Angyalszárnyak...

...avagy, volt stóla, nincs stóla! :-)))

Mindig szerettem volna egy légies, akár sálként, akár nyáresti kiegészítőként hordható stólát. Erre nagyon megfelelőnek mutatkozott a pécsi Lana-Tex, Alpissima 1800 megnevezésű, vajszínű fonala.  - Élvezet volt kötni! :-)

Valójában még a tavasszal elkészültem vele, csak a fotózása hiányzott, na meg a stóla, mert...   - Mint mindennek, ennek is története van!  -
Boldog voltam amikor befejeztem és még blokkolás előtti állapotában, büszkén mutattam Beáta menyemnek, "édeske" Déneske anyukájának. - Persze nem minden hátsó szándék nélkül, mert valójában nem dicsekedni-, hanem puhatolózni akartam...  Kíváncsi voltam, hogy neki mi tetszik, minek örülne, mit is készítsek majd a számára? - 

A "bemutatkozás" jól sikerült, mert... fogdosta, tapogatta, arcához simította, nyakába tekerte...  Szóval, szerelem lett első látásra! :-))) 
...És elhangzott: ilyent, pont ilyent szeretne Ő is!
"Óóó, novemberig, a születésnapodig, bőven elkészülök vele..." - mondtam én.
Mire Ő... "De hiszen, három nap múlva lesz a névnapom...!" 
Hát, így történt, Beácskámé lett a stóla! :-)))

 

Méret:  200 x 45 cm

Kötőtű:  4,5-ös bambusz körkötőtű

Horgolótű:  3,5-ös 

Fonalmennyiség:  10 dkg (2 gombóc, nagyon kiadós!)

Az inspirációt és a mintát, ez a boleró adta: http://handmadebyfasola.blogspot.hu/2010/03/matrimonio-bolero.html   

Örömmel készítettem, és örömmel adtam...

Kívánom, hogy jó egészséggel viselje, nagyon sokáig! :-)