Emlékek kertje...

"KÖTŐDÉSEK"
Nem véletlen a blogom címe, hiszen nagyon erősek a kötődéseim.
Kötődöm a családomhoz, a szívemhez közel álló emberekhez, a már eltávozottakhoz és itt lévőkhöz egyaránt. Kötődöm a városomhoz, az azt körülölelő tájhoz, a szülőföldemhez, a hazámhoz, ehhez a csodálatos világhoz... Kötődöm tárgyakhoz, a szép emlékeimhez... Kötődöm ehhez a - lassan rozogává váló - házhoz, ahol felnőttem, és ahová visszaköltöztem... Ahol boldogan élt Anyám és Apám, ahol megpróbálom - mindig a szépet keresve - megtalálni a magam békéjét, a magam boldogságát. ...És persze kötődöm ehhez a házhoz tartozó picinyke kerthez, amely minden évszak, minden napján csodákat kínál.
Úgy érzem, "lelke" van!
Ha belépsz az udvarba, lehet, hogy észre sem veszed, hiszen nem egy nagyon rendezett, nem is eléggé gondozott ez a kert. - Mondhatnám, hogy romló egészségem, rohamosan gyengülő munkabírásom, egyedüllétem, vagy időhiányom az oka, de... ez van. - Lenne mit tenni benne bőven!

Ez a kert, az emlékek kertje!

Ebben szorgoskodott Anyám és Apám, itt játszottak a gyermekeim-, itt keresgélték a kis húsvéti csomagocskáikat...  :-)
A virágok nagy részét - főleg a tulipánokat - még az Anyukám ültette! Nagyon büszke volt a kertjére, a virágaira... Mindig eszembe jut, hogy halálos betegen, a kórházi ágyán, az volt a kívánsága, vigyek be egy picinyke csokorral a kertjében nyíló, őszi virágokból. Megtettem, és Ő boldog volt!
Most engem tesz boldoggá a kora tavasztól folyamatosan nyíló virágok látványa és illata, a nyáron érő gyümölcsök íze, a közelemben fészkelő madarak röpte és éneke, a lombok között bekúszó fények játéka.
- De szeretném, ha ezt az örökséget, ezt a látásmódot át tudnám adni az Utódaimnak! -

Hajnali és esti fényjáték...

Íme egy kis ízelítő, a teljesség igénye nélkül:

 Elnyíltak már a hóvirágok, a krókuszok, a csillagvirágok, a jácintok, a nárciszok, a császárkorona...

Most pompázik az aranyvessző, a babarózsa, egy - alábbi képen is látható - rózsaszín és egy - alig látható - pomponos virágú sárga cserje (nevüket sajnos nem tudom) és a tulipánok.

A tulipánokat követi a gólyaorr, az orgonák, a labdarózsa, a gyöngyvirág, a jázmin, a pünkösdirózsa, a futó- és bokor rózsák, a liliomok... 

Apropó, orgona! Anyám is nagyon imádta, mennyit énekeltük... "Lila orgonák, oly bús a lombotok..."



 Bár nagyon fáj és ezért nehezemre esik egyedül, de...

Valamelyik nap vinnem kell Anyukáméknak a kertjük virágaiból!!! 

Egy kis malackodás

...avagy,  jó néha kikapcsolódni! :-)))

Az élet úgy hozta, hogy az idősebb fiam apósa egy közeli kis településen, Szankon lakik.  A maga módján, lehetőségei szerint kertészkedik, állatokat nevel és...  Minden évben vág disznót!  Az utóbbi években ezekre az "ünnepekre" én, a kis városi asszonyság is hivatalos vagyok. Na nem mintha sok hasznomat látnák, de azért - tőlem telhetően - igyekszem.  A lényeg, hogy jó együtt lenni, kikapcsolódni, nevetgélni és...  közben a rokonok és jóbarátok segítségével a sertés sorsa is beteljesedik.  

Készítettem pár kollázst, amelyek némileg tükrözik a történéseket, a hangulatot. 

Először is egy kis horror: 

Petipapa állatfarmjának pár egyede: 

- Manó kutya sajnos lemaradt a képről, mert ő taktikusan megbújt

a meleg konyha hatalmas asztala alatt. - 

 

...És hogy, mi okból kerülnek a kiscsibék a lakókonyha meleg kályhája mellé?

Késve, orozva keltette ki őket a mamájuk és csak így élik túl a közelgő telet. 

Na meg az elmaradhatatlan főzőcske: 

- A teljesség igénye nélkül, mert Kismenyemmel nekünk előbb haza kellett jönnünk, mint ahogy a "dáridó" befejeződött volna. - 

A drága, közel 90 éves Dédimami reszortja a hatalmas mennyiségű töltöttkáposzta elkészítése volt, míg én a sülthúsok és a húsleves elkészítésében serénykedtem. 

Bizony serénykedtem, hogy hasznossá tegyem magam és...

Régi vágyam is teljesült, mert végre főzhettem a sparhelten! :-)))

Amiről Beácskámmal - kényszerű okokból kifolyólag - lemaradtunk, az az esti tor.

A rengeteg hurkával, kolbásszal, lerniben sült krumplival, töltöttkáposztával,

házi savanyúságokkal...

Na és a zenészekkel, akik ilyenkor felkeresik jóbarátjukat és

a kemény munkával telt nap után segítenek, az egyébként is jókedélyű társaság hangulatát az "egekig" fokozni. :-))) 

Ebben az urbanizált, szinte már online-világban igazán örülök, hogy Déneském

- a szanki nagypapája által, legalább néhanapján - közvetlen kapcsolatba kerülhet

a falusi hagyományokkal, a valós élettel, a természettel.

Ha jól megnézed Kedves Olvasóm a képeket, az egyiken feltűnik egy vörös,

mangalica malac. Róla, februárban mond ítéletet Petipapa és... 

Hurrááá!

Szerényke közreműködésemre akkor is számítanak! :-)