... avagy, az elő rokkám története!
Úgy vágytam rá! :)
Igen, vágytam egy rokkára, hogy végre megtanuljam Ősanyáink tudományát, hogy megfonhassam a nyár folyamán festett gyapjaimat, hogy átéljem a varázslatot! A varázslatot, amikor ujjaim között formálódik a szösz fonallá. :)
Szétkürtöltem én rengeteg fórumon, hirdetésben, de mégis, a blogom "kiáltványa" hozott eredményt. :)
Már a közzétételét követő másnap kaptam egy e-mailt, hogy... egyik kedves, - általam nagyon csodált - Blogger-társam (látva "megszállottságomat"), ingyenes adományként felajánlja az Ő régi, használaton kívüli rokkáját. Csak néztem, néztem, újraolvastam és meregettem a szemem, hogy jól látom? Van ilyen??? Valóban működik a "kérj, s megadatik"???
IGEN! :)))
- Határtalan örömöm felszínre hozta a bennem rejtőző, már csak néha-néha megmutatkozó, újra hinni és másokban bízni tudó gyermeket. Jó érzés volt! -
És, hogy ki az adományozó? Akkor (jóváhagyásával) lebbentsük fel a fátylat!!! :)))
Bizony, a drága, fantasztikus kreativitásáról, csodálatos alkotásairól, Elinor17 -ként ismert, tündéri TÜNDE! :)
Levelek jöttek, levelek mentek és hamarosan kiderült, hogy... már csak "egyet kell aludnom"! Egyet, mert... - nem kis kitérőt téve - Párjával "házhoz" is hozzák!
- Én pedig csak ámultam és bámultam, hogy létezik ilyen??? "Lám csak jó az Isten, jót ád!" :))) -
Dologidő lévén, a munkahelyemen találkoztunk... Tündi, a Párja, "Rozika" (mert, hogy így neveztem el) és én! :)
És, hogy Petőfinél maradjak... "még az asztalra is felszáll"! - Mivel a földre nem szerettem volna letenni a kicsikét, az első landolása, az íróasztalomon volt. :))) -
Csak - meglehetősen komolytalanul, de... oly jó néha kicsit ismét, önfeledt gyereknek lenni - "vigyorogtam", hálálkodtam, lelkesedtem, köszöngettem és... szemeimmel simogattam. Este pedig... - autó híján -, nem kis kockázatot vállalva, de... hazakerékpároztunk, én és az ELSŐ ROKKÁM! :)
Öröm, hála, gyönyörködés, ismerkedés, eszmélés, ráébredés...
Én még nem-, ő pedig már nem tud fonni! :)
- Folytatása következik! -
