Elcsábultam :-)

Nekem is, mint a legtöbb kötős hölgynek, több munkám (bár nem annak érzem, hanem alkotásnak) van megkezdve és vár a befejezésre. Ennek oka, hogy gyakran elcsábulok! :-)))
Mert meglát az ember lánya valami újat, valami szépet, valami nagyon inspirálót és ő is szeretne egy olyat. Azután frissiben, melegében ki akarja próbálni - legalább egy próbadarab erejéig - és nincs megállás! Keresi hozzá a számára elfogadható színű, legideálisabb minőségű fonalat - a "hörcsögölt" készletéből - és már csattognak is a tűk! ...Mert erős a kihívás és még erősebb a belső kényszer, az újat alkotás vágya.
- Ugye sokunk számára ismerős ez a boldogító érzés? :-) 
Íme a legújabb csábulat:

 

A kendő (vagy inkább sál) neve, Maluka.

A facebookon működő, nagyon aktív, már több, mint 400 főt számláló "kötős-horgolós" csoportunkban hívta fel rá valaki a figyelmet és azután elindult a "lavina"! :-)

Sokan-sokan elkezdtük kötni, mindenki abból, amije éppen otthon volt... És sorra születtek a különböző színű, nagyságú, gyönyörűbbnél gyönyörűbb Malukák! :-)

Ezt az egyágú gyapjút még 2010-ben festettem, (mert akkor éppen zöldek festésével kísérleteztem) kivi árnyalatú Columbus festékkel. Kicsit harsánynak találtam, ezért "parkolópályára" tettem...  Most jött el az ideje!

Anyaga: kissé egyenetlen fonású, Rikkerék 2010-es (puha) egyágú gyapjúfonala.

Tű: 4-es bambusz körkötőtű.
Hossza blokkolás nélkül (nem is fogom): nyaknál 90 cm, csipkénél: 140 cm.
Szélessége középen: 28 cm. - Hogy kicsit szélesebb legyen, megvariáltam + 6 sor "lustával".

Súlya: 52 g.

Nagy szerelem lett ez a Maluka!!!  :-)

Most ismét meg akarom kötni, de jóval nagyobb méretben...

A Lánykáméktól karácsonyra kapott ajándék-kártyámról megvásároltam 2 gombóc, méregdrága, pihe-puha mohair, álomfonalat és... már készül belőle a 2. Malukám! :))) 

Hiába, ilyen a szerelem!

Gyengéd ölelésre, melegségre vágyom és...

Az újabb Maluka, meg fogja adni ezt nekem! :-)))

Mi fő a fazékban?

Mi fő, mi főőő?????
Az idei év első gyapjúfestése! :-)))

A festésre öcsém unokája, egy édes, bájos, aranyos, nagyon "nőcis" kicsi lány, Fanni inspirált. Neki szeretnék - anyukájával való egyeztetés után - valamit készíteni a rózsabimbó színeire festett (egy és kétágú) gyapjúfonalaimból.

Ezt a festési technikát először Ercsu blogjában olvastam és gyakran használom.
A rózsaszínes árnyalatokat italporokból-, míg a zöldet egyszerű ételfestékekből kevertem ki.
Bár ez a festési módszer sok színbeli korlátot tartalmaz, de szeretem, mert garantáltan színtartó lesz a fonal.

Mindig attól félek, hogy nem lesznek eléggé élénkek a színek, de...  ez ebben az esetben sem mondható el. :-)))

A folytatás mindig ugyan az...

Alig várom, hogy megszáradjanak a fonalak és elkészíthessem az elő próbakötéseket, horgolásokat! :-)))

- Most már csak Ágicával kellene beszélni, hogy mit is szeretne,

Ö vajon mit javasol, mi készüljön belőlük??? -

Van az úgy...

...hogy nagyritkán elfogy itthon a kenyér és az ember lánya éhes, de mivel beteg nem tud átmenni a boltba. Enni pedig, kellene! Akkor jön az agyalás... mi is van a kamrában, mit is lehetne belőle minél gyorsabban készíteni?

Ilyen kenyérhiányos szituációban általában rozsos zsemléket szoktam sütni, de most valami másra, valami fűszeresebbre vágytam... És jött az ihlet!

Már olyan régóta szeretném megtudni, megkóstolni, hogy milyen is a grissini és a focaccia? Akkor, itt a ragyogó alkalom!

Sok helyen, sokféle leírást találtam, de Dolce Vita rozmaringos receptjét választottam, némi megreformálással. A reform pedig abból állt, hogy a csupa búza-finomliszt helyett, 75% fehér lisztet és 25% teljeskiőrlésű búzalisztet használtam.  

Mivel Anyukámtól azt tanultam, hogy "ha módunk van rá, spájzoljunk be alaposan", így az alapvető élelmiszerekből, zöldségfélékből mindig tartalékolok. Fűszernövényeim (rozmaring, zsálya, bazsalikom, kakukkfű, babér, kerti ruta, snidling, metélőpetrezselyem...) pedig, részint az ablakomban, részint a garázsomban zöldellnek.  Így, nem volt gond a tészta összeállítása.
Gyakorlatilag - összeállítással, kelesztéssel és sütéssel együtt - 1,5 óra alatt, finom, illatozó ínyencségeim születtek:

 * * *

Nagyon finom volt, máskor is fogok készíteni! :-)))

Amit a későbbiekre nézve megfogadtam magamnak:  

- Legközelebb dupla adagot készítek, hogy többeket is megkínálhassak!

- Továbbra is 1/4 arányban teljeskiőrlésű lisztet fogok használni! 

- Mindig tartok itthon előre összeállított, (minimum, rozmaringgal és fokhagymával) érlelt fűszerolajat! 

- A grissini tésztájába még több zöldfűszert-, míg a focaccia tetejére, kevesebb olívaolajat teszek.   

Nem nagy ördöngősség, bátran fogj hozzá Te is! 

 

Új év, új remények

Nehezen, súlyos betegséggel kezdődött ez az év...

Fájdalmak, komor idő, némi depresszió, de bízom benne, hogy lassacskán - mint szobámba a napfény -, bekúszik életembe a remény.

 

Derült idő esetén, évszaktól függően más-más órában, de délutánonként bekúszik nappalimba (is) a napsugár. 

 

Különös fények és elnyúló árnyak játéka a tárgyakon, amelyek nem csak a szobám, de általában a lelkem is beragyogják. Szeretek ilyenkor itthon lenni és gyönyörködni benne. 

Csak nézem, nézem, ahogy a fény elárassza a szobám. Megszépülnek a kopott tárgyak és egyszer csak az embernek újra kedve támad ÉLNI! :-)

...Kezdek újra hinni magamban,

kezdem érezni, hogy jó úton járok, és ismét kezdem érezni, hogy sikerülni fog!

Sikerülni fog, mert sikerülnie kell!!!

Adjon az Isten...

 Hová vezet az utunk? 

Nagy László: Adjon az Isten…

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

Szívem melegével...

Igen, szívem minden melegével, Karácsonyra készültek ezek az
ajándék-kesztyűcskék a Szeretteimnek. :-)

 Többségük kötött és "zoknifanalból" készült.

A "kakukktojás" (horgolt, Annás tanítása alapján) 100%, egy ágú gyapjúból,
amelyet kézi technikával, szintén én festettem. 

Akár örült a megajándékozott, akár nem, egy biztos, amíg kötöttem,

addig csak Rá, a leendő tulajdonosára gondoltam...

Méghozzá, nagy-nagy szeretettel! 

- Valahol mélyen, legbelül, bízom benne, hogy ez is érték!

És... nem csak a drága pénzen megvásárolható, kereskedelmi tömegcikk! -

Karácsonyi csuka

Ez év december 24-én Zita-lányoméké volt a főszerep, mivel a Szent Este vacsoráját, Ők készítették el, náluk gyűlt össze a nagy Család.  Persze... azért mi "vendégek is hozzájárultunk a lakomához. Jucimama nagyon finom hájas tésztát, én pedig sült csukát és gyümölcskenyeret vittem a halászlé, túróscsusza, guba és Renike által készített finom sütemény mellé. ...Szóval, volt "terülj-terülj asztalkám"! :-)   

 A "csukás" történet még ez év nyarán, illetve őszén kezdődött...

Dénes, a legidősebb fiam - bár a közel 2 méteres magasságával mondhatnám  azt is, hogy a legnagyobb :-) - ismét felfedezte gyermekkora egyik kedvenc időtöltését, a horgászatot.

- Boldogan mesélte, hogy milyen öröm számára, amikor eszébe jut mind az a "tudomány", amit a Papától, vagyis Édesapámtól sajátított el. ...Az én szívem meg ettől olvadozott. :-))) -

Kezdetben csak kisebb kárászok, majd méretes pontyok és végül, a csúcsragadozó csuka is a horgára került. Október egyik késő esti óráján ezzel állított be Fiacskám és Családja:

Élő súlyban 4,5 kg volt a "haramia"! :-)))

Este 10 órakor ujjongások közepette történő, küzdelmes halpucolás, majd karikába forgatva, bezacskózás és irány a fagyasztó! 

Szegény csuka két hónapot várt, hogy beteljesedjen a sorsa. :-)

És, hogy miként is készítettem?

Kiolvadás után ismét átmostam, beirdaltam, sóval és borssal beszórtam, majd egy fél napot hagytam pácolódni.

Közben hajában főztem burgonyát, amit megpucolva felkarikáztam és a kivajazott tálamra terítettem.  Erre fektettem fel a csukát, aminek a hasába rozmaring-, zsálya- és kakukkfű ágacskát tettem és kívül-belül alaposan bedörzsöltem a felaprított fokhagymával. Mivel a húsa nagyon száraz, kapott egy kis olívaolajos csorgatást (meg a burgonya is) és szalonna szeletekkel betakartam. Majd jött a fólia és 20 perc a 180 fokos sütőben.

Ezek után lekerült róla a fólia, a sütőt 200 fokra feltekertem és mind addig sütöttem, amíg szép piros nem lett a szalonna. De még nincs vége...

Fél liter tejfölt kis olíva olajjal, kevés sóval és sok-sok fokhagymával összekevertem és a pironkodó csukára öntöttem. A sütőt még magasabb hőfokra csavartam és a tejfölt pár perc alatt rápirítottam a csukára.

Hááát, mit mondjak??? Látványa, illata, íze, fenomenális!!!

Ha szereted, készítsd el Te is!

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Vagy... Egyszer légy a vendégem! :-)