Az ihletet adó, emlékeket idéző málna

Már nagyon régóta nem írtam bejegyzést, pontosan két hónapja...
- Hogy miért, miért nem, arról talán a következő írásaimban említést teszek, de most csak annyit, hogy egyszerűen nem volt kedvem, nem volt hangulatom. -
Viszont, e tálkányi málna szedésekor ihletet kaptam, illetve előtolultak a régi emlékek és ezek kapcsán az érzelmek, a gondolatok... Muszáj lett írnom! 

 

Anyai nagymamám egy "felszabdalt" polgárház egyik kis, huszon-pár négyzetméteres lakáskájában élt. - Nyaranként, ha óvónői szabadságom ideje alatt butikoknak varrtam és mentem elszámolni, oda, Hozzá vittem a gyermekeimet "megőrzésre". - 

Nagymamám kicsiny, szoba és előszoba (vagy nevezhetjük egyben főző fülkének is) lakása kiegészült egy "tenyérnyi" kertecskével is. Gréberdédi - ahogy gyermekeim nevezték - ezen a kis földdarabon, megtermelte az egész nyári zöldségszükségletét. De nem csak a zöldségeket, hanem virágokat a hősi halottak (a háborúban eltűnt nagyapám emlékére) emlékművéhez és... málnát a gyerekeknek!

Ilyen időtájt, 1-1 pohárka, frissen szedett, illatozó málnával várt minket!!!

Ezekből a málnatövekből Anyám is ültetett párat a kerítse mellé és amikor már Dédikénk nem élt, Ő várt minket a születése napja (június 06.) körül érni kezdő málnaszemekkel. 

Anyám is elment... én pedig, (nehogy idegeneké legyen a szép emlékeket idéző otthon) visszaköltöztem a szülői házba és... "birtokba vettem" a kertet. 

Ez a birtokba vétel azt jelentette, hogy alig szabályoztam, (hiszen nem is nagyon értettem hozzá) hagytam a növényeket nőni, terjeszkedni, amíg szinte őserdőre nem hasonlított.

Azért persze, ennek is megvolt a szépsége... Gyönyörködtem a színekben, a természet megannyi csodájában! :) Nem akartam uralkodni rajta!!!

- Másoknak azért erről, nem ez volt a véleménye... Kivétel egy építészmérnök, aki meglátva a növény- és szín orgiát, azt mondta, hogy "ennek a kertnek lelke van, amit meg kell őrizni"! ...Megjegyzem, én is így éreztem és érzem a mai napig! :-) - 

De vissza a málnához!!!

A málna, megunva a kerítés melletti szűk helyet, lassan átbújt a járda alatt és elkezdett terjeszkedni a kert - számára sokkal kedvezőbb - tágasabb részében. ...Én meg csak hagytam! Persze csak egy darabig, mert látva, hogy szinte egyed uralkodóvá válik, hozzáfogtam ritkítani, elosztogatni.

Na jó, azért maradt pár tő! :-)))

Azon kívül, hogy eszegetjük, általában kis dobozokban lefagyasztom és a szűkös téli napokban, családom egyik kedvenc, tejszínes-maszkarpónés-gyümölcsös tortájában idézik a nyár illatát, ízeit. :-)

Szóval, málnaszedés közben, ennél a kis málnatőnél jött az ihlet, itt szálltak meg a kedves emlékek:  

Bár ez a málna nem nagyszemű, nem nemesített, de a régi ízekre,

a régen elment szeretteimre emlékeztet...

Ilyet nem lehet máshol venni, ilyet nem lehet máshol szedni!!!  

...És jöttek elő az emlékek, az érzések, a gondolatok.

Gondolatok, a folytonosságról! 

Vajon majd, ha én is elmegyek közületek,

lesz, aki gondját viseli?

Lesz, aki nem csak az irtani való, füvesítés előtti akadályt látja benne?

Lesz, aki még emlékezik?

Lesz, aki örülni fog neki és féltő gondossággal, szeretettel nevelgeti?

Lesz, aki az ízét megérezve rám, ránk gondol???

Bizony, ezek a málnatövek, generációkat kötnek össze! 

- ...Mert megadatik, mert nem zilálta,

nem tüntette el - mint szegény őseimét -

a háborúk vihara. -