"jija"

Az elmúlt pénteken volt Renátának, az elsőszülött unokámnak (39 éves voltam, amikor született) a gimnáziumi szalagavatója. - Ja, ja... hogy szállnak az évek! :))) - Zita-anyával időben elindultunk, hogy a család, még munkában lévő tagjainak is biztosítsuk az ülőhelyet, ill. a tetthelyre fuvarozzuk - hatalmas kellékes csomagjával - Drága  Ünnepeltünket. Kedvenc taxisunkat hívtuk segítségül, aki egy aranyos, általunk már elfelejtett történetet idézett fel számunkra.
Amikor Reni még kislány volt és én a városközpontban laktam, sokat volt nálam. - 2-3 éves kora körüli a történet. - Abban az időben volt egy kedves csau-csau kutyusom, az Ájlika, akit - emeleti lakásomból - rendszeresen levittünk sétálni. Sétánk során elhaladtunk a taxiállomás mellett, ahol a "bácsik" minden alkalommal feltették a kérdést:
"Renike milyen színű a kutyus nyelve?"
 Amire a válasz (1-2 évig) a következő volt: "jija" :)))
- Állítólag a taxisok (egymás között) a mai napig emlegetik. -
Egyszerű, de aranyos kis történet, amely számtalan másikat idéz fel bennem, bennünk. - Köszönet Sándornak, hogy megőrizte és elmesélte! -
Renikém nagyon sok örömet adó, kedves, figyelmes, érdeklődő, nyitott, segítőkész kislány volt.
Persze ma is az, csak ma már egy gyönyörű ifjú HÖLGY, aki előtt most nyílik meg igazán a világ!

Drágám, köszönöm a sok-sok szeretetet, szép emléket, kedvességet, amit Tőled kaptam!