Öröm a köbön!

Elkészültem életem első, saját "cérnázásával"! :-)

...És, hogy miért ez a fokozott örömködés???
Mert...
- Öröm, amikor megérkezik és kézbe veszem a csodálatosan finom, pihe-puha szalaggyapjút.
- Öröm, amikor kiválasztom-, kikeverem a festékeket.
- Öröm kitalálni, hogy milyen ritmusban fessem be a gyapjút.
- Öröm a festés és öröm a jól sikerült festékrögzítés is.
- Öröm látni, hogy mivé lett, hogyan alakultak, - esetleg - változtak (mert mindig van meglepetés) az eredeti színek.
- Öröm, amikor száradás után kézbe veszem és magamhoz ölelem az "alkotásom". 

...És újabb öröm a fonás. Időt rabló munka, de kifejezetten esztétika élményt (is) nyújt, ahogy a szakaszosan festett gyapjúszalagból az orsómra tekerednek egymás követően-, gyakran egymásba olvadva a színek. - Ősi misztériumként élem meg ahogy a sodrás kapcsán a szöszből fonal születik. - 
- Legújabb élmény a "cérnázás", amikor is két gyapjúszál összefonódik. A sodrat által a színek újabb egybeolvadása, véletlen szerű társulása történik, amely kapcsán egyszerivé, egyedivé, különlegessé és megismételhetetlenné válik a fonál. - Akár csak a DNS sodrata. -
- Öröm, amikor végre (mert bizony hosszú idő) elkészül! :-) 
- Öröm látni a nodyn és...
- Még nagyobb öröm készen, motringban elégedetten szemlélni. - Ezt nem a szerénytelenség, hanem az első cérnázás élménye mondatja velem! - :-)

...Egyszerűen folyamatos öröm rácsodálkozni erre a fantasztikus átalakulásra. A színek véletlen szerű egymáshoz illeszkedéséből adódó új, kiszámíthatatlan színhatásra. 

A fonás magasztos élményével kapcsolatosan csak idézni tudom kedves tanítóm, Harmat szavait:  "Ezáltal bepillantást nyerünk a teremtés misztériumába, mert a világunkat a sodrat tartja egyben, kezdve az elemi részecskék spinjétől egészen a galaxisokig."

Nézem, nézem az elkészült - 52 g, 142 m - művem,  és...

Újra csak Harmatcseppek szavai jutnak eszembe:

"A kész fonalat áthatja az elkészítés folyamatának emelkedett hangulata,

ettől válik valóban egyedivé és különlegessé.

Ami a színét és a jellegét illeti,

a lehetőségeknek csak a fantázia szabhat határt."

- Az én fantáziám pedig, határtalan, így már készül

az újabb egyszeri és megismételhetetlen! -  :-)))  

* * *

Végül, de nem utolsó sorban...

Itt- és most mondok köszönetet Zsunak, aki önzetlenül segített és tanított,

aki ihletet adott és gyönyörű alkotásaival inspirált erre a csodálatos,

ősi, teremtő-tevékenységre!

Utóirat:

Festéskor az oly nagyon imádott tenger színei inspiráltak. A víz tükrén megcsillanó ég kékje, a türkiz különböző árnyalatai, a mélység sötétje, a vizinövények zöldje és a fodrozódó habok fehérje...

S, lám-lám mi lett belőle? Egy kissé harsány, fura színösszeállítás. Na, de a végeredmény... számomra visszaadja mind azt, amiről álmodtam!

- Most arra gondolok, ilyenek vagyunk mi, emberek is!

Kékek, zöldek, sötétek, fehérek, különleges türkizek, de...

A végeredmény az, ami számít!!! -