Doroszlói BEFLI

...vagy ahogy OTT mondják: Doroszlai BEFLI. 

Ígéret szép szó, ha... 

Tegnap ígértem, ma teljesítem és... közreadom családunk egyik legkedvesebb, legsikeresebb receptjét. 

Bár mostanában, más blogokon olvastam hasonlót, én ezt a receptet pár éve a vajdasági Doroszlón lévő kedves barátainknál tanultam, Editkétől. 

Ez az a sütemény, amellyel bárhol és bárkinél sikert arathatsz! :-)

Akkor lássuk a "medvét"!  :-)))

Hozzávalók:

Tésztához:

80 dkg finom liszt

1 dl étolaj

5 dl tej  (összesen)

2 teáskanál cukor

5 dkg élesztő

1 - 2 teáskanál só

Krémhez:

25 dkg margarin

3 tojás sárgája

0,5 teáskanál só

10 – 15 dkg reszelt sajt (lehet füstölt is, de el is maradhat)

Tetejére:

Tojásfehérje, köménymag, vagy szezámmag, esetleg durva őrlésű só kerülhet.

Elkészítése:

Kevés langyos, cukros tejben (az 5 dl-ből veszem el) felfuttatom az élesztőt és jól összegyúrom a tészta hozzávalóit. (Ne legyen kemény a tészta!)

Pihentetés nélkül kb. 2-3 mm vastagságú téglalappá nyújtom. (Ha kicsi a helyünk, lehet kétfelé is venni a tésztát.)

A krémhez valókat jól kikeverem és a kinyújtott tésztára kenem.

A ”művet” felhengerlem, éles késsel háromszögeket vágok belőle és zsírpapírral bélelt tepsire teszem, majd 30 percig pihentetem.

Közben a sütőt 180 fokra előmelegítem.

(Pihentetés csak az első adagnál szükséges, hiszen amíg az első sül, a 2. kel.)

Kelesztés után a tepsin lévő BEFLIK tetejét megkenem a kissé felvert tojásfehérjével és ízlés szerint megszórom köménymaggal, vagy szezám-maggal, esetleg durva őrlésű sóval.

180 fokon szép pirosra sütöm.  (Kb. 20-25 perc)

- Ez az adag 2 nagy tepsire elegendő, de mivel pillanatok alatt elfogy, én dupla mennyiséget szoktam belőle sütni. - 

Kellemes sütögetést, nagy sikereket és... jó étvágyat kívánok! 

       

A búcsú utóképei

Szeretnék pár, - nekem kedves - képet közzétenni, de... lehet, hogy technikai hiányosságaim megakadályoznak ebben?

Csak itthon vettem észre az otthagyot botot:

Sikerült! :-)))

Megkésve... Kisboldogasszony-napi Szentkúti Búcsú Doroszlón 2010. szeptember 8-án

Megkésve írom, mert... eddig nem volt lelkierőm és megkésve, mert bizony rosszul tudtam az időpontot és csak a búcsú végére értem oda.
A miséknek vége volt, a zarándoklati emberek többsége már elment, a kirakodók sátraikat bontották, megpihentek a zászlók, a Szentek, kiürült a kápolna, a Szent Kút körüli tér, a gyóntatószékek... és én mégis, mégis áhitattal néztem.
Ott élő barátaink mondták, hogy "Marcsikám már csak a szemetet fogod látni", de én nem azt láttam!
Nem azt láttam, hanem a helyet, ahol a nagyszüleim - Gréber Mihály (Michael Gräber) és Gál Zsófia, nagybátyám - Gréber János (Hans Gräber) - és a gyermek, majd kiskamasz Édesanyám - Gréber Mária (Doroszlón úgy hívták, hogy Kályhás Mariska) -  szent áhitattal imádkozott a családért és a békéért, még a II. világháború idején...
...és láttam ismét a barátainkat, akik - minden nehézségük ellenére - mérhetetlen szeretettel fogadtak.
(Erről a barátságról majd egy későbbi időpontban írok, mert megérdemel egy külön fejezetet.)
És... még láttam, láthattam a múlt tanúját, abontásra ítélt falu széli csárdát.
A falu széli csárdát, amely oly sok mindent megélt, látott és hallott, de...
...minden emlékével halálra van ítélve. 

- Lehet, hogy ezek az utolsó képek róla. -
Én meg csak áhitattal nézem, nézem, szemeimmel simogatom, mert... valamikor régen, munkából hazajövet be-be tért ide nagyapám, a környék neves fazekas és kályhásmestere, akit sajnos személyesen nem ismerhettem, mert felemészette a háború...
Ha néha-néha járom Doroszló utcáit, keresem az emlékeket és... nagyapám még meglévő - embereknek ma is melegséget adó - cserépkályháit.

Kötődés

Erős a kötődésem a Vajdasághoz.
Doroszlón született Édesanyám és ott volt neves fazekas és kályhásmester a nagyapám, Gréber Mihály.
Bár a nagypapa még a háborúban meghalt, de az ott és a környékben élő emberek a mai napig melegednek gyönyörű cserépkályhái mellett.
Édesanyám is meghalt sajnos, de - rokoni szálak híján - az Ő barátaival, azok gyermekeivel, unokáival tartom, gyermekeimmel tartjuk a kapcsolatot, őrízzük a határokon is átnyúlú barátságot.
Doroszlón, szeptember 8-án lesz a "Szentkúti" búcsú, amin még sosem voltam és most...  reménykedem, hogy sikerül elmennem.