Hans egyik rózsája

Hans Gräber (keramik und kacheloffenbauer)  Németországban, München közelében, a hegyek között (egy általa felújított, 400 éves házban) élt és alkotott. Nem csak kerámiákat, hanem egy (mese) világot is varázsolt maga körül. Legelőjét racka-juhai legelték, fáin csirkék aludtak, a bokrok között gyöngytyúkok fészkeltek, maga ásta halastavában halak hancúroztak. - Na nem azért, hogy megegye őket, hanem, hogy "világot", egy kis magyar tanyasi világot teremtsen maga és családja számára. - 

Kertje szabálytalan, mintha a természet alkotta volna. Kizárólag eredeti, ősi fajtájú növényei, virágai voltak, amelyek közül leginkább a vadrózsái bűvöltek el. 

Persze semmi nem volt öncélú! Cukrot nem fogyasztottak, hanem csak mézet...  Mézet, amelyet az a pár, - szalmafonatú kasban élő - méhcsalád gyűjtött össze, amelyek folyamatos mézeléséhez tudatosan válogatta össze a növényeit, virágait. 

10 éve láttam-, öleltem meg Őt utoljára.

Hazaindulásomkor, pár vadrózsa tövet kaptam tőle ajándékba. Ezek közül 3 bokrosodót (szomszédaim nagy megrökönyödésére) az utcai előkertbe ültettem el.
- De ezekre majd máskor visszatérek. -

A futót pedig, a garázs melletti kerítéshez. Mára ez a csoda lett belőle!

Körülölelte a bejáratot, ráfutott a tetőre és... ez a második tavasz, amikor is ilyen méretekben, pár napra ugyan, de elkápráztat hatalmas virágzuhatagával.  Fajtáját nem tudom, csak azt, hogy egyáltalán nincs tüskéje és hogy... GYÖNYÖRŰ!

Ősszel meg kell majd metszenem, de nem aggódom, mert amilyen (ősi) vitalitás van benne, újra és újra el fog kápráztatni minket. (Már, ha lesz olyan követőm, aki ugyan úgy értékelni fogja, mint én.)

Addig pedig... csodálom, hallgatom a megszámlálhatatlan méh zsongását és... fotózom. :)

Hans Gräber, az anyai nagybátyám volt... nekem "csak" Jani bácsi.

A körülmények miatt ritkán találkoztunk, sajnos keveset beszélgettünk, de...  mégis-mégis úgy érzem, lelki társam volt. Szellemiségét a mai napig igyekszem megőrizni, továbbadni és... ebben segítenek a rózsái is. :) 

Nagyon-nagyon szerettem, szeretem!

- Élettörténetével még adós vagyok, de ígérem, hamarosan pótolom! - 

Neoton Familia - Gondolj néha rá

Vass Albert gyönyörű verse. :)

Szomorú

Sebzett lelkem már nem tépázza nap, mint nap ez a látvány,

...mert három és fél év után elvitték az udvaromból.

Csak hűlt helye maradt!

Hűlt helye, fájó-, keserű-, egész életemre kiható- és tanulságos emléke.

Most jöhet a tereprendezés és... a remény, hogy nem csak a természet,
(melynek része vagyok én is)

hanem a lelkem is képes lesz még regenerálódni.

- Elnézést mindenkitől e kis szomorú kitérőért, de muszáj volt leírnom
(hiszen ez is én vagyok),

hogy...
(ha még maradt erőm és időm)
esélyem legyen sajgó sebeim gyógyulására. - 

Minden esetre már nem látom... 

a többi  meg majd...

kiderül.

Kiderül?

Isten óvjon meg mindenkit a felelőtlen, hazug, képmutató és álszent emberektől!

Szimultán

Van az úgy, hogy dolgozom 1-2-3... (mikor melyikhez van kedvem) munkán, de valakitől kapok egy inspirációt, esetleg jön egy ihlet, egy ötlet, vagy motiváció és elő kell vennem a tűim, az áhított fonalat és... (nehogy elfelejtsem mit is akarok) "gőzerővel" belekezdek egy újabba. :)

- Igaza van Zitának, a lánykámnak, amikor azt mondja: "Anyu, te annyi mindent akarsz csinálni, hogy ahhoz kevés egy élet."  Hmmm, annyi baj legyen, majd legfeljebb visszajövök! :))) - 

Most kb. ennyi a folyamatban lévő "alkotás":

2 babatakaró, 5 kendő, Zitácskám pulóvere, egy horgolt-, "irattartós" táska (az utóbbit már csak bélelni kell) és...  az aktualitás híján félbemaradt téli pulcsikat, zoknikat, sapkákat és kesztyűket nem is mutatom. :)

Most azon leszek, hogy legalább ezt a 8-at mielőbb befejezzem, blokkoljam és... majd mutassam, hogy hozzákezdhessek a tervezett varrásokhoz, fonal-festésekhez, fonás-tanuláshoz. Jaaaa, ... hogy a megélhetést biztosító /?/ főállásom, a kertrendezést és a soros befőzéseket ne is említsem. :)

De, mindezek előtt legfontosabb a CSALÁDOM! Ha hívnak, ha szükségük van rám, akkor ŐK AZ ELSŐK!!!

Pusztán...

(itt a pusztán) így tudtam fotózni a hétvégén készített, tripla mennyiségű rizskochot:

 

Hiába tervezem én, újra és újra, hogy - másokhoz megközelítőleg hasonlóan - megpróbálok szépen, ízlésesen megkomponált, tálalási fotót is készíteni,

valahogy sohasem marad rá idő. :)

Rózsa, rózsa...

...labdarózsa levele...          - Na, de hol van??? -
Mármint az a legény, akit a kedvemre neveltek. :))) 

Erre a helyre, sok-sok évvel ezelőtt, még Anyukámék ültettek egy labdarózsa-tövet. Nőtt, növögetett, metszésekkel szép fává teljesedett, de egyszer csak elérte a vég. Törzse elkorhadt, kitört, de... gyökeréből új hajtások fakadtak. Én ezeknek a hajtásoknak az erősebbjeit meghagytam, össze- és kikötöztem. Meghálálva a gondoskodást, mára ilyen gyönyörűséges "menyasszony" lett belőle. :) 

Ugyan virágzáskor eltorlaszolja a hátsó kamrához vezető utat, de nem baj! Minden tavasszal csodálattal nézem és... szeretem! :))) 

Ki érti ezt?

Eddig "Marcsimami"-ként jegyeztem a blogomat, de... most Mária jelenik meg. ???

Bár komolyan gondolkodom egy név változtatáson, de... ezt nem én tettem!!! 

Ki érti ezt?

Ki tehette???

Hogy lehetséges?

Persze szeretem a nevem és teljes mértékben azonosulok is vele, de...

Minden esetre, egyenlőre hagyom és... tovább morfondírozok a nevem meg változtatásán.