de... az átadás megint elmaradt, mert (az ördög mindig tojik valamit) jött a betegségem és véletlen sem szerettem volna befertőzni.

Még tart a tél és csak reménykedem, hogy itt február végén, - a két hónap késés ellenére - még jól jöhet számára a gyapjú adta melegség.

Anyaga: mözsi, színátmenetes, puha, egyágú merinó

Nagysága: 226 cm x 120 cm

Súlya: 230 gr.

Kötőtű: 5,5-ös bambusz körkötőtű

Szépek és lélekemelőek ezek az egész életen át tartó barátságok. Remélem, hogy - mindezek ellenére - azért Ő is így érez. - :)