Az
előző bejegyzésemnél ígértem, hogy szót ejtek a vérehulló fecskefűvel tett festési tapasztalataimról. De, ha már itt tartok, akkor essen szó egyéb, gyapjúfestési próbálkozásaimról is. Főleg, hogy ezek - amint az alábbi kép is mutatja - közel egyidejűleg történtek.
Mindenek előtt el kell, hogy mondjam, nem vagyok tudója a gyapjúfestésnek! Folyamatosan kutakodok a módszerek után és saját, "bátor" kísérleteim által gyűjtöm a tapasztalatokat. :-)
Így történt ez a (lásd a kép bal oldalán lévő motringot) vérehulló fecskefűvel is!
Roppant mód elszaporodott a kertem egy részében és kénytelen voltam kigyomlálni. Látva a hatalmas kupacot és a kezem besárgulását (gyógyhatását ismerem), arra gondoltam ne vesszen kárba, kipróbálom vele a gyapjúfestést. Három jó nagy (két)maréknyit apróbb darabokra vágtam, majd egy éjszakára vízben áztattam. Másnap lassú tűzön kb. egy órát főztem a "levest", majd kihűlése után leszűrtem. Ezt a szűrt, kb. 5 l-i levet ismét feltettem melegedni és ebbe raktam az előtte alaposan kimosott Rikker-féle (2010-es évjáratú) egyágú gyapjút. Lassú tűzön, minimális kevergetés mellett 1 órát bugyogtattam, majd hagytam levében kihűlni.
Az eredmény egy nekem nem tetsző, piszkos-szürkés-drappos fonal lett!
- Nem tudom, hogy kellett volna ecetet, vagy sót tenni a festőlébe??? -
Mentsük ami menthető, jelszóval elővettem a még soha nem használt rézgálicot, 2 evőkanálnyit tettem a már kihűlt festőlébe és (én tudatlan) hozzáfogtam az utólagos pácoláshoz! Az eredmény pedig a fenti kép bal oldalán látható! Nekem nagyon tetszett! :-)
A fonalat alaposan kiöblítettem, kitettem száradni és mint aki jól végezte dolgát (hátha még szükség lesz rá), a rézgálicos levet benne hagytam a zománcos fazékban, majd hozzákezdtem a Columbusos festéshez.
Az újabb kisérletezés elvonta a figyelmem, sőt jól lefárasztott, így azután korán lefeküdtem aludni. Reggel meg csodálkoztam, hogy mi az a zöldes izé a tűzhelyemen? A rézgálicos lé egy része volt! Bizonyára nem volt teljesen hibátlan a zománcozás és a rézgálic, kilyukasztva az edényemet, átrágta magát rajta.
Dobhattam ki a jó kis fazekamat! :-(
Szóval a tanulság:
VIGYÁZNI A RÉZGÁLICCAL!
A Columbusos festés nem bonyolult, de vigyázni kell, hogy ne filcesítsük- és nagyon jó ecetes vízben öblítsük a fonalat, hogy a későbbiekben ne eressze a színét! - Ez nem mindig tökéletes! -
A fenti kép középső és a jobb szélén lévő fonalai ezzel az eljárással készültek. Valójában itt is kísérleteztem, mert egy bizonyos árnyalatot kerestem. Kerestem, mert egy kedves ismerősömnek szerettem volna eltalálni a színbeli ízlését és abból kötni neki egy "barátság-kendőt". A szín - almazöld, borsózöld és menta keverékéből - meglett és a kendő ez év tavaszán el is készült! :-)
Sőt... át is lett adva, egy vele színeiben harmonizáló babatakaró társaságában! :-)))