Horgolmányok

Jobban szeretek kötni, mint horgolni, de azért a nyár folyamán született pár "horgolmányom" is. :)
A korábban említett, sete-suta, inspirációt adó kokárdán kívül, nagylányunokámnak (kiegészítőként) horgoltam egy barettet. (Sajnos csak ez az egy, négybe hajtott kép készült róla.)

Majd blokkokkal próbálkoztam, amelyek közül az alábbi a kedvencem: 

Blokk témában a kiteljesedést  ez a 18 db jelentette, amelyekből a "Szeretetvarázs-takarók" kezdeményezés keretében, az árvízkárosultaknak - sok-sok segítőkész társam csatlakozásával - készültek takarók.

Blggertársamnál talált leírás alapján lészült ez a "nárciszos" mamuszka:

Ezt követte egy kis ötletszerűen készülő szemüvegtok,

majd egy 50 cm átmérőjű, mandalaszerű, fürdőszobaszőnyeg:

és... itt a vége (egyenlőre), mert az uralmat átvette a kötés és az új szerelem, a fonalfestés.

De erről, majd a továbbiakban írok. :)

Kezdetben vala...

...a kendő.
Csodálatos csipke kendőket találtam, láttam kötős bloggereknél és olthatatlan vágyra gyúltam arra, hogy én is készítsek ilyeneket. Nagyon bátortalan voltam és úgy gondoltam az enyémnek csak a szélén lesz csipkeminta. Régi, puhának tűnő fonalam felhasználásával hozzákezdtem. Kikísérleteztem a kezdést, majd menet közben mégis csak vittem bele egy kis mintácskát. A bordűrhöz Erika adott segítséget, egy egyszerű, stílusában hozzáillő mintával.
188 x 95 cm-es lett:

...és nem volt megállás! Beleszerettem Orsi csodálatos színátmenetes, Lace vastagságú gyapjúfonalába és nagy merészen belevágtam az első (ami valójában a 2. lett) KIRI kötésébe.
- Az első sorok után rájöttem, hogy kezdőnek nem szabad ilyen erősen kontrasztos, sötét fonállal kezdenie, mert egyszerűen nem tudja követni a mintát. Én sem tudtam és, hogy begyakoroljam, elővettem egy jóval vastagabb, fehér fonalat és megkötöttem egy kicsi kendőt. :))) -

Húúúúú nagyon megszenvedtem, de sikerült! Nagysága blokkolás után:  192 x 104 cm

Egy régi műszálas fonalam felhasználásával (csak úgy kísérletként) megálmodtam egy fodros szélű kendőt.
- Úgy gondoltam, hogy inkább a fodor domináljon és nem a minta. -

Ezek után nem volt megállás és jött egy Shetland Shawl, 188 x 102 cm (fonala ismeretlen összetételű, vékony műszál),

...majd az általam festett, "Riker-féle csipke" merinóiból egy újabb, 180 x 100 cm-es KIRI:

Majd a Vaterán vásároltam "Mágnes69"-től hosszan színátmenetes, 50 %-ban gyapjú fonalakat. A fantasztikusan pihe-puha rózsaszínesből egy saját tervezésű 192 x 100 cm-es, a gyönyörű kékesből pedig egy hatalmas REVONTULI készült. - Érdekességük, hogy a csíkozás az eredeti festésből adódik. -

...és még kb. 7-8 db, amely blokkolásra, fotózásra vár. :)))



Réges régen... és most újra

Amikor még óvónőként dolgoztam, kicsi, ill. iskolás volt a három gyermekem, rengeteget kötöttem és varrtam. - Mint egyedül álló szülő, szűkös anyagi kereteim ellenére, szerettem volna szépen, egyedien öltöztetni őket és persze magamat is. -  
Azután jött a "vállalkozói világ", annak minden küzdelmével és... én letettem a tűket, elraktároztam a fonalaim és lefedtem a varrógépem. (Azt mondtam, erre majd csak nyugdíjas koromban lesz újra időm.)
Ennek már 20 éve!!!

Ugyan nyugdíjas még nem vagyok, de a pangó ingatlanpiacból (ingatlanközvetítő, értékbecslő vagyok) adódóan megnövekedett a szabadidőm és...
20 év teljes kihagyás után, ez év márciusában - egy horgolt kokárda megvalósítási vágya kapcsán - ismét szárnyra kelt a kreatív fantáziám és fellángolt bennem az alkotási vágy. Most újra tanulom a szinte már elfelejtett technikákat.
- Mint afféle "hörcsögölő" igyekszem megőrízni mindent, amit csak lehet, így "bespájzolt" zsákjaimban kutakodva  előkerültek a régi kötött pulcsijaink és elcsodálkoztam, hogy miket is tudtam én! :) Lehet, hogy egyszer ezeket is megmutatom. - 
Azon kívül, hogy nagy örömem lelem benne, igyekszem hasznos, praktikus, funkcionális darabokat készíteni.
Kreatív bloggerek naplóit olvasva, nézegetve újabb és újabb inspirációkat kapok és rengeteget tanulok.
KÖSZÖNET NEKIK ÉRTE!
Fűt az alkotási vágy, az önmegvalósítás ezen formája /is/ és a sikerélmény. Akár hányszor ránézek a fonalaimra (amiből van jócskán, mert... maradt régről, kaptam hagyatékból és vásároltam is) beindul a fantáziám. Izgatnak a színek, a textúrák.
Leánykám mondta egyszer: "Anyu te annyi mindent szeretnél csinálni, hogy ahhoz nem is elég egy élet!" ...úgy gondolom igaza volt. No sebaj, most teszem amit és amíg csak lehet és majd (ha megoldható) visszatérek újra és újra e gyönyörű földre. :)))

A következő bejegyzésekben igyekszem utolérni magam és feltölteni az elmúlt fél év "termését".
Íme az első kezdeményeim és a kissé sete-sutára sikeredett kokárda, amely újra elindított ezen a boldogságos úton.

Huráááááááá...

...már van egy követőm!!! :)))
- Akkor, ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy esetleg mások is kíváncsiak lehetnek rám. :) -  
Kedves Tündérlátta,
nagyon szépen köszönöm!
Jelenléted biztatás arra, hogy ne hanyagoljam el, hanem folytassam blogom írását.
- Az elmúlt hónapok kihagyása mögött nagyon sok probléma, fájdalom húzódik meg és úgy gondoltam megfogadom nagy költőnk szavait. "Ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad..." ...hát hallgattam. -

A búcsú utóképei

Szeretnék pár, - nekem kedves - képet közzétenni, de... lehet, hogy technikai hiányosságaim megakadályoznak ebben?

Csak itthon vettem észre az otthagyot botot:

Sikerült! :-)))

Megkésve... Kisboldogasszony-napi Szentkúti Búcsú Doroszlón 2010. szeptember 8-án

Megkésve írom, mert... eddig nem volt lelkierőm és megkésve, mert bizony rosszul tudtam az időpontot és csak a búcsú végére értem oda.
A miséknek vége volt, a zarándoklati emberek többsége már elment, a kirakodók sátraikat bontották, megpihentek a zászlók, a Szentek, kiürült a kápolna, a Szent Kút körüli tér, a gyóntatószékek... és én mégis, mégis áhitattal néztem.
Ott élő barátaink mondták, hogy "Marcsikám már csak a szemetet fogod látni", de én nem azt láttam!
Nem azt láttam, hanem a helyet, ahol a nagyszüleim - Gréber Mihály (Michael Gräber) és Gál Zsófia, nagybátyám - Gréber János (Hans Gräber) - és a gyermek, majd kiskamasz Édesanyám - Gréber Mária (Doroszlón úgy hívták, hogy Kályhás Mariska) -  szent áhitattal imádkozott a családért és a békéért, még a II. világháború idején...
...és láttam ismét a barátainkat, akik - minden nehézségük ellenére - mérhetetlen szeretettel fogadtak.
(Erről a barátságról majd egy későbbi időpontban írok, mert megérdemel egy külön fejezetet.)
És... még láttam, láthattam a múlt tanúját, abontásra ítélt falu széli csárdát.
A falu széli csárdát, amely oly sok mindent megélt, látott és hallott, de...
...minden emlékével halálra van ítélve. 

- Lehet, hogy ezek az utolsó képek róla. -
Én meg csak áhitattal nézem, nézem, szemeimmel simogatom, mert... valamikor régen, munkából hazajövet be-be tért ide nagyapám, a környék neves fazekas és kályhásmestere, akit sajnos személyesen nem ismerhettem, mert felemészette a háború...
Ha néha-néha járom Doroszló utcáit, keresem az emlékeket és... nagyapám még meglévő - embereknek ma is melegséget adó - cserépkályháit.

Kötődés

Erős a kötődésem a Vajdasághoz.
Doroszlón született Édesanyám és ott volt neves fazekas és kályhásmester a nagyapám, Gréber Mihály.
Bár a nagypapa még a háborúban meghalt, de az ott és a környékben élő emberek a mai napig melegednek gyönyörű cserépkályhái mellett.
Édesanyám is meghalt sajnos, de - rokoni szálak híján - az Ő barátaival, azok gyermekeivel, unokáival tartom, gyermekeimmel tartjuk a kapcsolatot, őrízzük a határokon is átnyúlú barátságot.
Doroszlón, szeptember 8-án lesz a "Szentkúti" búcsú, amin még sosem voltam és most...  reménykedem, hogy sikerül elmennem.